Agrometeorológia: az őszi vetések jól teleltek át, a tél elején még erősödni is tudtak

Az őszi vetések alapvetően jól teleltek át, a tél elején még erősödni is tudtak, de a tél végén a felfagyás okozhatott problémát - írta a HungaroMet Zrt. a 2025/2026-os tél időjárásáról agrometeorológiai szempontból készített elemzéséből.Mint írták, az idei tél is illeszkedik az évek óta tartó, az átlagosnál enyhébb telek sorába azzal együtt is, hogy január nagy részében igazi téli, a mezőgazdaság számára kedvező időjárás volt jelentős hótakaróval, kemény fagyokkal. A tél szárazabb is volt a szokásosnál: több csapadék az ősszel szárazabb déli országrészben hullott, így kissé kiegyenlítődtek a nedvességviszonyok. A viszonylag vastag és tartós hótakaró nagyon jól jött, de a talajok feltöltéséhez az Alföldön ennél többre lett volna szükség. Napsütésből országszerte kevesebb volt a sokéves átlagnál decemberben a tartós alacsony szintű rétegfelhőzet, januárban és februárban pedig a gyakori frontátvonulások miatt.

Az elemzés szerint november utolsó dekádjában kezdődött el a talajok őszi-téli feltöltődése, ekkor kiadós esők öntözték a földeket, ami a meglehetősen egyenetlenül kelt őszi kalászosok számára igen jól jött.

Decemberben azonban megtorpant ez a folyamat, és a borongós, párás, többfelé ködös, egyhangúan szürke időben legfeljebb csak szitálás fordult elő. Az ilyenkor szokásosnál több fokkal enyhébb időjárás és a gyökérzónában jelen lévő megfelelő mennyiségű nedvesség egyaránt segítették az őszi vetések erősödését. A hónap utolsó hetében több hullámban is hideg légtömegek érkeztek és a nap is kisütött.

Az év végére a talaj felső egy méteres rétege csak kis területen, délnyugaton és északon került telítettség közeli állapotba, az Alföldön továbbra is 100-140 milliméter nedvesség hiányzott a telítettséghez. A hőmérséklet jelentősen visszaesett a karácsony előtti időszakhoz képest, de még így is a sokéves átlag körül vagy kevéssel a fölött alakult.

Január elején beköszöntött az igazi tél, amire már évek óta nem volt példa, több hullámban érkezett havazás, de helyenként ónos eső is esett, a hőmérséklet pedig több fokkal a sokéves átlag alatt alakult. Voltak napok, amikor a napi középhőmérséklet is mínusz 5 és mínusz 10 Celsius-fok között alakult, éjszaka pedig nagy területen hűlt mínusz 15, helyenként mínusz 20 fok alá a levegő. Az őszi vetéseket 10-20 centiméteres hótakaró védte a hidegtől, ami a talajt sem engedte nagyobb mélységben átfagyni. A fagyos idő csaknem három héten át kitartott, így az idén a korábbi teleknél nagyobb mértékben gyérültek a károkozók és kártevők. Január utolsó dekádjában jelentős enyhülés kezdődött, ami számottevő csapadékkal, nagyrészt esővel is járt. A hó elolvadt, a talajok töltődése újabb lendületet vett.

A változékony, az átlagosnál kissé enyhébb, csapadékos időjárás februárban is folytatódott, és havazás, havas eső, ónos eső, eső egyaránt előfordult. Január-február fordulóján tíz nap alatt 10-35 milliméter csapadék hullott, ebből a legtöbb az Alföldön, ahol a legnagyobb szükség volt rá.

Február második hetében tovább emelkedett a hőmérséklet, napközben többször, többfelé melegedett 10 Celsius-fok fölé a levegő, a napi középhőmérsékletek pedig 4-7 fok között alakultak, ami már számottevően zavarta a növények nyugalmi állapotát. A hónap közepén azonban még előfordultak mínusz 5 és mínusz 8 fok közötti fagyok, és többfelé havazott is. Az igazi tavaszi időjárás csak február utolsó hetében köszöntött be, ekkor a napos, nagyrészt száraz időben napközben 10-15 fokig melegedett a levegő, de a vegetáció hirtelen megindulását visszafogták az éjszakai fagyok.

A vegetációs időszak előbb a Dunántúlon, majd az ország keleti felén kezdődött el, a hónap második felében egyre többfelé megduzzadtak, majd megpattantak a korai csonthéjasok rügyei. Bár februárban gyakran hullott több-kevesebb csapadék, összességében az ország nagy részén 5-15 milliméterrel kevesebb esett az ilyenkor szokásosnál. A tél végére a talaj fél méternél mélyebb rétegei csak a Dunántúl délnyugati felén, az északi országrészben és a keleti határ mentén töltődtek fel nedvességgel, az Alföld és a Mezőföld területén sokfelé 40-70 milliméter hiányzott a felső egy méter telítettségéhez.

Az őszi vetések alapvetően jól teleltek át, a tél elején még erősödni is tudtak, a tél végén a felfagyás okozhatott problémát, amikor a nagyon nedves talaj több ciklusban éjjel megfagyott, nappal pedig kiengedett, és a megemelkedett talaj miatt a növények gyökerei sérülhettek - írták.

(Forrás: MTI)