Tíz dolog, amit talán nem tudsz Hugh Grantről!

Érdekességek a ma 60 éves sztárról.Ma ünnepli a 60. születésnapját Hugh Grant, aki évtizedeken át elengedhetetlen szereplője volt az angol romantikus vígjátékoknak, ám a színész mostanában a kissé bizonytalan, szép- és jófiú szerepek helyett inkább Guy Ritchie filmjeiben, így például az Úriemberekben, látható.

A mai napig sármos színész születésnapja alkalmából íme néhány tény, amiről talán még te sem hallottál!

Szerint a Bridget Jonesban játszott karaktere hasonlít magára leginkább: Tekintve, hogy a Négy esküvő és egy temetés bebizonyította, hogy Grant és Richard Curtis nagyszerű páros, nem meglepő, hogy az író a következő eredeti forgatókönyve, a Notting Hill esetében is a színészt akarta megszerezni a főszerepre.

Ennek köszönhetően a páros olyannyira összenőtt, hogy Grant csak akkor mondott igen a Bridget Jones naplójára, amikor kiderült, hogy Andrew Davies mellett Curtis lesz a másik, aki az adaptációt jegyzi.

A filmmel kapcsolatban a színész elárulta, hogy szerinte a vele azonosított jófiús image helyett sokkal inkább illik a valódi énjéhez Daniel Cleaver, valamint az Egy fiúról-ban alakított Will Freeman karaktere.

Az, hogy Grant egy másfajta figurát alakít, a nézőknek is tetszett, méghozzá annyira, hogy a folytatásban Cleaver sokkal nagyobb szerepet kapott annál, mint amekkora az eredeti könyvben volt.

Az eredeti tervek szerint Grant feltűnt volna a harmadik részben is, ami 2016-ban került a mozikba, de végül az évekig elhúzódó előkészületek miatt kiszállt, ugyanis úgy érezte, hogy az írók képtelenek olyan forgatókönyvet készíteni, ami teljesen megfelelt volna neki. Ebben a részben már Curtis sem vett részt.

Csak bátyja tanácsára nem hagyta ott a színészetet: 1984-ben, a Maurice című film hozta meg az áttörést Grant számára. A színész abban az időben rádióműsorokat és –reklámokat írt és felügyelt producerként, illetve a Norfolk hercegei (Jockeys of Norfolk) nevű szkeccs-társulatával járta az országot, hogy kisebb színházakban és kocsmákban lépjenek fel.

Egy ilyen alkalommal figyelt fel rá James Ivory, aki szerepet ajánlott neki a készülő filmjében. Grant akkoriban kezdte unni a tévés munkáit és az egész színészetet ott akarta hagyni, amikor az ügynöke, akivel hónapok óta nem beszélt, felhívta Maurice címszerepével.

A színész először nemet akart mondani, ám a bátyja, a jól kereső bankár, aki talán már kicsit megelégelte, hogy folyton ő segíti ki a testvérét, hallotta a telefonbeszélgetést, ami után arra biztatta a fivérét, hogy vállalja el a munkát.

Az E. M. Forster regényéből készült film, ami egy viktoriánus kori férfiszerelem megpróbáltatásairól szól, nemcsak azért fontos állomás Grant karrierjében, mert főszerepet kapott benne, hanem azért is, mert a Velencei Filmfesztiválon a rendező, és a két főszereplő, Grant és James Wilby is díjat vehetett át.

Azt hitte, csak tévedésből kapta meg a Négy esküvő és egy temetés forgatókönyvét: Grant világhírnevet 1994-ben, a Négy esküvő és egy temetés című filmmel szerzett magának. A színész sok év után ismét azt fontolgatta, hogy otthagyja a szakmát, amikor elküldték neki Richard Curtis forgatókönyvét, amit az elolvasás után olyan fantasztikusnak talált, hogy felhívta az ügynökét, hogy tényleg neki küldték-e, vagy csak valami tévedés történt.

Mire Grant sorra került, addigra már majdnem 70 jelentkezőt hallgattak meg a főszerepre. Habár a producernek és a rendezőnek tetszett a színész produkciója, mégis a forgatókönyvet író Richard Curtis ellenséges és elégedetlen volt vele, méghozzá azért, mert saját magáról mintázta a főhőst, és úgy érezte, Grant túl jóképű a szerephez.

