Negatív kicsengése miatt változtatta meg a nevét Sam Neill

Érdekességek a 75 éves színészről.75 éves Sam Neill, sokak kedvenc színésze, akit a legtöbben a Jurassic Park trilógiából ismernek, és akiről most megtudhatsz néhány olyan érdekességet, amit talán még nem hallottál a szülinapos színészről.

Vett egy Porschét, de aztán rájött, hogy ő nem egy porschés fickó: Amikor Neill 1983-ban Londonban élt és a Reilly: Ace of Spies című sorozatot forgatta, akkor úgy döntött, hogy megjutalmazza magát a nyolc hónapig tartó kemény munkáért, és mivel lett egy kis pénze, ezért abból megvalósította az egyik régi álmát, ami egy Porsche volt.

A közvetlenül a gyárból rendelt, fekete fényezésű és ugyanilyen színű bőrbelsővel felszerelt autó elkápráztatta a színészt, ám ahogy teltek a napok, úgy érezte egyre kényelmetlenebbül benne magát. Folyton azt figyelte, hogy ki látja meg, emiatt többször is csak elment a Porsche mellett.

Egy téli vasárnap, amikor a Hyde Parknál kocsikázott leengedett ablakkal, senki nem volt a közelben, ezért leparkolt, ám akkor legnagyobb rémületére, felbukkant Judy Davis színésznő. Gyorsan visszaült a kocsiba, felhúzta az elektromos ablakot és remélte, hogy a kolléganője nem vette észre.

Davis azonban odabent hozzá és a fejét megrázva közölte, hogy Sam, ez nem te vagy, majd sarkon fordult és távozott. Neill döbbenten ült az autóban, amit aztán másnap eladott.

Lemondott Doktor Oktopusz szerepéről: Neill sok ideig esélyes volt Doctor Otto Octavius szerepére a Pókember 2-ben, ám azt végül Alfred Molináé kapta meg, miután a színész személyes okokra hivatkozva nem vállalta el a munkát. Az a mai napig nem derült ki, hogy pontosan miért mondott le a szerepről Neill.

Van egy borászata: Neill 1993-ban, Two Paddocks néven alapította meg a borászatát Közép-Otagóban Új-Zélandon. Csak néhány tő szőlővel kezdte a munkát, majd abból egy egész ültetvény lett, mára pedig már négy helyen vannak szőlői.

Ezzel kapcsolatban korábban azt nyilatkozta, hogy reméli, hogy egy nap a borászat fogja eltartani őt és nem fordítva. A kritikák szerint a színész borait úgy jellemezték, hogy „szex a pohárban”, Neill pedig remek orral és szájpadlással rendelkezik a borhoz.

A színész nem szeret kulisszatitkokat elárulni (csak poénból megjegyezte, hogy olyan ruhadarabokon szűrik át az italt, mint például a zokni, bár nem tudni, hogy mi az igazság), és minden esetben nagyon szerényen válaszol, ha a borainak minőségéről és a borászkodásról kérdezik.

Neill ugyanilyen szerény akkor is, ha a színészetről van szó. Új-Zélandon az emberek általában nem kedvelik a nagyképűséget, ezért a színész mindig feszélyezve érzi magát, ha megdicsérik. A különböző versenyeredmények, tesztek és kritikák alapján azonban Új-Zéland egyik legismertebb, legkedveltebb és legjobb borászata a Two Paddocks, aminek „arca” egy malac.

A színész igazi farmernek vallja magát, fontos számára a természetközeliség, a hagyományok, az ország tisztelete és szeretete. A földjein zöldségeket és fűszernövényeket termeszt, de sok állatot is tart.

A Brit Birodalom Rendjének Tisztje: 1991-ben kapta meg Neill a Brit Birodalom Rendjének Tisztje címet a színészi szolgálataiért. Bár ennek a rendnek van olyan fokozata, amihez jár a „Sir” előtag, ő nem ezt a fokozatot viseli.

Ugyanakkor a „Sir” nevet kiérdemelte, méghozzá az Új-Zélandi Érdemrenddel, amit ugyancsak megkapott. Ezt az elismerést azok kaphatják meg, akik „tevékenységükkel érdemes szolgálatot tettek a Koronának és a nemzetnek, vagy a kiválóságukkal, tehetségükkel, hozzájárulásukkal és egyéb érdemükkel a Korona vagy Új-Zéland számára polgári vagy katonai minőségben kiemelkedő szolgálatot tettek”.

