Saját légitársasága volt Bud Spencernek

Ezeket a dolgokat talán még nem tudod az öt éve elhunyt hírességről.2016. június 27-én, 86 éves korában elhunyt Carlo Pedersoli, akit a legtöbben Bud Spencer néven ismertek és szerettek. A színész öt évvel ezelőtt bekövetkezett halála apropóján íme néhány érdekesség, amit talán még nem tudsz Bud Spencerről!

Saját légitársasága volt: Nem véletlen, hogy Bud Spencer sokat ült valamilyen repülő járművön a filmjeiben, így például a Mindent bele, fiúk! című produkcióban, ami azért is fontos alkotás, mert ezáltal szeretett bele a repülésbe, míg a Kincs, ami nincsben hidroplánnal próbált megszökni Pongo Pongo szigetéről, a Nyomás utána esetében pedig helikoptert láthatták vezetni a nézők.

Amikor ezeket a jeleneteket forgatták, akkor nem volt szükség sok trükkfelvételre, mivel Spencer jogosítványt szerzett utasszállító repülőgépekre és helikopterekre. Mindez közrejátszott abban, hogy a karrierje vége felé, 1981-ben saját légitársaságot alapított Mistral Airt néven, ami nyolc géppel még ma is működik, majd eladta azt.

Feltaláló is volt: A Spencer temetésével kapcsolatos interjúban árulta el Terence Hill, hogy a színésznek hírnevet szerző pofonok és ütések többségét ő maga találta ki. Ugyanakkor ezen kívül is akadt még néhány találmánya, amelyeket bejegyeztetett a szabadalmi hivatalban. Spencer tervezett például egy újfajta háromcsövű puskát, egy speciális ajtózárat és egy fogkefét, amibe beépített fogkrém volt.Nem csak Bujtor István utánozta a munkásságát: Hazánkban legtöbbször Bujtor István szinkronizálta Spencert, akinek Piedone-filmjei annyira elnyerték a tetszését, hogy összeállította a saját rendőr karakterét, Ötvös Csöpit, aki 1981-től 2008-ig hét alkalommal csapott le a Balaton környéki gazfickókra.

Nem Bujtor István volt azonban az egyetlen, aki lemásolta Spencer filmjeit. Ugyanezt tette Paul L. Smith és Michael Coby is, akik 1973 és 1977 között minimum hat filmet készítettek Bud Spencer és Terence Hill stílusában. Ezek közé tartozik az 1974-es Carambola (magyar címe: Két legyet egy csapásra), aminek fenti plakátja önmagáért beszél.

Sportkarrierjét egy magyarok elleni meccsel fejezte be: Spencer nemcsak kiemelkedő tanulmányi eredményekkel büszkélkedhetett, hanem azzal is, hogy nagyszerű sportoló volt. Az úszást viszonylag korán kezdte, majd olasz bajnok címet szerzett mellúszásban, gyorsúszóként pedig ő volt az első olasz, akinek sikerült 1 percen belül leúsznia a 100 métert. Ezenkívül több olimpián is részt vett, valamint az olasz vízilabda-válogatott tagja volt.

Habár sportolóként is szép jövő előtt állt, Spencer mégis úgy döntött, hogy a színészet jobban érdekli, ezért felhagyott a versenysporttal. Utolsó vízilabda mérkőzését az olimpiai győztes magyar csapat ellen vívta. Az olaszok akkor 7:3-ra kikaptak a magyaroktól. Kicsit később már Terence Hill oldalán szerepelt az Isten megbocsájt, én nem című filmben.

A forgatókönyvírásba is belekóstolt: Azt követően, hogy színészként beindult a karrierje, Spencer forgatókönyvíróként is kipróbálta magát. A pályafutása végén több Extralarge és Big Man részt is írt, de az első ilyen jellegű munkája a Banános Joe története volt, aminek a főszerepét is ő játszotta, de Terence Hill nélkül.

A tévéfilmek terén producerként is visszatért, de a kamerák mögötti munkája esetében mindig Carlo Pedersoli néven szerepelt a stáblistán.

