Sacha Baron Cohen-portré

Ismerd meg korunk egyik legmegosztóbb komikusának eddigi pályafutását!Az Amazon streamingszolgáltatóján, a Prime-on október 23-án vált elérhetővé a Borat Subsequent Moviefilm, ami jó alkalom arra, hogy kicsit közelebbről is megismerd Sacha Baron Cohent, korunk egyik legmegosztóbb komikusát, akihez fogható humoristát hosszú ideje nem látott a világ.

Brit gyerekkor: Az 1971-ben, London Hammersmith nevű negyedében született Sacha Noam Baron Cohen egy öttagú zsidó család legfiatalabb gyermekeként látta meg a napvilágot. Az anyja, Daniella, aki abban az időben amatőr fotósként dolgozott, mindig arra bátorította őt és a testvéreit, hogy minél több dologban próbálják ki magukat.

A szülői támogatás mellett az is segítette a kísérletezgetést, hogy Cohen apja, Gerald sikeres ruhaboltokat üzemeltetett, így soha nem voltak anyagi problémáik. Ennek ellenére a színész elárulta, hogy nem a szülei, hanem Peter Sellers gyakorolta rá a legnagyobb hatást ebben az időben.

Cohen csak 7 éves volt, amikor először megnézte az 1963-ban bemutatott A Rózsaszín Párducot, amiben a komikus Sellers alakította Jacques Clouseau felügyelőt, méghozzá úgy, hogy az teljesen elkápráztatta, ezért bele is ásta magát a sztár munkásságába. A kutatómunka során rájött, hogy a humorista zseniálisan formálta meg a különböző, egyszerre abszurd és meggyőző karaktereket, illetve nagyszerűen vegyítette a humort a szatírával.

Ezután 12 évesen egy zsidó ifjúsági szervezet Habonim darabjaiban szerepelt. A gimnázium után a Cambridge-i Christ’s College történelemszakán tanult tovább, de több akkori barátja is úgy emlékszik, hogy a diplomaszerzés után Cohen úgy döntött, hogy ad magának öt évet arra, hogy komikusként hírnevet szerezzen.

Ali G Indahouse: Humoristaként először a Jack And Jeremy’s Real Lives című műsorban volt látható Cohen, akiről a két műsorvezető, Jack Dee és Jeremy Hardy nem alakított ki túl jó véleményt, ugyanis szerintük a karakterizáció terén nem volt elég sokoldalú.

A vélemény azonban nem kedvetlenítette el az akkoriban inkább modellként dolgozó humoristát, akinek a dolgai a következő hónapokban kezdtek összeállni, kezdve azzal, hogy a Granada Talk TV őt választotta az egyik műsorának, az elsősorban fiataloknak szóló, F2F-nek reklámarcának.

Cohen emiatt teremtette meg MC Jocelyn Cheadle-Hume karakterét, akivel tulajdonképpen a chavokat akarta kifigurázni. Amikor azonban egyszer beszélgetésbe elegyedett néhány gördeszkással, akkor rájött, hogy vannak, akik azt hiszik, hogy igazi az általa kitalált perszóna. Körülbelül ekkor pattant ki a fejéből Ali G karaktere.

Az eleinte csak The Yoof Wanker nevű alak a Channel 4-on látható The 11 O’Clock Show-ban debütált 1998-ban. Tulajdonképpen Cohen már itt is azt csinálta, aminek később a hírnevét köszönhette: egy adott szerepet játszva készített szürreális interjúkat a semmit sem sejtő közszereplőkkel.

Például az akkoriban még csak feltörekvő politikust, Jacob Rees-Moggot arról kérdezte, hogy lefeküdne-e a testvérével, az Angol Művészeti Tanács elnökének feltett első kérdése pedig az volt, hogy miért olyan sz*r minden, amire támogatást adnak.

Bár már az 1994-es The Tom Green Shownak is az volt a lényege, hogy a műsorvezető abszurd és/vagy kellemetlen helyzetekbe keveredik másokkal, mégis Cohen tovább tudta fejleszteni ezt azzal, hogy nemcsak megteremtette a kínos szituációkat, hanem igyekezett kihozni a közszereplőkből a valódi énjüket, miközben olyan témákat is érintett, amelyek a (felső-)középosztályt foglalkoztatta.