A producer, Duncan Kenworthy és a rendező, Mike Newell végül elérte, hogy Curtis rábólintson a választásra. Az ezt követő forgatás jó hangulatban telt, és bár voltak problémák, mégis a Négy esküvő és egy temetés elképesztő anyagi és kritikai siker lett, Grant pedig a bezsebelte a BAFTA- és az Arany Glóbusz-trófeát.Őszintén meglepte, hogy egy jelenetet a filmekben többször is felvesznek: A Privileged forgatása után Grant nem tervezte, hogy színész lesz, ugyanis a terve az volt, hogy az angolszakos diplomája után filozófiaszakos másoddiplomát fog szerezni, de ez végül nem így történt.

Ez egy londoni vetítésnek köszönhető, amit a BAFTA szervezett, ugyanis a vetítés után a jó hírű William Morris Ügynökség egyik munkatársa azzal lépett oda hozzá, hogy a jövőben elvállalnák a képviseletét.

Grantnek akkoriban nagy szüksége volt a pénzre, ezért szinte közömbösen közölte, hogy jó, akkor színész lesz. Ő úgy gondolta, hogy ez maximum egyéves kaland lesz, de ma már tudjuk, hogy ebben nagyot tévedett.

Az első években csak tévésorozatokban és – filmekben szerepelt. A legelső munkája a The Last Place on Earth című, Robert Falcon Scott és Roald Amundsen versengéséről, Kanadában forgatott szóló sorozat volt.

Grant azt a feladatot kapta a legelső jelenetében, hogy kilépve az expedíció sátorból, a (mű)hóesésben hunyorogva keresse meg a csapatát, majd forduljon vissza. A színész ma már nevetve gondol vissza arra, hogy milyen tapasztalatlan volt, ugyanis boldogan ment vissza a stáb pihenőhelyéül szolgáló bázisra, azt gondolván, hogy milyen gyorsan végzett, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy a jelenetet többször és több szögből kell rögzíteni.

Nem lett tagja a roxforti tanári karnak: Bár Grant szép karriert futott be, mégis a mai napig bánja, hogy anno nemet mondott, amikor felajánlották neki Gilderoy Lockhart szerepét a Harry Potter-sorozat második részében.

A színész azért nem tudta vállalni a munkát, mert a Titkok Kamrája forgatása egy időben volt a Két hét múlva örökké megváltoztatott, Torontóból végül New Yorkba helyezett felvételeivel. Grant döntésében valószínűleg szerepe volt annak is, hogy állítólag 12 és fél millió dollárt kapott a Sandra Bullockkal közösen készített romantikus vígjátékért. A narcisztikus Lockhart professzort végül Kenneth Branagh kelthette életre.

Évekig élt „európudingokon”: Grant karrierje a kritikai elismerés és a velencei díj ellenére sem kezdett szárnyalni, pedig a következő években együtt dolgozott Michael Radforddal (Úri passziók), Ken Russell-lel (A fehér féreg búvóhelye) és Roman Polanskival (Keserű méz), de James Ivory is újból foglalkoztatta (Napok romjai), valamint eljátszotta Chopint (Impromptu) is.

Az ebben az időszakban forgatott filmjei között több koprodukció is található, melyekre a színész saját kifejezést talált ki, ami az európuding. Ennek nevezi például az 1988-as Szél hátán című filmet, ami Spanyolországban, spanyol rendezővel, angol színészekkel és német pénzből készült.

Néhány évvel később hasonló módon forgatták Grant filmes karrierjének abszolút mélypontját, a Vonat a pokolba című alkotást, ugyanis a film osztrák forgatókönyvírók munkájából, olasz rendezővel készült.

Egy lány miatt vállalta el első filmszerepét: Grant már gyerekkorában is érdeklődött a színészet iránt, de ez akkoriban leginkább abban nyilvánult meg, hogy utánozta a tanárait, ahogy minden más hasonló korú gyerek.

A középiskola után az Oxford angol szakán folytatta a tanulmányait, és ekkor döntött úgy, hogy kedvtelésből beiratkozik az egyetem színjátszó csoportjába, amihez nemcsak néhány színpadi szerepe kötődik, hanem az első játékfilmje is.

1981-ben az egyik hallgatótársa, Michael Hoffman felkérte, hogy legyen a rendezői bemutatkozásának, az egyetem akkor létrehozott filmalapítványának gyártásában készülő Privileged egyik szereplője.

