Tíz dolog, amit talán nem hallottál Donald Sutherlandről

Érdekességek a 85 éves színészről.Július 17-én ünnepelte a 85. születésnapját Donald Sutherland, aki közel 60 éves karrierje során több, mint 50, közülük legalább 12 kétségtelenül klasszikus, filmben vett részt, ráadásul a hollywoodi szuperprodukciók mellett több szerzői filmes főszerepet adtak neki, de az európai művészfilmek nagy nevei, így Bertolucci vagy Fellini, is felfigyeltek rá.

A legendás színész mély nyomott hagyott a filmtörténelemben, tehát sokat tudhatsz róla, ám mégis valószínű, hogy a következő érdekességek még nem hallottad Sutherlandről.

A XX. század egyik legnagyobb pszichiáterét alakította Kate Bush egyik videoklipjében: 1985-ben, Hounds Of Love címmel jelent meg Kate Bush ötödik nagylemeze, amelyen megtalálható az énekesnő legnagyobb slágere, a Running Up That Hill, és a Cloudbusting.

Az utóbbi dal központjába az elmúlt évszázad egyik legmeghatározóbb pszichiátere és gondolkodója, Wilhelm Reich és fia, Peter közti kapcsolat áll. A szám Reich egyik tanulmányáról kapta a címét, és arra a felhőirtó gépre utal, amellyel mesterségesen fakasztottak volna esőt.

A dalhoz készült klipben Sutherland alakította az apát, míg az énekesnő a fiút. A felvétel rendezője Julian Doyle volt, míg a klipben látható szerkezetet ugyanazok alkották meg, akik A nyolcadik utas: a halál című filmben dolgoztak. Bush személyesen kérte fel Sutherlandet a szerepre, amit a színész ingyen vállalt.

Egy életre összeveszett Robert Altmannal: Miután Ingo Preminger producer először Sutherlandet szerződtette a M.A.S.H. csapatába, megérkezett a másik főszereplő, Elliott Gould, illetve a rendező, Robert Altman is.

Altman azonnal jelezte, hogy nincs kibékülve azzal, hogy Sutherlandet választották a szerepre, és saját színészt akar hozni, de Preminger erről hallani sem akart, és ugyanúgy nemet mondott, mint akkor, amikor a rendező nem Sutherland nevét akarta elsőként látni a stáblistán.

A feszültség később sem enyhült, mert a két színész egyáltalán nem volt megelégedve Altman munkamódszerével és rendezési stílusával, ezért egy ponton a stúdió elnökéhez fordultak, hogy bepanaszolják és kirúgassák a rendezőt, de az igazgató megnyugtatta őket azzal, hogy a filmet nagyon korlátozottan, csupán néhány autósmoziban fogják vetíteni, így nem tud megbukni.

Később Gould elmondta Altmannak, hogy az igazgatóhoz fordultak. Ő még négyszer dolgozott a rendezővel, aki soha többé nem adott munkát Sutherlandnek.

Egy Marvel-figura ihletőjeként is szolgált: 1980-ban jelent meg az X-Men lapjain a Sutherland ihlette Donald Pierce, akinek neve kétszeresen is utal a színészre, hiszen a Donald a sztár keresztneve, míg a Pierce a Sutherland által alakított Sasszem családi neve volt a M.A.S.H.-ben.

A kiborg az egyik X-Men-filmben, a 2017-es Loganben is szerepelt, méghozzá Boyd Holbrook alakításában.

Több John Landis-filmben is cameózott: Sutherland rendezőasszisztensként dolgozott a Kelly hősein, amikor az akkor 18 éves John Landis így szólt a karrierje elején járó Sutherlandhez: „Donald, egy nap nagy filmsztár leszel, én pedig hatalmas rendező.”

A színész akkor jót nevetett a srác magabiztosságán, és könnyelműen megígérte, hogy ha Landis valóban nagy rendező lesz, akkor minden filmjében szerepelni fog. Bár ez nem történt meg, mégis a színész több Landis-filmben cameózott, így az 1977-es Kentucky Fried Movie-ban, majd egy évvel később a Party zónában, de a Blues Brothersben is felbukkant egy szempillantásnyi időre egy reklámtáblán, ami a nem létező See You Next Wednesday filmet harangozta be.Eljátszotta Homer Simpsont is: Sutherland 1975-ben játszotta el egy mozifilmben Homer Simpsont, vagyis több, mint tíz évvel azt megelőzően, hogy a sárga rajzfilmfigura egyáltalán megjelent volna a tévéképernyőkön 1987-ben.

Valójában csak névazonosságról van szó, ugyanis Homer Simpsonnak hívják a Nathanael West által írt, 1939-ben megjelent regényének, A sáska napjának a főszereplőjét. A történetből a hetvenes évek elején készített adaptációt John Schlesinger.

Ugyanakkor a névválasztás nem a véletlen műve, mert Matt Groening A sáska napjából vette át a családfő nevét. West története máig az egyik legjobb, legsötétebb kép Hollywoodról, annak mindent felemésztő gépezetéről és embertelen bánásmódjáról. A kritikusok többsége szerint nem túlzás horrornak nevezni a művet.

Habár a film megbukott a mozikban, mégis a mellékszereplő Burgess Meredith és az operatőr Conrad L. Hall Oscar-jelölést kapott. Sutherland és a hangja később, 1996-ban, vendégszerepet kapott a sorozat 7. évadában.

Christopher Plummertől kért kölcsön, hogy eljátszhassa a M.A.S.H. főszerepét: Az év egyik legnagyobb sikere lett a Piszkos tizenkettő, ami az 1967-es amerikai bevételi lista 4. helyét foglalta el a 45 millió dolláros bevételével.

Ingo Preminger az ebben a filmben nyújtott alakítása miatt figyelt fel Sutherlandre, akinek azonnal szerepet ajánlott a M.A.S.H. című háborús szatírában. Problémát jelentett azonban, hogy az akkor még Londonban élő színész annyira le volt égve, hogy arra sem telt neki, hogy repülőjegyet vegyen Kaliforniába.

Sutherland ezt Premingernek is elmondta, de őt nem érdekelte a dolog, és közölte, ha a színész nem tudja megoldani a dolgot, akkor nyugodtan maradjon Angliában. Sutherland ekkor a felesége tanácsát megfogadva, felhívta Christopher Plummert, akivel már párszor együtt dolgozott, például a Hamlet egyik tévéfilm-változatában.

Habár a színész az éjszaka közepén zavarta a Kanadában élő Plummert, ő mégis segített, és megígérte, hogy reggelre 1500 dollár lesz Sutherland számláján. Érdekesség, hogy néhány évvel később mind a ketten eljátszották a világ legzsugoribb emberének, a multimilliomos, elrabolt unokájáért fizetni nem akaró, Jean Paul Gettynek szerepét.

Sutherland Danny Boyle Bizalom című sorozatban, Plummer Ridley Scott A világ összes pénze című filmjében alakította a karaktert, vagyis amikor Sutherland pénzt kért, akkor nem is sejtették, hogy az egyik későbbi Getty ad kölcsön a másik leendő Gettynek.

Fiait kedvenc rendezői után nevezte el: Sutherland öt gyermeke, négy fiú és egy lány, követte az apját a filmiparba, ugyanis mindegyikük színészként, producerként vagy produkciós menedzserként dolgozik.

A színész ikrei 1966-ban születettek a második feleségétől, a 2020 áprilisában elhunyt Shirley Douglastől. A harmadik felesége, Francine Racette három fiút adott a sztárnak. Közülük 1974-ben született Roeg, 1978-ban Rossif, majd 1982-ben Angus Redford.

Sutherland a fiait olyan rendezők után nevezte el, akiket valamiért különösen nagyra tartott és szeretett. Ennek megfelelően Kiefert Warren Kiefer után nevezték el, ugyanis ő volt az első, aki szerepet adott Sutherlandnek egy játékfilmben, az 1964-ben bemutatott, alacsony költségvetésű olasz horrorban, Az élőhalottak kastélyában, amiben a színész három kisebb szerepben is megjelent.

Roeg azért kapta az angol Nicolas Roeg után a nevét, mert ő az, akihez Sutherland egyik legnagyobb sikere, az 1973-ban debütált Ne nézz vissza! kapcsolódik.

Rossif nevét a francia dokumentumfilmes Frédéric Rossif előtti tisztelgés gyanánt választották.

Angus Redford Robert Redford után kapta a nevét, mert Sutherlandet kérte fel az első rendezése, az Átlagemberek főszerepére.

Kiefer eddig háromszor játszott az édesapjával közös filmben. Először 17 évesen az 1983-as Gengszterpapában, majd 1996-ban a John Grisham egyik regényéből készült Ha ölni kell-ben és a 2015-ös Forsaken című westernben.A Kelly hősei forgatása közben pár másodpercig halott volt: Sherman úgy döntött, hogy tankok kellenek a Kelly hősei forgatásához. Tekintve, hogy abban az időben Jugoszláviában a hadsereg még rendelkezett jó pár tankkal, ezért ott forgatták a film java részét.

