Kik lennénk a Legendás állatok és megfigyelésük című könyv alapján?
Már a mozikban az új Harry Potter film, amire most egy játékos horoszkóppal hangolódhatunk.70 évvel Harry Potter születés előtt játszódik a Legendás állatok és megfigyelésük című film, amelyben Göthe Salmander (Eddie Redmayne), a misztikus lények professzora, New Yorkba utazik, hogy a muglik között rejtőzködő varázslók és boszorkányok segítségével, megtalálja az amerikai városban bujkáló szörnyeket.
A filmben szerepet kap a Legendás állatok és megfigyelésük című könyv, ami alapján most megtudhatjuk, hogy a csillagjegyünk szerint melyik misztikus teremtmény bőrébe bújhatnánk.
Kos – Lethifold (hóhérlepel, élő szemfedő): Ez a ritka lény a trópusokon lelhető fel. A kinézete fekete köpenyre hasonlít. Vastagsága egy centiméter, de zsákmányejtés után kicsit vastagabb. A ravasz állat a földön csúszva keresi az áldozatát, ami az esetek többségében alvó ember.
1782-ben Flavius Belby varázsló Új-Guineában nyaralt, amikor egy ilyen bestia kinézte magának. A varázsló részletes, drámai beszámolóban írta le, hogy a Lethifold hogyan siklott be az ajtó alatti résen, majd miképpen csavarodott rá az egész testére és fejére, azzal a céllal, hogy megfojtsa.
Belby egyik varázslattal sem tudta legyőzni a bestiát, ami ellen csak a Patrónus-bűbáj volt hatásos. Mivel a Lethifold alvó emberekre támad, ezért azokat még az előtt megfojtja, hogy varázsolni tudnának. A bestia ott helyben, az ágyban megemészti az áldozatait, majd kissé megvastagodott állapotban távozik a helyszínről.
Az állat nem hagy maga után nyomot, emiatt képtelenség pontosan meghatározni a Lethifold-támadások számát. Néhány varázsló fondorlatosan úgy állítja be magát, hogy a bestia áldozata lett, ha el akar tűnni a családja, ismeretségi köre életéből.
Bika – Orrontó furkász: A Nagy-Britanniában őshonos lény fekete, bolyhos szőrű, hosszú orrú, ásólábú kis bestia, aki imád mindent, ami csillog. A szenvedélye miatt, a koboldok föld alatti kincseket kerestetnek vele.
Habár a furkász szelíd, kedves teremtés, mégsem ajánlott az otthoni tartása, mert hatalmas károkat okozhat az ingóságokban. Jellemző rá, hogy a vackát mélyen a föld alatt készít. Ez 20 méteres mélységet is jelenthet. A furkász 6-8 fiókát ellik.
Ikrek – Fwooper (hurú): Az afrikai madár feltűnően élénk színű. Lehet narancssárga, rózsaszín, citromzöld, de sárga is. Ebből következik, hogy a fwooper tollából nagyon szép pennát lehet készíteni. Emellett a mintás tojása is közkedvelt.
A bestia éneke eleinte kellemes, de hosszú távon képes megőrjíteni az embert. Ütődött Uric biztos volt abban, hogy a fwooper hangja egészségmegőrző. Annak érdekében, hogy ezt bebizonyítsa, három hónapig, szünet nélkül hallgatta a madár énekét.
Az illetékes senkit sem tudott meggyőzni a kísérlete pozitív eredményéről, mert meztelenül állt a Varázstanács elé. A fején lévő furcsa parókáról kiderült, hogy egy döglött borz. Ez az oka, hogy ezt a legendás lényt mindig némító átokkal verve kínálják eladásra.
Az átkot minden hónapban meg kell újítani. Mivel fwooper tartása fokozott körültekintést igényel, ezért engedélyhez van kötve a vásárlása. Rák – Pogrebin (pogyrebiny): Ez az orosz démon alig nő 30 centire. A hatalmas teste szőrös, szürke, de a feje csupasz. Amikor kuporog, akkor fényes, gömbölyű kőre hasonlít. Nagyon szeret emberek nyomába szegődni, majd annak az árnyékában maradva követi az illetőt.