Grantet eleinte nemigen érdekelte a dolog, de amikor megtudta, hogy az egyik évfolyamtársa, Victoria Studd is szerepelni fog a filmben, akkor igent mondott. A ma már nem felelhető alkotást, aminek stáblistáján a színész Hughie-ként szerepel, 1982-ben mutatták be.

Studd később a BBC műsorvezetőjeként kapott munkát. Hoffman 1995-ben ismét együtt dolgozott Granttel a Változások korában, majd szépen induló karrierbe kezdett, ugyanis ő rendezte a George Clooney és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült Szép kis nap!-ot, a Szentivánéji álom újabb feldolgozását, a Császárok klubját, és a Gambit 2012-es remake-jét, a Dől a moné-t.Pocséknak tartja alakítását hollywoodi debütálásában: Grant első amerikai filmje a néhány hónappal korábban bemutatott franca vígjáték, a Kilenc hónap remake-je, az Áldatlan állapot volt, ami a Fox égisze alatt, Chris Columbus rendezésével készült. A színész olyan sztárok mellett kapott főszerepet, mint Julianne Moore, Joan Cusack, Jeff Goldblum és Robin Williams.

A film bevételei nem voltak rosszak, de a kritikusok tetszését egyáltalán nem nyerte el. Grant az évek távlatából, dicséretreméltó önkritikával, úgy gondolja, hogy ez az ő hibája volt, mert akkoriban azt hitte, hogy az alakításában meg kell jelennie annak a nagyságrendi különbségnek, hogy a Négy esküvő... negyvenezer dolláros gázsija után millió dolláros fizetést kapott, ezért túljátszott mindent, ezzel tönkretéve a rendező munkáját és az egész filmet.

Lemaradt a Bounty kihajózásáról: Grant első valóban nagyobb szabású filmje A Bounty lett volna, amit Roger Donaldson rendezett, és amiben olyan sztárok mellett szerepelhetett volna, mint Anthony Hopkins, Laurence Olivier, Edward Fox, a fiatal Mel Gibson, Daniel Day-Lewis és Liam Neeson.

Grant csak egy apró szerepben, a hajó egyik matrózaként jelent volna meg a filmben, ám hiába választották ki, és állapodott már meg a gázsiról, végül nem utazhatott el Tahitira a több hónapos forgatásra, ugyanis nem rendelkezett szakszervezeti tagságot igazoló, Equity-kártyájával, amit akkor kaphatott volna meg, ha valamelyik helyi színház tagja. A színész ezt követően csatlakozott a Nottingham Playhouse társulatához.

Érdekesség, hogy 2016-ban, a Florence – A tökéletlen hang című filmbe maga Grant alakított az Equity-kártya és -társaság egyik ötletgazdáját, aki Florence Foster Jenkins élettársa és menedzsere, St. Clair Bayfield volt.

Komolyan szorongott az Igazából szerelem ikonikus táncjelenetétől: Az Igazából szerelem sok emlékezetes pillanat közül biztos, hogy a miniszterelnöki tánc az egyik legtöbbet emlegetett jelenet. Habár ez egy laza és humoros rész, mégis Grant nemcsak, hogy nem volt vele kibékülve, hanem egyenesen rettegett a felvételtől.

A színész annyira nem vágyott a feladatra, hogy már a próbákat is próbálta egyre jobban elhalasztani. Egyszer azt találta ki, hogy a szövegét kell gyakorolnia, máskor térdfájásra panaszkodott.

Sőt, még technikai jellegű kérdéssel is megpróbálta kihúzni magát a jelenet alól:

„Szól a rádió a hálószobámban, és én táncolok rá, rendben. De aztán végigtáncolom az egész Downing Street 10-t. Honnan szól a zene és hogy hallgat el hirtelen a végén?”

A rendező erre csupán ennyit válaszolt:

„Emiatt egy percig se aggódj! Ilyen a film világa.”

Végül Grant nem tudta tovább halogatni a jelenet rögzítését, amire a forgatás utolsó napján került sor. A színész reggel hétkor, józanul, de kissé feszengve állt a kamerák elé. Azóta egyébként 2006-os Zene és szövegben és a Paddington 2-ben is láthattuk táncolni.

(Forrás: hu.ign.com)