A színész ezeken kívül más elismeréseket is kapott. 2002-ben díszdoktorrá avatták a Canterbury Egyetemen, ahol angol irodalmat tanult. 2019-ben az Equtiy New Zealand Életműdíját vehette át a színészi munkásságáért. 2020-ban az Új-Zélandi Művészeti Alapítvány Ikon-díjat kapta meg, amit csak húsz élő személy tudhat magáénak.Valójában nem is Sam a neve: A színész a Nigel John Dermot Neill nevet kapta, amikor 1947. szeptember 14-én megszületett Észak-Írországban, ahol a katona édesapja állomásozott. Az apja harmadik generációs új-zélandi volt, és a család is új-zélandinak tartotta magát.

Neill 7 éves volt, amikor hazaköltöztek és Christchurch-ben kezdte meg a tanulmányait egy anglikán fiúiskolában. Több forrás szerint az osztályba túl sok Nige járt, ezért ráragadt a Sam becenév, amit ő maga kért, hogy így nevezzék. A legjobb barátját szintén Nigelnek hívták, ami igencsak zavaró volt, ezért Samnek és Billnek kezdték el hívni egymást.

Ugyanakkor egy másik oka is volt annak, hogy Neill megváltoztatta a keresztnevét, ugyanis a helyi szlengben van egy negatív jelentése a „nigel”-nek, amit általában azokra használnak, akiknek nincs barátja, vagy párja, ezért gyerekként tarthatott a gúnyolódástól.

Emellett azt gondolta, hogy mindenki kedveli a Sam nevű embereket, és sok kutyát is így hívnak, mert szeretnivaló, ráadásul egy színésznek jobb, ha felhasználóbarát neve van.

A színész Billnek becézett barátja autóbalesetet szenvedett 19 évesen, amikor kirepült az autója szélvédőjén és maradandó agykárosodást szenvedett. A baleset után az élete nagy részét intézetekben töltötte, amíg meg nem halt. Neill és Bill több, mint 30 évig ápolta a barátságát, ami során együtt játszottak az iskolai darabokban, együtt kocsikáztak, ittak, szórakoztak, még az autóbaleset előtt.

Forgatott egy személyes dokumentumfilmet Az örömtelenség mozija címmel, de ez a film egyáltalán nem örömtelen: 1995-ben, Judy Rymer társírója és társrendezője volt Martin Scorsese Century of Cinema című sorozatának, aminek kilencedik része Az örömtelenség mozija: Sam Neill személyes utazása címet kapta.

Ebben a színész a gyermekkoráról, az emlékeiről, önmagáról, a nemzetről, a filmezésről mesélt, illetve arról, hogy hogyan szerzett világhírnevet másfél évtized alatt. Beszélt arról, hogy mely filmek hozták el neki a nemzetközi ismertséget, de szó esett arról is, hogy mi mozgatja a filmeseket, milyen kulturális háttérből (vagy annak hiányából) származnak. Minderről Neill kimondottan személyes szemszögből, szellemes és éleslátó megjegyzésekkel beszélt.

Többen máig azon a véleményen vannak, hogy ez a legjobb áttekintés az új-zélandi filmről, ami bepillantást nyújt a kultúrájukba. A címben szereplő örömtelenség az új-zélandi filmek sötét és a nem túl közkedvelt témák iránti vonzalmára utal. A Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott Az örömtelenség mozija: Sam Neill személyes utazása megnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat Új-Zélandon 1996-ban.

Dr. Alan Grant kalapjában jóval több potenciál volt: A Jurassic Park forgatás előtt 3-4 héttel derült ki, hogy Neill játszhatja Dr. Alan Grant szerepét, ami meghozta számára a világsikert. A színész azt hitte, hogy majd kap egy halom instrukciót, Steven Spielbergtől, hogy mit csináljon a kalapjával, de a rendezőnek túl sok más dologgal kellett foglalkoznia, ezért nagyon kevés instrukciót adott neki.

Neill saját bevallása szerint, a mai napig bánja, hogy nem dolgozta ki rendesen a karaktert. Elmondása szerint, ha lenne rá második esélye, akkor sokkal jobban kitalálta volna a karaktert, aki így csak egy fickó volt kalapban.