Ha az árnyék gazdája hátrapillant, akkor a pogrebin azonnal lekuporodik. Néhány óra követés után a kiszemelt kedélybetegség tüneteit produkálja. Levertnek érzi magát, mélabú telepszik rá. Amikor végül térdre esik, hogy az élet értelmén keseregjen, akkor a bestia ráveti magát, hogy felfalja.
Szerencsére a támadást könnyen vissza lehet verni, mert bármilyen egyszerű bűbáj, vagy bódító átok megteszi. Egy jól irányzott rúgás is célravezető.
Oroszlán – Kneazle (murmánc): Nagy-Britanniában tenyésztették ki a macskaszerű kisbestiát, de napjainkban a világ minden részébe exportálják. A lény bundája foltos, pettyes vagy tarka. A füle feltűnően nagy, a farka az oroszlánéhoz hasonló.
Jellemzően okos, önálló. Esetenként agresszív, de abban az esetben, ha megkedvel egy boszorkányt vagy varázslót, akkor nagyszerű házi kedvenc lesz belőle. Különleges képessége, hogy felismeri az alattomos, gyanús személyeket, valamint biztos ösztönnel hazavezeti az eltévedt gazdáját.
A kneazle keresztezhető a macskával. A lény egyszerre legfeljebb nyolc utódot fial. Csak engedéllyel tartható állatról van szó, mert elég szokatlan ahhoz, hogy felkeltse a muglik figyelmét és érdeklődését.
Szűz – Jarwey (goromka): Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Amerikában őshonos a teremtmény, ami annyiban különbözik a nagyra nőtt menyéttől, hogy képes beszélni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mély eszmecserét lehet vele folytatni, mert ahhoz elég alacsony az értelmi szintje.
A megnyilvánulásai gyakran rövid, sértő kijelentések, amikkel nem fukarkodik. Az élete nagyobb részét a föld alatt tölti. A jarwey elsősorban gnómokra vadászik, de a vakondokat, a patkányokat és a mezei egereket is szereti elejteni.
Mérleg – Imp: Csak Nagy-Britanniában és Írországban fordul elő a kisbestia, akit gyakran összetévesztenek a hasonló méretű (15-20 centi) tündérmanóval. Az imp nem képes repülni, és nem nevezhető színpompásnak., mert általában sötétbarna vagy fekete színű.
A humora ugyanolyan közönséges, mint a tündérmanóé. A vizenyős, lapos területeken él, de folyópartokon is találkozhatunk vele. A lény kedvenc időtöltése az, hogy megpróbálja elgáncsolni, fellökni az arra tévedőket. Az imp apró rovarokkal táplálkozik. A szaporodási szokásai hasonlítanak a tündéréhez, de a petéiből nem hernyók kelnek ki, hanem „kész”, 2-5 centis utódok.
Skorpió – Acromantula (akromantula): Az óriáspók valószínűleg Borneó erdeiben őshonos. Nagytestű teremtményről van szó, ugyanis a terpesztávolsága (kinyújtott lábakkal) 4 méter is lehet. Az acromantula testét fekete szőr borítja.
A harang alakú hálóját a talajon szövi. Amikor izgatott vagy dühös, akkor a csáprágóit csattogtatja. A vadászathoz a méregmirigyeit használja. Az áldozatai általában nagy testűek, mert azokat kedveli. Emberre is támadhat.
A nőstény acromantula nagyobb a hímnél. A szaporodási időszakban strandlabda nagyságú, lágy héjú, fehér tojásokat rak. Ez akár 100 tojást is jelenthet. Az acromantula képes az emberi beszédre, az intelligenciája pedig közel áll az emberéhez.
Sokan úgy gondolják, hogy egy olyan állatfajról van szó, amit a mágusok tenyésztettek ki. Lehet, hogy őrzőállatnak szánták, ám nem idomítható. A mágikus lény muglikra és varázslókra is veszélyes. Nyilas – Billiwig (parókás pörgencs): Ausztrália őshonos rovarja nagyjából 12 milliméter nagyságú. A színe élénk zafírkék, ám a muglik mégis csak elvétve veszik észre, mert sebesen repül. Az se ritka, hogy a varázslók is csak akkor kapják fel a fejüket, ha a billiwig megcsípte őket.
