Tommy Lee Jones nyíltan közölte Jim Carrey-vel, hogy utálja

Meglepő érdekességek a 75 éves filmsztárról.1946. szeptember 15-én született Tommy Lee Jones, napjaink egyik leghíresebb színésze, akiről a 75. születésnapja alkalmából olyan érdekességeket tudhatsz meg, amelyekről talán még nem hallottál.

Gyűlölte Jim Carrey-t, és ezt kollégája előtt sem rejtette véka alá: „Utállak. Komolyan nem kedvellek, nem bírom elviselni a bohóckodásodat” – ezt állítólag Jones közölte Jim Carrey-vel a Mindörökké Batman forgatásán, az utóbbi színész visszaemlékezése szerint.

Az érzés azonban nem volt kölcsönös, mert Carrey rendkívüli színésznek tartotta, és máig annak is tartja, a filmben Kétarcot alakító kollégáját, akivel alig várta, hogy együtt dolgozhasson, ám hamar rájött, hogy Jones nincs hasonló véleménnyel róla.

Carrey szerint a sztár részben azért volt morcos, mert a Dumb és Dumber ugyanazon a hétvégén debütált, mint Jones Öreg harcos című életrajzi filmje, ami nagyot bukott. Bár állítólag Carrey nem utálkozott a kollégájával, mégis kettőjük viszonya megnehezítette a Mindörökké Batman forgatást, ugyanis annak rendezője, Joel Schumacher elárulta, hogy Jones az egész munka alatt cseszegette a színésztársát.

Azt, hogy Jones mennyire utálja azt a fajta humort, amit Carrey is képvisel, jól bizonyítja, hogy néhány éve fapofával nézte végig Kristen Wiig és Will Ferrell nagyszerű hülyülését a Golden Globe-on, amikor a legjobb női főszeplő kategória jelöltjeit sorolták fel.

Jó néhány híres sorát improvizálta: Jones igazán komolyan veszi a színészkedést, viszont esetében is gyakori, hogy kicsit változtat a szerepe szövegén. Ezt tette az Úszó erőd esetében is, amikor a forgatókönyvtől eltérve áradozni kezdett a szombat délelőtti rajzfilmekről azt követően, hogy az általa játszott karakter kissé megbolondult.

Ennél is híresebb lehet A szökevényben Harrison Ford magyarázkodására adott válasza. Ebben a jelenetben a Ford által alakított Richard Kimble a csatornás üldözési jelenetnél fegyvert fog a Jones által játszott rendőrbíróra, és azt mondja neki, hogy nem ő gyilkolta meg a feleségét, mire a feltartott kezű Jones csak ennyit mond: „Nem érdekel!”

Mint kiderült, ezt a sort Jones improvizálta, ugyanis az eredeti szöveg az lett volna, hogy: „Ez nem az én problémám!”

Egy elírás miatt 15 millió dolláros bónusz ütötte a markát a Nem vénnek való vidékért: Habár a Joel és Ethan Coen által készített, 2007-ben bemutatott filmben a játékáért Oscar-díjjal jutalmazott Javier Bardem lopta el a showt, mégis Jones sem panaszkodhatott, hiszem amellett, hogy fontos szerepet kapott a Nem vénnek való vidékben, még BAFTA-jelölést és 15 millió dollárt is kapott érte, ami meglepően magas összeg egy nem blockbusternek szánt film esetében.

A szép kis summát azonban nem Jones vagy annak ügynöke intézte el, hanem a színész szerződésében ejtett elírásnak köszönhető. A Paramounttal kötött megállapodásában az állt, hogy Jones annyiszor jogosult bónuszra, ahányszor a film átlépi a kasszáknál előre megadott összeghatárok felét.

A probléma az volt, hogy a stúdió nem az összegek fele, hanem duplája után akart bónuszt fizetni a színésznek, de mivel ezt a szerződésben elírták, ezért Jones 15 milliót dollárt tehetett zsebre, tehát négyszer annyit, mint amennyit a Paramountnál valójában fizetni szándékoztak neki.