Ugyanakkor a Jurassic World – Világuralomban csak egy rövid ideig volt rajta a kalap, de az remek pillanat volt.Sokáig dadogott: Nagyrészt elmúlt Neill fiatalkori dadogása, de az néha még most is érezhető a beszédén. Saját bevallása szerint, azért beszél tétován, mert fiatalabb korában nagyon félénk volt, és attól tartott, amikor mondtak neki valamit, hogy válaszolnia kell, ezért csak keveset beszélt. A színészet azonban terápiás hatással volt rá és általa sikerült növelnie az önbizalmát.

Mivel Neill lánya is dadogott, ezért a logopédiai vizsgálat megerősítette benne azt a feltételezést, hogy genetikai hajlam áll a dadogás hátterében. Bár A király beszéde (2010) című filmet a magáénak érezhette az egész dadogó közösség, mégis Neill szerint nem hiteles az az elképzelés, hogy V. Györgyöt megfélemlítette az apja, tehát gyerekkori trauma okozta a dadogást, mert szerinte ez genetikai hajlam.

A Brit Dadogó Szövetség megjelentette a honlapján a színész véleményét, amiben hosszabban kifejtette például az önbizalom megszerzésének fontosságát. A színész azonban nemcsak a szövetség támogatója, hanem az Australain Speak Easy Associationé is.

Érdekes módon Neillt nem szedték szét a felvállalt véleményéért. Ellenkezőleg! A világ dadogó közössége örömét lelte abban, hogy egy híres színész beszélt a témáról, a népszerűségét pedig növelte, hogy már az internet előtti időkben is nyíltan beszélt a dadogásról, ezzel megerősítve az elkötelezettségét és az együttérzését.

James Bond szerepére is meghallgatták: 1985-ben a Halálvágta volt Roger Moore utolsó James Bond filmje, ami után a producerek felfedezték Neillt a Reilly: Ace of Spies-ban, amiben a színész remekül alakította a kémet, egyszerre volt lovagias és nagy nőcsábász, tehát tökéletes választás lett volna a szerepre.

Az ügynöke folyamatosan unszolta a színészt, hogy tartson képernyő tesztet, de Neill nem akart Bondnak állni. Később elárulta, hogy nagyon kényelmetlen helyzetbe hozták ezzel, és ez volt az utolsó alkalom, hogy hagyta magát megfélemlíteni egy szerep miatt.

Bár nem vágyott arra, hogy ő legyen az a 007-es ügynök, akit nem szeretnek a nézők, mégis helyt állt, méghozzá olyan jól, hogy még Moore is azon a véleményen volt, hogy neki kell kapnia a szerepet, de azt végül Pierce Brosnan kapta.

Ugyanakkor az NBC az utolsó pillanatban berendelte a Remington Steele sorozat folytatását, ezért Brosnan helyett előbb Timothy Dalton alakíthatta 1987-ben és 1989-ben a titkos ügynököt. Később Neill azt nyilatkozta, hogy jó volt látni Brosnant a filmben (az 1995-ös Aranyszemben volt az első Bond-filmje), és örül annak, hogy végül minden jól alakult, hogy a barátja kapta meg a szerepet, mert ő tényleg vágyott rá.

Habár két Marvel-filmben is feltűnt, egyáltalán nem érti az egész MCU-t: A Thor: Ragnarökben és a Thor: Szerelem és mennydörgésben bukkant fel Neill, méghozzá egy színdarabban, amiben ő alakította Odint.

Ezzel a szereppel kapcsolatban arról beszélt a színész, hogy teljesen értetlenül állt a forgatás előtt, ugyanis fogalma sem volt a szerepről, ráadásul soha nem értette a Thor filmeket és az egész Marvel Moziverzum rejtély számára, ami csak összezavarja.

Ennek ellenére természetesen mindent megtett azért, hogy a lehető legjobb alakítást nyújtsa, bár közben úgy érezte magát, mintha egy másik bolygón járna. Azt sem tudta, hogy kit játszik pontosan, csak azt, hogy szerepet cseréltek.

Amikor azt mondták neki, hogy „Te Thor apjának hamis változata vagy”, akkor Neill azt felelte, hogy „Ezt miért csak most tudom meg, sokkal könnyebben ment volna az egész!”.

(Forrás: hu.ign.com)