Nem illett a filmje cselekményéhez, ezért nem akarta kezeltetni a tüdőgyulladását Daniel Day-Lewis

Érdekességek, amelyeket talán még nem tudsz a 65 éves színészről.2017-ben, a Fantomszál bemutatásakor jelentette be a visszavonulását minden idők egyik legelhivatottabb, legmegszállottabb színésze, az 1957. április 29-én született Daniel Day-Lewis, akiről most olyan érdekességeket tudhatsz meg, amilyenekről talán még nem hallottál.

Elutasította tüdőgyulladása megfelelő ellátását, mert az nem illett össze a film cselekményének idejével: 2002-ben, öt év kihagyás után, tért vissza a színészethez Day-Lewis, akit Martin Scorsese, akivel tíz évvel korábban Az ártatlanság korában dolgoztak együtt, felkért a New York bandái Hentes Bill karakterének eljátszására. Ahogy azt a szereplő nevéből sejteni lehet, Day-Lewis alaposan felkészült a hentes szakmából a forgatásra, egy cirkuszi késdobáló pedig a kés más jellegű felhasználásából is kiokosította.

Ugyanakkor nem ez volt a leghátborzongatóbb dolog, amit a színész tett ezen a forgatáson, ugyanis ennél sokkal megdöbbentőbb, hogy amikor a Rómában zajló felvételek közben tüdőgyulladást kapott, akkor visszautasította az orvosi kezelést és azt is, hogy az általa viselt, viharvert kabátnál melegebbet viseljen, mert ez nem illett volna az 1860-as évekhez, amiben a film játszódott. Végül szabályosan rákényszerítették, hogy fogadja el az orvosi segítséget.

A Hamlet egyik előadásának kellős közepén hagyta ott végleg a színpadot: Filmek, sorozatok és a színház terén is egymás után érte el a sikereket Day-Lewis a 80-as években, ám ezzel a sikerhalmozással egyidőbe döntötte el először, hogy otthagyja a színészetet, legalábbis a színpadit.

1989-ben a legjobb nevű angol intézményben, a Nemzeti Színházban játszotta a Richard Eyre rendezésében készült Hamlet címszerepét. Ennek az egyik előadása közben, a darabnak abban a jelenetében, amelyben a dán királyfi az apja szellemével beszél, Day-Lewis lefagyott, majd fogta magát és lesétált a színpadról, ahova soha többé nem ment vissza.

Ezzel kapcsolatban a színész később azt nyilatkozta, hogy a 17 évvel korábban meghalt apja szelleme jelent meg előtte, ám ezt az állítását 20 évvel később pontosította, méghozzá úgy, hogy nem szó szerint, hanem metaforikusan értette, és szerinte ez teljesen természetes, mivel Hamlet megformálásához, valamint bizonyos jelenetekhez is a saját élményeit, tapasztalatait használta fel.

Az utolsó mohikán miatt igazi vadember lett: Azt követően, hogy Oscar-díjjal jutalmazták, Michael Manntól kapta a következő munkáját Day-Lewis, méghozzá Az utolsó mohikán főszerepét. Annak érdekében, hogy erre a szerepre is alaposan felkészüljön, a színész hónapokra elvonult a civilizáció elől, megtanult kenut készíteni, tomahawkot dobni és korabeli, kovaköves puskával lőni.

Természetesen a vadonbéli élet azt is megkövetelte tőle, hogy saját erőből oldja meg az étkezést, ezért neki kellett a vadat becserkészni, elejteni, megnyúzni és elkészíteni a húsukat. Mindez után a forgatáson is igyekezett szerepben maradni Day-Lewis, aki még egy karácsonyi ünnepi vacsorán is a filmbéli puskájával jelent meg, és attól az asztalnál sem vált meg.

A forgatás olyannyira megviselte a színészt, hogy hosszú ideig alig bírt mesterséges, zárt terekben tartózkodni, klausztrofóbiás lett és hallucinálni kezdett, amire egy alternatív gyógyászattal foglalkozó francia orvostól kért gyógyszereket.