Színész pályafutását Hapciként kezdte: Ahogy általában a színészek, úgy Jones is érdeklődött a szakma iránt már az első filmszerepe előtt is, méghozzá annak ellenére, hogy soha nem vett színészleckéket. Ez leginkább azért meglepő, mert Jones nagyon komolyan vesz mindent, ami a színészkedéssel kapcsolatos.

Az ehhez szükséges önbizalommal már az egyetemi évei alatt is rendelkezett, ugyanis részben azért nem akarta színésznek képezni magát, mert nem volt biztos abban, hogy találna nála jobb tanárt. Márpedig saját bevallása szerint csak attól hajlandó utasítást elfogadni a játékával kapcsolatban, akiről tudja, hogy bizonyos dolgokban jobb nála, de ilyen emberrel nem hiszi, hogy valaha találkozott.

Bár Jones jelenleg egy Oscar-díjjal és jó pár Oscar-jelöléssel rendelkező sztár, tehát érthető az önbizalma, mégis a fenti kijelentését több, mint 50 évvel ezelőtt tette, amikor is még aligha tudott ilyen eredményeket felmutatni.

Természetesen a szakmába már akkor több ízbe belekóstolt. Jones az első szerepét másodikos korában kapta a Hófehérke és a hét törpe iskolai rádiójátékban, amiben ő alakította Hapcit. A színész ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a tanárait teljesen lehengerelte azzal, hogy képes volt bármikor utasításra tüsszenteni.

Egy későbbi interjúban elárulta, hogy erre máig képes, majd viccesen hozzátette, hogy azért most már sokkal több pénzt kérne érte, mint 7 éves korában.Nem akárki szobatársa volt a Harvardon: Jones nem egy gazdag család sarja, ugyanis az édesanyja rendőrnőként és tanárként dolgozott, míg az édesapja a környékbeli olajmezőkön végezte a munkáját, tehát a színész ösztöndíjasként jutott be a Harvardra, ahol angol irodalomból szerzett diplomát cum laude 1969-ben.

Az egyetemi évei alatt Jones nem másnak volt a szobatársa, mint az Amerikai Egyesült Államok későbbi alelnökének és elnökjelöltjének, a Kellemetlen igazság című Oscar-díjas dokumentumfilmet is jegyző Al Gore-nak, akivel azóta is jó barátok, sőt, a színész segített a politikus 2000-es kampányában, ám a választást végül éppen hogy George W. Bush nyerte.

Legelső szerepét egy olyan filmben játszotta, melynek főszereplőjét részben róla mintázták: A foci és a színészet volt az a két dolog, ami a leginkább érdekelte Jonest az egyetemi évei alatt. Mivel azzal ő is tisztában volt, hogy a kettő együtt még neki sem fog menni, ezért tanácsot kért a fociedzőjétől, aki közölte vele, hogy a pályán már csupán négy évet, míg a színpadon élete végéig játszhat.

Jones ezért úgy döntött a diplomaszerzés után, hogy ideje komolyabban foglalkoznia a színészettel, még annak ellenére is, hogy nem szerzett színészi képesítést. Az első filmje az 1970-es Love Story volt, amiben ő alakította a Ryan O’Neal által játszott férfi főszereplő szobatársát.

A film forgatókönyve Erich Segal regénye alapján készült. Az író elárulta, hogy valójában a sportos, érzékeny lelkű Jonesról mintázta a főhősért, Oliver Barrettet, ugyanis amikor Segal a Harvardon töltötte az alkotói szabadságát, akkor összeismerkedett Al Gore-ral és Jonesszal.

Saját bevallása szerint Barrettet leginkább Jonesról mintázta, de azért egy kicsit Gore személyiségéből is átvett, ám azt már tagadta, hogy Gore későbbi felesége, Tipper Gore ihlette Jennyt, a regény női főszereplőjét.

Egy igazi cowboy: Jones Texas államban született, tehát egyértelmű, hogy a cowboykalap nem maradt ki a megjelenéséből, és ugyan elmondása szerint csörgedezik némi cseroki vér az ereiben, mégis az egykori telepesek által is gyakorolt marhatartás vált az egyik hobbijává.

Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy 2009-ben helyet kapott a texasi Cowboy Dicsőségek Csarnokába, valamint van egy 1200 hektáros marhatenyésztelepe a születési helyén, San Saba megyében, egy másik pedig az ugyancsak texasi Van Hornban.

Az utóbbi forgatási helyszínként is szolgált a Melquiades Estrada három temetése című filmhez, ami Jones számára azért volt személyesebb alkotás, mert egy volt az első nem tévéfilmes rendezése.Imádja Japánt és Japánban is imádják őt: Jones egész egyszerűen imádja a japán kultúrát, a japánok pedig őt imádják. A színész 2006 óta látható a Boss kávémárka reklámjaiban, amelyekben ő alakítja az Alien Jones nevű, hétköznapi munkákat kipróbáló földönkívülit, miközben a cég termékeit hirdeti.

Állítólag Jones nagyjából egymillió dollárnak megfelelő pénzt keres ezzel a szereppel félévente. Emellett ugyancsak szerepel a SoftBanks nevű telekommunikációs cég reklámjaiba, tehát kétségtelen, hogy szeretik Japánban.

Azt, hogy mennyire, jól mutatja, hogy ő volt az egyetlen külföldi híresség, aki szerepet kapott abban a videóklipben, amelyben Japán leghíresebb közéleti személyiségei álltak össze annak érdekében, hogy kicsit jobb kedvre derítsék a 2011-es földrengés és cunami miatt sokkolt lakosságot.

Jones Japán iránti szeretetét pedig az bizonyítja, hogy nem munkaügyben is gyakran utazik a szigetországba.

Játszott az USA történelmének egyik legemlékezetesebb egyetemi focimeccsén: Jones nemcsak tanulással töltötte a harvardos éveit, hanem játszott az egyetemi amerikaifoci-csapatban is guard pozícióban, méghozzá nagyon sikeresen, hiszen a válogatott nem talált legyőzőre 1968-ban, sőt, egyszer még vert helyzetből is sikerült felállniuk.

Az évszázad egyik legemlékezetesebb egyetemi focimeccseként emlegetett mérkőzésre, amelyről dokumentumfilm is készült Harvard Beats Yale 29-29, azaz Harvard elverte a Yale-t 29-29-re címmel, mind a két csapat veretlenül érkezett, de sokáig úgy nézett ki, hogy ez hamarosan megváltozik.

Ugyanis a végül „The Tie”-ként, azaz „A döntetlenként” emlegetett meccsen a Yale elég gyorsan elhúzott 22-0-ra, és még a lefújás előtt 42 másodperccel is 29-13 volt az állás a Yale javára. Jones csapata innen hozta fel a mérkőzést 29-29-re, ami tulajdonképpen győzelemmel ért fel a számukra.

Él-hal a lovaspólóért: Jones egész életében igazi sportember volt, s mivel született cowboy, így nem meglepő, hogy amikor elég idős lett hozzá, akkor érdekelni kezdte a lovassport, azon belül is a lovaspóló, ami egy időben egész jól ment neki, ugyanis 1993-ban megnyerte a csapatával az amerikai lovaspólószövetség által rendezett Western Challenge kupát.

Jones, aki egyszer egy interjúban azt mondta, hogy szerinte a póló a legjobb dolog, amit egy ló és egy ember együtt csinálhat, annyira szereti a sportágat, hogy visszatekintve az életére úgy érzi, hogy a színészet hátráltatta a pólójátékosként való kiteljesedését:

„Mindig is színész akartam lenni, és úgy gondolom, hogy részben ez hajtotta a lovaspóló iránti szenvedélyemet, de ahogy az ember öregszik, úgy vágyik arra, hogy olyasmivel foglalkozzon, ami igazán boldoggá teszi. Az igazság az, hogy ha visszanézek a karrieremre, akkor be kell látnom, hogy a filmipar csak hátráltatott a lovaspólóban, ugyanis valaki csak akkor fejlesztheti tökélyre magát egy sportban, ha egész évben játszik, ezt pedig én soha nem tehettem meg.”

(Forrás: hu.ign.com)