Az ezekből a szereplésekből születettet Da Ali G Show egyik producere, Andrew Newman úgy fogalmazott, hogy ezekben a helyzetekben mindenki talált valamit, ami elnyerte a tetszését, mert nem csupán okos szatírák voltak, hanem vizuálisan szórakoztató jelenetek is.

Emellett elmondható az is, hogy Cohen és Ricky Gervais, a The 11 O’Clock Show másik sztárja, érzett rá először arra, hogy egy adott karaktert alakítva sokkal szabadabban beszélhetnek. Cohen ennek köszönhetően hazavihette a legjobb újoncnak járó díjat az 1999-es British Comedy Awardsról, a GQ pedig őt választotta az év komikusának.Hármas hatás: Az ezredfordulóra Cohenért már nemcsak egy szűk réteg rajongott, hanem igazi sztárrá vált. Ezt bizonyítja az is, hogy például Madonna annyira odáig volt érte, hogy a saját magángépén hozatta el Los Angelesbe, ahol a Music című dalához forgatott videoklippet.

Cohen nem hagyta veszni a hirtelen jött hírnevet, ugyanis gyorsan elindította a Da Ali G Showt. A chav-karikatúra mellett a közönség ekkor láthatta először Borat Sagdiyevvel, a homofób, antiszemita kazahhal, akiről Cohen azt mondta, hogy egy Asztrahánban megismert orvosról mintázta.

Cohen osztrák meleg divatmániás riporter karaktere, Brüno, már a karrierje eleje óta a repertoárja részét képezte. Az így összeállt három figura nagy siker lett, csakhogy pont ez a sikeresség lett a veszte, mert egy idő után minden vendég tudta, hogy mire számíthat, ezért Cohen úgy döntött, hogy lecseréli Angliát Amerikára.

Habár Amerikában még nagyobb ismertségre tett szert, mégis Cohen az első egész estés filmje, a 2002-ben bemutatott Ali G Indahouse, nem aratott akkora sikert, mint azt mindenki várta. Ezzel a forgatókönyvíró-ötletgazda is tisztában lehet, mert amikor a filmről kérdezik, akkor ő is a rosszabbul sikerült munkái között említi, hangsúlyozva, hogy nem lett elég vicces.

A bukás mégsem ártott különösebben a karrierjének, hiszen cameózhatott a Félig üresben, ő szólaltatta meg a Madagaszkárban Julien királyt és szerepet kapott az Adam McKay-féle Taplógáz: Ricky Bobby legendájában. Aztán leforgathatott egy filmet, amelyről ő sem gondolta volna, hogy micsoda utat fog bejárni.

Kazah nép nagy fehér gyermeke színre lép: Borat karaktere 1994-ben született, amikor a Channel 4 akkoriban késő este sugárzott The World című komédiájának stábjában megüresedett egy hely. Cohen ekkor küldött be egy kazettát, amiben ő alakította a kitalált albán televíziós riportert, Kristo Shqiptartit.

Később a fentebb említett orosz orvos, Alexi Kricler miatt változtatott a karakteren, de direkt nem vett vissza annak rasszista kiszólásaiból, ugyanis a bemutató előtt elmondta a Rolling Stone-nak, hogy egyfajta eszközként gondol Boratra: mivel a főszereplő antiszemita, ezért úgy véli, hogy az emberek sokkal inkább hajlandóak felvállalni a saját előítéleteiket, akár a konkrét antiszemitizmust vagy azt, hogy zavarja őket, ha valaki zsidógyűlölő.

Ennek ellenére a 2006-os Borat-film kapcsán a korábbinál is többen vádolták azzal a komikust, hogy politikai korrektség álcája mögé bújva humorizál az antiszemitizmussal. Velük szemben mások azért szerették a filmet, mert miután Ali G „szkripteltsége” filmként megbukott, Cohen mert változtatni, és a hagyományos forgatókönyv helyett inkább hagyta, hogy a jelenetek saját maguktól alakuljanak.

Ennek eredménye, hogy a végső változatban csak négy (!) színész szerepel, mindenki más, aki felbukkant, mit sem sejtő civil. Ez sokat elmond Cohen bátorságáról, gyors észjárásáról és a method actingbe vetett hitéről.

Habár Cohen megkapta élete első Oscar-jelölését (a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában) a filmért, mégis néhány hónappal később bejelentette, hogy „visszavonultatja” Ali G és Borat karakterét. A döntését azzal indokolta, hogy már túl sokan ismerik őket, ezért az eddigi munkamódszere többé nem működik.