Bár a szerep nem igényelte, megtanult csehül: 1985-ben kapta első filmes főszerepét Day-Lewis, a Stephen Frears által rendezett, Az én szép kis mosodámban, majd ugyanebben az évben dolgozhatott együtt James Ivory-val a Szoba kilátással című kosztümös romantikus drámában.

Két esztendővel később a Philip Kaufman Kundera-adaptációjában, A lét elviselhetetlen könnyűségében kapta meg a főszerepet, és ugyanebben az időszakban szokott rá arra a teljes színészi átlényegülésre, amiről később híressé vált.

A lét elviselhetetlen könnyűsége a 60-as évekbeli Csehszlovákiában játszódik, a főszereplője pedig egy nőcsábász agysebész, Tomas, aki a szovjet csapatok prágai bevonulását követően Svájcba emigrál a feleségével és a korábbi szeretőjével.

A film valódi nemzetközi alkotás volt, amiben amerikai producer és rendező, francia forgatókönyvíró, angol, francia, svéd, lengyel és cseh színészek, valamint svéd operatőr dolgozott. Ugyanakkor maga a film elsősorban az amerikai piacra készült, ezért angol nyelven készült.

Ennek ellenére Day-Lewis úgy döntött, hogy a szerep kedvéért megtanul csehül, amitől az sem vette el a kedvét, hogy legfeljebb az akcentust használhatja fel a fimben.Nagyapja és apja is jelentős művész volt: Day-Lewisnak a felmenői közt is akadt néhány fontos és meghatározó művész. Az anyai nagyapja, Sir Michael Balcon producer volt, aki közel húsz évig vezette az Ealing stúdiót, és az ő felügyelete mellett készült például Hitchcock első egészestés filmje, az 1925-ös Gyönyörök kertje, majd később a rendező más fontos munkái is, így A titokzatos lakó és a 39 lépcsőfok.

A színész édesanyja, a 2009-ben meghalt Jill Balcon, színésznőként dolgozott, míg az 1972-ben elhunyt édesapja, Cecil Day-Lewis jó nevű költő, esszéista, regényíró és fordító volt, Nicholas Blake álnéven pedig bűnügyi történeteket írt. Az általa alkotott könyvek közül az 1938-as Az állatnak meg kell halnia című műből készült már argentin és francia mozifilm, 2021-ben pedig angol minisorozat.

Első nagyobb színészi szünete alatt cipészként dolgozott Firenzében: A 90-es évek végén döntött úgy Day-Lewis, hogy ideje szünetet tartani, ezért az 1997-es A bunyós után nemcsak, hogy öt évig nem vállalt színészi munkát, hanem teljesen el is tűnt a nyilvánosság elől, így arról sem volt hír, hogy hol él.

Később kiderült, hogy az ezredforduló környékén újra kedvet kapott a régi szenvedélyéhez a fafaragáshoz, és közel tíz hónapig egy firenzei cipészműhelyben dolgozott, de nem azért, mert úgy érezte, hogy erre szüksége van egy színészi munkájához.

Day-Lewis egyik ismerőse elárulta, hogy a híressége egy londoni cipész tanácsára utazott Firenzébe, hogy felkeresse Stefano Berner műhelyét, ahol méretet vettek róla egy rá szabott lábbelihez.

Tekintve, hogy Berner a szakmája egyik legnagyobb mestere, ezért az általa készített termékek ára is több száz dollárnál kezdődnek. Day-Lewist azonban nemcsak az elkészült holmik, hanem a műhelyben látott a munka is lenyűgözte, ezért eldöntötte, hogy ki akarja tanulni a szakmát.

Így történt, hogy míg a felesége és az elsőszülött fia Firenzét fedezte fel, addig Day-Lewis mind nap hosszú órákat dolgozott a cipészműhelyben.