Megpróbálkozott a politikai pályával: Spencer elmondhatta magáról, hogy sok mindenben a szerencse kegyeltje volt, hiszen a szerencsének köszönhetően találkozott Terence Hill-lel, ugyancsak a véletlen műve volt, hogy ők kapták Az ördög jobb és bal keze főszerepeit.

Ám valamiben nem állt mellé a szerencse, ugyanis 2005-ben politikai pályára kívánt lépni, aminek érdekében területi tanácsosként indult Forze Lazio színeiben, de végül nem ő kapta a legtöbb voksot.

Spencer így beszélt arról, hogy miért akarta kipróbálni magát a politikában:

„Éltem során szinte mindent csináltam, kivéve három dolgot. Nem voltam balett táncos, zsoké és politikus. Az első kettőről már lemaradtam, így a harmadikkal kell próbálkoznom.”

Ha politikusként nem is futott be, mégis halála után még az olasz miniszterelnök is megemlékezett róla a Twiitteren.Igazi csodagyerek volt: Spencer mindig a nyugodt, behemót, a nép egyszerű gyermekét játszotta a filmjeiben, de a valóságban egy igazán intelligens ember volt, aki már 5 évesen iskolában járt, majd a negyedik osztály után azonnal hatosztályos gimnáziumban folytatta a tanulmányait.

16 évesen már vegyésznek tanult a Római Egyetemen, de a tanulmányait ott kellett hagynia, mert a Brazíliába költözött a szüleivel két évre, ami alatt folyékonyan megtanult portugálul. Miután visszaköltöztek Olaszországba, folytatta a tanulmányait, amelyek során megszerezte a jogi diplomát és doktori címet.

A szakácsmesterség iránt is érdeklődött: Spencer saját étteremláncot indított Bud Food néven, ugyanis nagyon szerette a finom ételeket. Gyakran spagettivel vendégelte meg az otthonában Terence Hillt, valamint szakácskönyvet jelentetett meg a kedvenc receptjeiből. A könyv nálunk az Eszem, tehát vagyok címet kapta.

Az ételek iránti rajongása neki is problémát okozott, hiszen az egykori sportos testalkatát túlsúly váltotta fel. Spencer utolsó tévés szerepe a Nincs kettő séf nélkül című vígjáték volt, amiben egy séfnek állt korábbi rendőrfőnököt alakított.

Dalokat is szerzett: Spencer számára a színészkedés bizonyos szinten magától értetődő volt, mert fiatalkorában sokszor vállalt statiszta- és reklámfilmszerepeket, aztán az apósa producerként dolgozott és mozihálózatot üzemeltetett Olaszországban.

Később Spencer is dolgozott producerként, ugyanis a RAI-nek készített dokumentumfilmeket, de még ezt megelőzően dalszövegíróként kötött szerződést a RCA-val. Spencer olyan énekeseknek írt szöveget és szerzett zenét, mint Ornella Vanoni vagy Nico Fidenco. A szerzeményei a Mindent bele, fiúk! és a Különben dühbe jövünk című filmjeiben is hallhatóak. Emellett több CD-t is megjelentetett a saját dalaival, ugyanis imádott énekelni és táncolni.

Általában más szinkronizálta őt olasz nyelvre: Spencer mindig kikérte magának, hogy ő nem olasz, hanem nápolyi, ami azért nem mindegy, mert Nápolyban sajátos dialektusban beszélnek. Ez volt az oka annak is, hogy az olasz közönség nem hallhatta a színész eredeti hangját a saját filmjeiben, ugyanis akkoriban terjedt el, hogy utólag szinkronizálják a nemzetközi piacra szánt filmeket.

A Piedone-filmek esetében maradhatott Spencer eredeti hangja, hiszen egy nápolyi rendőrt alakított. Szintén az eredeti hangja hallható A zsoldoskatonában, az Aranyeső Yuccábanban és pár ezredvég környékén készült tévés produkciójában.

A legtöbbször viszont, összesen 30 alkalommal, Glauco Onorato szinkronizálta Spencert. Rajta kívül Sergio Fiorentini adta a hangját a sztárnak, méghozzá négy filmben. Ferruccio Amendola az Ezer pofon ajándékba című westernben kölcsönözte a hangját a színésznek.

(Forrás: hu.ign.com)