Woody Allen nem olvassa el a róla szóló híreket

Érdekességeket, amelyeket nem valószínű, hogy hallottál a 85 éves hírességről.Az 1935. december 1-jén született Woody Allen 1966-os forgatókönyvíró-rendezői bemutatkozása, a Mi újság, Tiger Lily? óta elmondhatja magáról, hogy csupán hét olyan év volt, amelyben nem rukkolt elő új filmmel.

Ráadásul a 85 éves híresség életműve nem összecsapott, B-kategóriás filmekből áll, hanem kíméletlenül önironikus, szellemi-szociológiai, mélyenszántó történetekből, amelyek összesen huszonnégy Oscar-jelölést hoztak a rendezőnek.

Ezt az eredményt annak ellenére sikerült elérnie, hogy a hetvenes években alaposan kilógott az „új hollywoodi generációból”, ugyanis az ő filmjeiben nem Eagles vagy Jimi Hendrix szólt, hanem Duke Ellington és Sidney Bechet, a túl sármos főhősök között pedig Allen maradt az egyetlen kopaszodó, neurotikus bohóc, és talán éppen ez az, amitől kultikussá vált, és maradt, annak ellenére, hogy mostanában a neve nemcsak a filmrajongók körében megosztó, hanem Hollywoodban is.

Allenről sok meglepő dolog derült ki az évek során, de valószínű, hogy az alábbi érdekességeket még nem hallottad a 85 éves filmesről!

A valódi neve Allan Stewart Konigsberg: Számtalan különböző történet kering arról a köztudatban, hogy Allen miért változtatta meg az eredeti nevét, ami Allan Stewart Konigsberg. Saját elmondása szerint a klarinétos Woody Herman előtti tisztelgésnek szánva Heywood Allen álnéven publikált több New York-i újságban, aztán ezt a fantázianevet rövidítette le Woody Allenre. Ezt igazolja, hogy a korai standupjaiban is gyakran az előbbi nevet használta.

A filmes gyerekkori barátja, Jerry Epstein azonban egyszer azt nyilatkozta, hogy Allennek megtetszett egy Nancy Kreisman nevű lány, aki azonban azt sem tudta, hogy Allen egyáltalán a világon van. Volt viszont egy Woody nevű kutyája. Innen a becenév, ami elég fura, főleg azért, mert Allen egyetlen lépést sem tett irányába.

Semmilyen magáról szóló cikket nem hajlandó elolvasni: Allen egy interjúban így fogalmazott:

„Soha, és semmilyen körülmények között sem vagyok hajlandó elolvasni azt, ami rólam szól, legyen az bármi, akár egy interjú, akár egy hosszabb cikk. Gondosan kerülöm a saját magammal való foglalkozást.

Igaz, a pályám elején még nem voltam ilyen, de manapság kizárólag a munkára koncentrálok, és nem érdekel, hogy valaki szerint őrült vagy zseni vagyok-e. Ha végeztél az aktuális projekteddel, és megcsináltad a legjobb filmed, akkor lépj tovább! Én soha nem nézem meg újra az alkotásaimat és az azokról szóló kritikákat sem olvasom el.”Saját szobra van Spanyolországban: Habár a legtöbben valószínűleg New Yorkra gondolnak először a városok közül, ha Woody Allen nevét hallják, mégis a rendezőnek sok kedvenc települése van, így például a Spanyolországban található Oviedo, ahol a 2008-as Vicky Christina Barcelona java részét forgatták.

A filmes szerint Oviedo tündérmesébe illő hely, a szimpátia pedig a jelek szerint kölcsönös, ugyanis 2002-ben a sokak által spanyol Nobel-díjnak tekintett Asztúria hercegnője-díjjal tüntették ki Allent, aki 2003-ban bronzszobrot is kapott.

Vicente Santarua alkotásának sorsa eléggé kérdésessé vált az elmúlt években, aminek oka az a véleménycikk, amiben Allen nevelt lánya, Dylan Farrow azt kifogásolta, hogy míg a Harvey Weinstein ügyei miatt kirobbant szexuális botrányban több hollywoodi híresség is lelepleződik, addig a nevelőapját senki sem veszi elő a 90-es évekbeli, Farrow-t is érintő molesztálási ügye miatt. Ezzel kapcsolatban több petíció is indult, azt követelve, hogy távolítsák a filmes szobrát az aktuális helyéről.

Saját bevallása szerint még egyetlen e-mailt sem küldött el: Allen egy 2016-os interjúban árulta el, hogy nincs számítógépe, a mobiltelefonját pedig csak két dologra használja, ami az, hogy felhívjon másokat, és az, hogy meghallgassa a kedvenc jazzlemezeit.

Saját bevallása szerint korábban hatalmas bakelitet vitt magával, ha elhagyta a várost, hogy kicsit egyedül lehessen és a klarinéton gyakorolhasson. Az interjúban azt is elmondta, hogy eddigi életében még egyszer sem küldött e-mailt.

(Szinte) sosem szokott megjelenni az Oscar-díjátadókon: Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a legtöbb filmes szakember egyik legnagyobb álma az, hogy a munkája miatt Oscar-jelölést kap. Ebből a megtiszteltetésből bőven kijutott Allennek, aki csak a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában tizenötször (!) kapott jelölést az ikonikus aranyszoborra.