Ott történt, hogy Sutherland súlyos agyhártyagyulladást kapott a Duna vízében található pneumococcus baktériumtól. A színész kómába esett, sőt, néhány másodpercre meg is halt. Állítása szerint azt a bizonyos alagutat is látta, de nem hagyta, hogy magával rántsa, hanem erőt vett magán és visszatért az élők sorába.

A történethez hozzátartozik, hogy a jugoszláv egészségügy annyira felkészületlen és rosszul felszerelt volt, hogy a színészt át kellett szállítani a londoni Charing Cross Kórházba. Habár a teljes felépüléshez több idő kellett volna, mégis Sutherland csak hat hét szünetet kapott, aminek letelte után vissza kellett utaznia a Balkánra, ahol annak ellenére kamerák elé állt, hogy még nem gyógyult meg teljesen.

A Party zónáért milliókat vághatott volna zsebre: John Landis felkérte Sutherlandet a Party zóna füvező tanárának, Dave Jennings szerepére. A vígjáték egy kicsi, mégis fontos karakteréről volt szó, akinek alakítása csupán egyetlen nap munkát igényelt.

Sutherland neve azért merült fel, mert a gyártó Universal azt akarta, hogy a fiatal színészek (például Karen Allen, John Belushi, Kevin Bacon, Tom Hulce) mellett szerepeljen egy igazi sztár is. Landis azonnal a régi ismerősére, Sutherlandre gondolt, hiszen ő több szempontból is kiváló választásnak bizonyult a szerepre.

Az egynapos forgatásért a sztár 250 ezer dollárt kért, de a stúdió közölte, hogy arról szó sem lehet, az ellenajánlatuk pedig 20 ezer dollár volt, plusz némi részesedés a bevételből. Ezt Sutherland nem fogadta el, ugyanis mindenképpen azonnal beváltható csekket akart, ezért végül 35 ezer dolláros fizetésben alkudott meg a stúdióval.

A 3 millió dollárból készült Party zóna hatalmas siker lett, így Sutherland, ha elfogadta volna a stúdió ajánlatát, akkor az elképesztő 120 millió dolláros bevételből 2,5%-ot, vagyis 3 millió dollárt vághatott volna csoda. Mondanunk sem kell, hogy a színész a mai napig dühös magára a döntéséért.

Egyik színésztársa hiúsága miatt kapta meg első nagy sikere, A piszkos tizenkettő egyik legemlékezetesebb jelenetét: Az 1935. július 17-én, a kanadai Saint Johnban született Sutherland a Torontói Egyetemen végezte el egyszerre a mérnöki és a drámaszakot.

Miután megszerezte a diplomát, nem foglalkozott a mérnök szakmával, hanem a színjátszásban próbált szerencsét. Az érvényesülés érdekében úgy döntött 1957-ben, hogy átköltözik Nagy-Britanniába, hogy ott folytassa a színészi tanulmányait.

Először Londonban, aztán a skóciai Perthben tanult, majd angol filmekben, tévésorozatokban tűnt fel apróbb szerepekben. Néhány Hammer-horrorfilmen kívül Az angyal című sorozatban is megjelent, méghozzá az 1966-ban leadott 5. évad The Escape Route című részében, aminek a rendezője a címszerepet játszó Roger Moore volt.

Amikor Sutherland tudomására jutott, hogy egy nagyszabású háborús filmhez keresnek színészeket, akkor Moore-hoz fordult segítségért, hogy megmutathassa A piszkos tizenkettő producereinek Az Angyal említett részét. Bár Moore akkor még csak egy nyers vágással tudott előállni, mégis ennyi elég volt a producereknek ahhoz, hogy Sutherland szerepet kapjon a készülő filmben.

Ugyanakkor az egyik filmbéli kollégájára is szükség volt ahhoz, hogy Sutherland kapja A piszkos tizenkettő egyik leghíresebb mondatát és jelenetét. Történt ugyanis, hogy az egyik olvasópróbán a Samson Posey-t alakító Clint Walker közölte, hogy szerint nem méltó hozzá az a rész, amiben az általa játszott karakter tábornoknak adja ki magát a közkatonák előtt, és az itt neki szánt mondat miatt nemcsak a karakterét, hanem őt is butának fogják tartani a nézők.

Ekkor a rendező, Robert Aldrich egyszerűen Sutherlandre mutatott, és közölte: „Maga nagyfülű, maga csinálja!”

Ennek köszönhető, hogy Sutherlandhez köthető A piszkos tizenkettő egyik leggyakrabban idézett és legviccesebb párbeszéde, ami így szól:

- Hova valósi, fiam?

- Madison City, Missouri, uram!

- Sose hallottam róla.

(Forrás: hu.ign.com)