Ugyanakkor nemcsak a recepttel volt a gond, hanem Borat is kezdett elfáradni, hiszen a három évvel később megjelent Brüno sem volt más, csak egy régi karaktere leporolása, a film története pedig túlságosan hasonlított Boratéra. Ezután nem csoda, hogy a „magánemberként” alig nyilatkozó Cohen azt mondta, hogy kreatív értelembe megcsömörlött.Amikor már Aladeen tábornok sem tud segíteni: A leleményes Hugóban tett rövid színészi kitérő után Cohen megint eltűnt három évre, hogy aztán előálljon A diktátorral, amivel kapcsolatban máig rejtély, hogy a várt megújulás volt-e, de az biztos, hogy ha minimálisan is, de Cohen meg tudta újítani a saját humorát, amit most nem a meglepetés erejére alapozott, viszont a végeredmény így sem érződött szignifikánsan másnak, mint az elődjei.

2012-ben nem ez volt az egyetlen szerepe, ugyanis néhány hónappal később érkezett a Tom Hooper-féle A nyomorultak, ám az ebben való szerepe nem zavart sok vizet. Ezután kiderült, hogy Cohen alakíthatja Freddy Mercury-t a készülő Queen-filmben, de egy évvel később a sztár közölte, hogy otthagyja a Bohém rapszódiát, mert szerinte az alkotók egy imázsfilmet akarnak a valóság helyett, és ezért mellőzik a zenész extravagáns életmódját. Brian May azzal magyarázta a döntést, hogy Cohen túl ismert ahhoz, hogy hitelesen játssza Mercury-t.

Agyas és agyatlan poénok: A Bohém rapszódia otthagyása után, Cohen megkereste az elsősorban akciófilmjeiről ismert Louis Leterriert, hogy együtt készítsék el az Agyas és agyatlant. Kettőjük munkájában azonban nem volt sok köszönet, viszont rengeteg altesti poén, a már megszokott stílusban elővezetve.

Habár a próbálkozás dicséretes dolog, hiszen Cohen A diktátornál is jobban eltávolodott a rá jellemző stílustól a 2016-os alkotásában, amiből teljesen kimaradtak az aktuálpolitikai kiszólogatások, mégis a komikusnak jobban áll, ha a politikusokkal viccel, nem a nemi szervekkel.

Saját bevallása szerint, ezt a tanácsot soha nem fogadta volna meg, ha Amerikában nem választják meg Donald Trumpot elnöknek. Cohen elmondta, hogy a beiktatás utáni hónapokból csak a sokkra és a rémületre emlékszik.

Heti rendszerességgel hallott olyan híreket, amelyekről nem tudta elhinni, hogy igazak, de az utolsó csepp a pohárban Trump muszlinellenes beutazási törvénye volt. A dühös komikus ekkor érezte úgy, hogy muszáj tennie valamit.

Igaz, hogy Brüno után megesküdött, hogy többé nem fog hasonlót csinálni, de ekkor úgy érezte, hogy muszáj visszatérnie a kezdeti átverős módszeréhez. Ennek az elhatározásnak köszönhetően született meg a Showtime-on futó Who Is America? című sorozat, ami ugyan csak egy évadot élt, mégis több volt Trump-ellenes propagandánál, ugyanis Cohen a szélsőséges liberálisokat és azokat a republikánusokat is pellengére állította, akik egy kisgyerek kezébe is képesek lennének fegyvert adni.

2020: Cohen így beszélt arról, hogy a Who Is America? után miért vette elő újra Boratot:

„2005-ben egy Borathoz hasonló nőgyűlölő, rasszista és antiszemita karakterre volt szükség ahhoz, hogy leleplezzük az emberekben rejlő előítéleteket. Napjainkban ezek az előítéletek leplezetlenek. A rasszisták büszkén hangoztatják, hogy rasszisták. A célom nem az volt, hogy felfedjem a rasszizmust és az antiszemitizmust, hanem az, hogy nevettessünk, és közben rávilágítsunk, hogy milyen veszélyes út vezet az önkényeskedéshez.”

Cohen azonban nemcsak a Borat Subsequent Moviefilmben látható jelenleg, hanem A chicagói 7-ek tárgyalásában is szerepel, mint Abbie Hoffman, sokan pedig úgy vélik, hogy ezért az alakításáért az Oscar-díjra is esélyes lehet.

(Forrás: hu.ign.com)