Saját légitársasága volt Bud Spencernek
Ezeket a dolgokat talán még nem tudod az öt éve elhunyt hírességről.
2016. június 27-én, 86 éves korában elhunyt Carlo Pedersoli, akit a legtöbben Bud Spencer néven ismertek és szerettek. A színész öt évvel ezelőtt bekövetkezett halála apropóján íme néhány érdekesség, amit talán még nem tudsz Bud Spencerről!
Saját légitársasága volt: Nem véletlen, hogy Bud Spencer sokat ült valamilyen repülő járművön a filmjeiben, így például a Mindent bele, fiúk! című produkcióban, ami azért is fontos alkotás, mert ezáltal szeretett bele a repülésbe, míg a Kincs, ami nincsben hidroplánnal próbált megszökni Pongo Pongo szigetéről, a Nyomás utána esetében pedig helikoptert láthatták vezetni a nézők.
Amikor ezeket a jeleneteket forgatták, akkor nem volt szükség sok trükkfelvételre, mivel Spencer jogosítványt szerzett utasszállító repülőgépekre és helikopterekre. Mindez közrejátszott abban, hogy a karrierje vége felé, 1981-ben saját légitársaságot alapított Mistral Airt néven, ami nyolc géppel még ma is működik, majd eladta azt.
Feltaláló is volt: A Spencer temetésével kapcsolatos interjúban árulta el Terence Hill, hogy a színésznek hírnevet szerző pofonok és ütések többségét ő maga találta ki. Ugyanakkor ezen kívül is akadt még néhány találmánya, amelyeket bejegyeztetett a szabadalmi hivatalban. Spencer tervezett például egy újfajta háromcsövű puskát, egy speciális ajtózárat és egy fogkefét, amibe beépített fogkrém volt.
Nem csak Bujtor István utánozta a munkásságát: Hazánkban legtöbbször Bujtor István szinkronizálta Spencert, akinek Piedone-filmjei annyira elnyerték a tetszését, hogy összeállította a saját rendőr karakterét, Ötvös Csöpit, aki 1981-től 2008-ig hét alkalommal csapott le a Balaton környéki gazfickókra.
Nem Bujtor István volt azonban az egyetlen, aki lemásolta Spencer filmjeit. Ugyanezt tette Paul L.
Sportkarrierjét egy magyarok elleni meccsel fejezte be: Spencer nemcsak kiemelkedő tanulmányi eredményekkel büszkélkedhetett, hanem azzal is, hogy nagyszerű sportoló volt. Az úszást viszonylag korán kezdte, majd olasz bajnok címet szerzett mellúszásban, gyorsúszóként pedig ő volt az első olasz, akinek sikerült 1 percen belül leúsznia a 100 métert. Ezenkívül több olimpián is részt vett, valamint az olasz vízilabda-válogatott tagja volt.
Habár sportolóként is szép jövő előtt állt, Spencer mégis úgy döntött, hogy a színészet jobban érdekli, ezért felhagyott a versenysporttal. Utolsó vízilabda mérkőzését az olimpiai győztes magyar csapat ellen vívta. Az olaszok akkor 7:3-ra kikaptak a magyaroktól. Kicsit később már Terence Hill oldalán szerepelt az Isten megbocsájt, én nem című filmben.
A forgatókönyvírásba is belekóstolt: Azt követően, hogy színészként beindult a karrierje, Spencer forgatókönyvíróként is kipróbálta magát. A pályafutása végén több Extralarge és Big Man részt is írt, de az első ilyen jellegű munkája a Banános Joe története volt, aminek a főszerepét is ő játszotta, de Terence Hill nélkül.
A tévéfilmek terén producerként is visszatért, de a kamerák mögötti munkája esetében mindig Carlo Pedersoli néven szerepelt a stáblistán.
Megpróbálkozott a politikai pályával: Spencer elmondhatta magáról, hogy sok mindenben a szerencse kegyeltje volt, hiszen a szerencsének köszönhetően találkozott Terence Hill-lel, ugyancsak a véletlen műve volt, hogy ők kapták Az ördög jobb és bal keze főszerepeit.