Habár sokszor kapott Oscar-jelölést, mégis a filmes a legtöbb gálára el sem ment, mert őt „nem érdeklik az ilyenféle ceremóniák”, sőt, egy interjúban azzal indokolta a távolmaradását, hogy szerinte az Akadémiának fogalma sincs arról, hogy mit csinál:

„Ha megnézed, hogy kik nyernek és kik veszítenek, akkor rögtön rádöbbensz, hogy az Oscar teljesen értelmetlen. Tisztában vagyok vele, hogy furán hangzik, de számomra nincs semmi jelentősége, hogy az Annie Hall nyert néhány díjat.”

A 2002-es Oscar-gálával mégis kivételt tett, és New York egyik legnagyobb rajongójaként arra kérte a filmeseket a beszédében, hogy a szeptember 11-i terrortámadás ellenére is tartsanak ki New York mellett, ne keressenek másik várost a forgatásokra.

Ő ihlette Tom Hardy egyik alakítását: Aligha hitte volna bárki is, hogy egyszer egymás mellé kerül Woody Allen és Tom Hardy neve, ráadásul inspirációk terén, pedig Hardy még a Venom kapcsán árulta el, hogy a forgatókönyv olvasása közben három személy jutott eszébe: az MMA harcos Conor McGregor az erőszakossága, a teljesen elszállt, csak a saját fejében élő rapper, Redman és Woody Allen a kínzó neurózisa és az abból fakadó fekete humor miatt. A színész hozzátette, hogy ő is tudja, hogy ez milyen furcsa mix, így erről mélyen hallgatott a Sony előtt.Utálja egyik leghíresebb filmjét: Habár az 1979-ben bemutatott Manhattan két Oscar-jelölést kapott (legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb női mellékszereplő), és Allen legjobb filmjei közé tartozik, mégis saját bevallása szerint, a filmes utálja, méghozzá annyira, hogy az egy évvel később Csillagporos emlékeket is csak azért forgatta le az United Artistsnak, mert remélte, hogy akkor a Manhattan a süllyesztőbe kerülhet.

A rendező elárulta, hogy a mai napig nem érti, hogy a Manhattan miért lett kritikai és közönségsiker, illetve hogyan úszta meg az egészet. Mindezt azért meglepő, mert a film szerelemprojektként indult, ugyanis Allenre olyan nagy hatást gyakorolt George Gershwin zenéje, hogy amiatt találta ki, hogy New Yorkban játszódó, fekete-fehér romantika filmet fog forgatni.

A filmes célja az volt, hogy a Manhattan olyan legyen, mint az Annie Hall és a Szobabelsők volt, de a rá jellemző öniróniával kijelentette, hogy ezt a célt nem sikerült elérnie.

Hatalmas New York Knicks-rajongó: Habár a legtöbb depresszióra hajlamos művészről azt gondolhatjuk, hogy kicsit sem érdekli őket a sport, ez nem igaz, ugyanis például a Végtelen tréfa írójának, David Foster Wallace-nak több tenisszel kapcsolatos esszét köszönhetünk, Woody Allen ellen pedig elképesztően hosszú cikkben mesélt arról a The Observernek, hogy miért rajong őrülten a New York Knicksért.

Elmondása szerint már a negyvenes-ötvenes években is figyelte a csapatot, de az igazi rajongása 1968-69-ben kezdődött. Azért akkor, mert abban az időben kezdett igazán összeállni a csapat, ami így beindította minden New York-i lakos fantáziáját.

A filmes azt is elárulta, hogy a kedvenc játékosa Earl „The Pearl” Monroe, aki talán nem egy Michael Jackson, de az biztos, hogy szórakoztatóbb nála, köszönhetően a különleges karizmájának, és az egyéni stílusának, ami miatt olyan élmény volt figyelni, mint amikor egy kiváló táncost, például Fred Astaire-t nézi az ember.Eredetileg teljesen másmilyennek képzelte el az Annie Hallt: Bő negyven évvel a premier után nehéz elképzelni nem olyannak Allen leghíresebb filmjét, mint amilyen lett. A rendező azonban elárulta, hogy eleinte arra akarta fektetni a hangsúlyt, ami egy férfi agyában zajlik, de sajnos a végeredmény teljesen inkoherens lett. Egy 2012-es kérdezz-felelek során Allen elmondta, hogy senkit sem értette, hogy éppen mi történik, mert mindenki a Diane Keatonnal való románccal foglalkozott, úgyhogy végül az kapott hangsúlyt.

Kedvenc saját maga által rendezett filmjei nem pont azok, amikre először gondolnánk: Sok rendezővel ellentétben, Allen elmondhatja magáról, hogy szinte a karrierje kezdete óta kreatív szabadságot élvezett, legalábbis a saját maga által rendezett filmek esetében, de ennek ellenére a filmes egyáltalán nincs jó véleménnyel az életművéről:

„Megítélésem szerint elpazaroltam egy olyan lehetőséget, amiért mások ölni tudnának. Teljes művészi szabadságot kaptam. Más rendezők egész életükben nem tudnak hasonlót kiharcolni maguknak. Ehhez képest igen keveset tudok felmutatni.”

Amikor megkérdezték tőle, hogy mely munkáit találja a legjobbnak, akkor ezeket a címeket válaszolta: Kairó bíbor rózsája, Match Point, Lövések a Broadwayn, Zelig, Férjek és feleségek, Vicky Christina Barcelona.

(Forrás: hu.ign.com)