A Gandhiban kapta első komolyabb filmes munkáját: A kezdetben elég vad és lázadó Day-Lewis elég hamar rájött, hogy érdekli a színészet. A tanulmányait a neves bristoli színház, az Old Vic drámaiskolájában folytatta, a 80-as évek elejétől pedig fontos színházi és tévés szerepeket kapott.

Az első valódi filmszerepét a Gandhiban kapta, ami a 80-as évek egyik legmeghatározóbb életrajzi filmje volt. Az 1982-es, Sir Richard Attenborough által rendezett alkotásnak az elején, a Dél-Afrikában játszódó részben látható a színész, aki azt az utast alakította, aki két haverjával belekötött a Ben Kingsley által megformált címszereplőbe és barátjába.

14 évesen szerepelt először filmben: Igaz nem színészként, hanem statisztaként, és csak egy néhány másodperces szerepben, de Day-Lewis 14 évesen állt először kamerák elé. A színész a John Schlesinger által készített Vasárnap, átkozott vasárnap című filmben alakított egy vandál kiskamaszt, aki a haverjaival megrongált és megkarcolt néhány autót. Erről a szerepéről később azt nyilatkozta a színész, hogy büntetlenül rosszalkodhatott, az pedig maga volt a mennyország, hogy ezért még fizettek is neki.Felesége az egyik legnagyobb amerikai drámaíró lánya: Day-Lewis szerelmi életében két hosszabb tartó kapcsolat volt. Az első 1989-től 1995-ig tartott Isabelle Adjanival, akitől nem sokkal a szakításuk után született meg a közös gyermekük, Gabriel-Kane Day-Lewis.

Az elválás után néhány hónappal a színész megismerte Rebecca Millert, akit később feleségül is vett. Kettejük találkozására akkor került sor, amikor 1996-ban, Nicholas Hytner rendezésében, filmadaptáció készült A salemi boszorkányokból, Day-Lewis pedig ennek apropóján felkereste az eredeti történet íróját, a XX. századi drámairodalom egyik leghíresebb alakját, Arthur Millert, Rebecca Miller apját.

Day-Lewis ekkor ismerte meg Rebeccát, aki rövid színészi karrier után akkor már inkább a rendezéssel és az írással foglalkozott. Első rendezését, az Angelát, 1995-ös Sundance-en mutatták be.

Miller és Day-Lewis 1996 novemberében házasodott össze, később pedig két fiúgyermekük született. A filmezés terén a 2005-ös Jack és Rose balladájában dolgoztak együtt. A filmet Rebecca a saját forgatókönyvéből rendezte, Day-Lewis pedig a főszerepet játszotta.

Christy Brown szerepe miatt nem volt hajlandó felállni a kerekesszékből: Day-Lewis 1989-ben játszotta el az egyik leghíresebb szerepét, a szinte teljesen mozgásképtelen Christy Brownt A bal lábam című filmben.

Ahogy arra a cím is utal, Christy Brown csak a bal lábfejét tudta mozgatni, ám ennek ellenére megtanult annak használatával kommunikálni, írni, gépelni és festeni. Annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebb alakítást nyújtsa, Day-Lewis szinte teljesen azonosult Brownnal.

Ennek részeként csak Christry-ként lehetett szólítani, és a forgatási szünetekben sem állt fel a kerekesszékből, ezért a stáb kénytelen volt abban mozgatni őt, olykor pedig emelgetni is székestől a felvételek miatt használt kábelek miatt.

A filmet rendező Jim Sheridan úgy emlékezett vissza, hogy az egész forgatás ideje alatt csak egyszer látta Day-Lewist járni. De nemcsak a kerekesszékből nem állt fel, hanem enni is csak úgy volt hajlandó, ha valaki a szájába adta az ételt.

A bal lábam 5 Oscar-jelölést kapott, a Christy anyját alakító Brenda Ficker és Day-Lewis pedig meg is nyerte a díjat. A színész többek között az elől a Tom Cruise elől happolta el az aranyszobrot, aki a Született július 4-én című filmben szintén kerekesszékben ülő személyt játszott.

(Forrás: hu.ign.com)