Ám valamiben nem állt mellé a szerencse, ugyanis 2005-ben politikai pályára kívánt lépni, aminek érdekében területi tanácsosként indult Forze Lazio színeiben, de végül nem ő kapta a legtöbb voksot.
Spencer így beszélt arról, hogy miért akarta kipróbálni magát a politikában:
„Éltem során szinte mindent csináltam, kivéve három dolgot. Nem voltam balett táncos, zsoké és politikus. Az első kettőről már lemaradtam, így a harmadikkal kell próbálkoznom.”
Ha politikusként nem is futott be, mégis halála után még az olasz miniszterelnök is megemlékezett róla a Twiitteren.
Igazi csodagyerek volt: Spencer mindig a nyugodt, behemót, a nép egyszerű gyermekét játszotta a filmjeiben, de a valóságban egy igazán intelligens ember volt, aki már 5 évesen iskolában járt, majd a negyedik osztály után azonnal hatosztályos gimnáziumban folytatta a tanulmányait.
16 évesen már vegyésznek tanult a Római Egyetemen, de a tanulmányait ott kellett hagynia, mert a Brazíliába költözött a szüleivel két évre, ami alatt folyékonyan megtanult portugálul. Miután visszaköltöztek Olaszországba, folytatta a tanulmányait, amelyek során megszerezte a jogi diplomát és doktori címet.
A szakácsmesterség iránt is érdeklődött: Spencer saját étteremláncot indított Bud Food néven, ugyanis nagyon szerette a finom ételeket. Gyakran spagettivel vendégelte meg az otthonában Terence Hillt, valamint szakácskönyvet jelentetett meg a kedvenc receptjeiből. A könyv nálunk az Eszem, tehát vagyok címet kapta.
Az ételek iránti rajongása neki is problémát okozott, hiszen az egykori sportos testalkatát túlsúly váltotta fel. Spencer utolsó tévés szerepe a Nincs kettő séf nélkül című vígjáték volt, amiben egy séfnek állt korábbi rendőrfőnököt alakított.
Dalokat is szerzett: Spencer számára a színészkedés bizonyos szinten magától értetődő volt, mert fiatalkorában sokszor vállalt statiszta- és reklámfilmszerepeket, aztán az apósa producerként dolgozott és mozihálózatot üzemeltetett Olaszországban.
Később Spencer is dolgozott producerként, ugyanis a RAI-nek készített dokumentumfilmeket, de még ezt megelőzően dalszövegíróként kötött szerződést a RCA-val. Spencer olyan énekeseknek írt szöveget és szerzett zenét, mint Ornella Vanoni vagy Nico Fidenco. A szerzeményei a Mindent bele, fiúk! és a Különben dühbe jövünk című filmjeiben is hallhatóak. Emellett több CD-t is megjelentetett a saját dalaival, ugyanis imádott énekelni és táncolni.
Általában más szinkronizálta őt olasz nyelvre: Spencer mindig kikérte magának, hogy ő nem olasz, hanem nápolyi, ami azért nem mindegy, mert Nápolyban sajátos dialektusban beszélnek. Ez volt az oka annak is, hogy az olasz közönség nem hallhatta a színész eredeti hangját a saját filmjeiben, ugyanis akkoriban terjedt el, hogy utólag szinkronizálják a nemzetközi piacra szánt filmeket.
A Piedone-filmek esetében maradhatott Spencer eredeti hangja, hiszen egy nápolyi rendőrt alakított. Szintén az eredeti hangja hallható A zsoldoskatonában, az Aranyeső Yuccábanban és pár ezredvég környékén készült tévés produkciójában.
A legtöbbször viszont, összesen 30 alkalommal, Glauco Onorato szinkronizálta Spencert. Rajta kívül Sergio Fiorentini adta a hangját a sztárnak, méghozzá négy filmben. Ferruccio Amendola az Ezer pofon ajándékba című westernben kölcsönözte a hangját a színésznek.
(Forrás: hu.ign.com)
Hozzászólások