Az állat szárnya a feje tetején található, és a test többi részével együtt, propellerként forog, ha az állat repül. A potroh hosszú, vékony fullánkban ér véget. A teremtmény csípése után szédülés és lebegés tapasztalható.
A fiatal ausztrál boszorkányok és varázslok kifejezetten gyűjtik az állatot, hogy csípésre ingerelve őket, élvezhessék az említett mellékhatásokat. A sok csípés napokig tartó, irányíthatatlan lebegést okozhat. Emellett súlyosabb allergiás reakciók esetén az emelkedés krónikussá válhat. A szárított billywigfullánkot bájitalok készítéséhez használják, illetve állítólag a közkedvelt Bűvös Bizsere édesség egyik összetevőjeként is jelen van.
Bak – Demiguise (szemiflázs): A Távol-Kelet őshonos, békés, növényevő teremtménye karcsú, emberszabású majomra hasonlít. A szomorú, fekete szemei csak ritkán villannak ki a fejszőrei alól. Ha veszélyt érzékel, akkor láthatatlanná válik, ezért csak azok a varázslók láthatják, akik erre szakosodtak. A demiguise szőréből értékes láthatatlanná tevő köpeny készíthető.
Vízöntő – Runespoor (rúnakígyó, szkizopuzik): Az afrikai Burkina Faso őshonos, háromfejű bestiája 180-200 centire nőhet meg. A teste élénk narancssárga, fekete csíkokkal tarkítva. Az állat nem különösebben agresszív.
A runespoor régen a fekete mágusok kedvence volt, mert feltűnő, félelmet keltő a külseje. A faj viselkedését csak abból az elbeszélésekből ismerjük, amelyet azok a varázslók mondtak, akik birtokoltak egy-egy példányt.
A feljegyzések szerint a kígyó fejei mind külön célt szolgálnak. Szemből nézve a bal oldali a tervező, aki kitalálja merre menjen, mit tegyen a kígyó. A középső fej az álmodozó, ugyanis a runespoor sokszor napokig meg sem mozdul, úgy fekszik, miközben csodás látomásokat él át.
A jobb fej feladata a kritizálás. Ő szüntelen, idegesítő sziszegéssel kommentálja a két társa teljesítményét. A jobb fejnek veszélyes méregfoga van. A bestia általában rövid ideig él, mert a fejek hajlamosak a civakodásra.
Gyakori, hogy hiányzik a runespoor jobb feje, mert a középső és a bal összefogott, hogy leharapja a kritizálót. A mágikus lények között egyedülálló a runespoor, mert a száján préseli ki a tojásait.Halak – Augurey (augurán, más néven Irish Phoenix): Nagy-Britanniában és Írországban őshonos a bestia, de néha Észak-Európában is találkozhatunk egy-két példánnyal. A sovány, mélabúsnak látszó madár tollazata zöldesfekete.
A megjelenése emlékeztethet egy csökött, alultáplált keselyűre. Kifejezetten félénk állat, aki a tüskés bokrokba fészkel. A tápláléka nagyobb rovarok és tündérek. A napjai nagy részét a könnycsepp alakú fészkében tölti, és szakadó esőbe repül ki.
A mágikus állat jellemzően mély, lüktető éneke miatt régen azt hitték, hogy a halál előjele, ezért a varázslók elkerülték az augurey-fészkeket, mert nem akarták meghallani a szívszaggató éneket. A beszámolók szerint több mágus is szívrohamot kapott, amikor a bokrok között meghallották a madár sírását.
A hosszú, kitartó kutatások végül bebizonyították, hogy a bestia éneke valójában az eső közeledtét jelzi, nem a halálét. A felfedezés óta divat, hogy házi időjósként tartják az augureyt. Ez annak ellenére népszerű szokás, hogy a madár naphosszat óbégat a téli hónapokban, ez pedig elviselhetetlen. A madár tollát nem lehet pennaként használni, mert taszítja a tintát.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások