Brit választások - Merre tovább, Munkáspárt? - ELEMZÉS
Kertész Róbert, az MTI tudósítója jelenti: "Új nemzedék" - nem egészen öt éve a brit Munkáspárt akkor frissen megválasztott fiatal vezetője, Ed Miliband hirdette meg az új jelszót, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a legnagyobb baloldali brit politikai erő szakítson a veterán elődök, Tony Blair és Gordon Brown "Új Labour" néven másfél évtizeddel korábban elindított politikai kísérletével.
Az "Új Munkáspárt" nevével fémjelzett éra 16 évig tartott, Miliband kísérlete, amelynek központi eleme a részbeni visszatérés volt a "régi" Munkáspárt klasszikus, sokak által szocialistának nevezett gyökereihez, öt évet élt meg, és a most elszenvedett súlyos választási vereséggel fejeződött be.
Miliband - aki annak idején bátyját, David Milibandet, a Brown-kormány volt külügyminiszterét győzte le a pártvezetői és a kormányfőjelölti tisztségért folytatott versenyben - pártvezetővé választása után nem titkolta: olyan társadalmat szeretne, amelyben nem csupán az üzleti eredmény a fontos. Mindezzel kimondatlanul is kimondta: véleménye szerint az "Új Munkáspárt" kísérlete nem sikerült, és más irányba kell elindulnia a brit Munkáspártnak.
A New Labour programjával Blair és Brown, valamint a mögöttük felsorakozott ideológuscsapat azt akarta elérni, hogy a Munkáspárt tartósan megválaszthatóvá és elfogadhatóvá váljon az 1979-től 18 éven át tartó konzervatív éra példátlan magánosítási hulláma során kisrészvényessé tett tízmilliók, valamint az üzleti szféra számára.
E gorbacsovi lendülettel indított munkáspárti "peresztrojka" korántsem egyetlen, de legfontosabb mozzanata a híres-hírhedt Negyedik Záradék törlése volt a pártalkotmányból.
Ez a záradék az 1990-es évek közepére, a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát kérdésessé tévő államosítás és visszaállamosítás szinonimájává vált. A New Labour modernizálási kísérlete igen eredményesnek bizonyult: a siker mércéje a Tony Blair vezetésével három egymást követő választáson aratott nagyszabású győzelem volt, ami a Labour történetében máig példátlan diadalsorozat.
Az utolsó, 2005-ben aratott választási győzelem után azonban már szinte töretlenül lefelé tartott a pálya, elsősorban az iraki háborút kísérő súlyos belpolitikai botrányok miatt. A rendkívül népszerűtlenné vált Tony Blairt 2007-ben, tíz év után saját pártja ki is piszkálta a hatalomból, és Gordon Brown, az addigi pénzügyminiszter költözött a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciára.
Neki azonban már csak három év adatott meg a kormány élén, és a New Labour nevű kísérlet öt éve, a 2010. május 6-ai választásokon elszenvedett vereséggel befejeződött. A párt élén Brownt váltó Ed Miliband személyében - saját akkori szavai szerint - megérkezett a Munkáspárt élére a "New Generation". Miliband politikai szótárától kezdetben nem voltak idegenek az olyan szavak, mint a szocializmus, és a Munkáspárt új vezetőjét a brit sajtó konzervatív irányzatú lapjai hamarosan már csak "Vörös Ed" néven emlegették.
Miliband baloldali irányváltásának egyik markáns jele volt az erőteljes hatósági árszabályozó szerepvállalás meghonosításának terve a Thatcher-érában magánosított közműszolgáltató szektorban. E tervet Miliband már tavaly bejelentette, azzal a véleményével indokolva az elképzelést, hogy az energiaszolgáltató magáncégek "túl hosszú ideje" számláznak a kelleténél többet a felhasználóknak, és ezt azért tehetik, mert "a piac nem működik", így az államnak kell közbelépnie.
A Munkáspárt idei választási programjában a magánszektorbeli közműszolgáltatók megregulázása már kiérlelt, részletes intézkedési tervként jelent meg. A Labour-program külön fejezetben irányozta elő, hogy ha a párt kormányt alakíthat, egyik első lépéseként 2017-ig befagyasztaná a lakossági energiaárakat, oly módon, hogy azok csak lefelé mozdulhatnának, felfelé nem. A Labour egyben felruházta volna az ágazati felügyeletet a díjszabások hatósági csökkentésének törvényben rögzített jogával is.
A Munkáspárt mindemellett a brit bankszektor legnagyobb cégeit fiókhálózataik törvényileg előírt áramvonalasítására is kötelezte volna, piaci súlyuk csökkentése végett. A jobboldali brit sajtó szószólója, a Daily Mail szombaton mindezt úgy összegezte, hogy Miliband meggyőződése szerint a brit társadalom "alig várta a visszatérést a szocializmushoz", ám "az angol középosztály a sarkára állt, és megmentette a nemzetet Vörös Edtől".
Ed Miliband a konzervatívoktól elszenvedett súlyos választási vereség után lemondott, és a pártot ügyvezetőként Harriet Harman, a Labour egyik legtekintélyesebb veteránja irányítja, de csak az új vezető megválasztásáig. A lehetséges utódjelöltek közül a brit sajtó és a politikai elemzőszakma többet is "blairistának", vagyis a Tony Blair nevével fémjelzett előző munkáspárti irányvonal hívének tart.
A Labour így az ötéves kitérő után elvileg akár irányt vehet a New Labour egykori csapata által kitaposott és hátrahagyott ösvény felé is.
(Forrás: MTI)
Az "Új Munkáspárt" nevével fémjelzett éra 16 évig tartott, Miliband kísérlete, amelynek központi eleme a részbeni visszatérés volt a "régi" Munkáspárt klasszikus, sokak által szocialistának nevezett gyökereihez, öt évet élt meg, és a most elszenvedett súlyos választási vereséggel fejeződött be.Miliband - aki annak idején bátyját, David Milibandet, a Brown-kormány volt külügyminiszterét győzte le a pártvezetői és a kormányfőjelölti tisztségért folytatott versenyben - pártvezetővé választása után nem titkolta: olyan társadalmat szeretne, amelyben nem csupán az üzleti eredmény a fontos. Mindezzel kimondatlanul is kimondta: véleménye szerint az "Új Munkáspárt" kísérlete nem sikerült, és más irányba kell elindulnia a brit Munkáspártnak.
A New Labour programjával Blair és Brown, valamint a mögöttük felsorakozott ideológuscsapat azt akarta elérni, hogy a Munkáspárt tartósan megválaszthatóvá és elfogadhatóvá váljon az 1979-től 18 éven át tartó konzervatív éra példátlan magánosítási hulláma során kisrészvényessé tett tízmilliók, valamint az üzleti szféra számára.
E gorbacsovi lendülettel indított munkáspárti "peresztrojka" korántsem egyetlen, de legfontosabb mozzanata a híres-hírhedt Negyedik Záradék törlése volt a pártalkotmányból.
A klauzula 1918 óta a Munkáspárt alapokmányának sarokkövét alkotta, és kimondta: annak érdekében, hogy a munkások "tevékenységük gyümölcséhez maradéktalanul és igazságos elosztásban hozzájuthassanak", a termelőeszközöknek köztulajdonban kell lenniük.
Ez a záradék az 1990-es évek közepére, a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát kérdésessé tévő államosítás és visszaállamosítás szinonimájává vált. A New Labour modernizálási kísérlete igen eredményesnek bizonyult: a siker mércéje a Tony Blair vezetésével három egymást követő választáson aratott nagyszabású győzelem volt, ami a Labour történetében máig példátlan diadalsorozat.
Az utolsó, 2005-ben aratott választási győzelem után azonban már szinte töretlenül lefelé tartott a pálya, elsősorban az iraki háborút kísérő súlyos belpolitikai botrányok miatt. A rendkívül népszerűtlenné vált Tony Blairt 2007-ben, tíz év után saját pártja ki is piszkálta a hatalomból, és Gordon Brown, az addigi pénzügyminiszter költözött a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciára.
Neki azonban már csak három év adatott meg a kormány élén, és a New Labour nevű kísérlet öt éve, a 2010. május 6-ai választásokon elszenvedett vereséggel befejeződött. A párt élén Brownt váltó Ed Miliband személyében - saját akkori szavai szerint - megérkezett a Munkáspárt élére a "New Generation". Miliband politikai szótárától kezdetben nem voltak idegenek az olyan szavak, mint a szocializmus, és a Munkáspárt új vezetőjét a brit sajtó konzervatív irányzatú lapjai hamarosan már csak "Vörös Ed" néven emlegették.
Miliband baloldali irányváltásának egyik markáns jele volt az erőteljes hatósági árszabályozó szerepvállalás meghonosításának terve a Thatcher-érában magánosított közműszolgáltató szektorban. E tervet Miliband már tavaly bejelentette, azzal a véleményével indokolva az elképzelést, hogy az energiaszolgáltató magáncégek "túl hosszú ideje" számláznak a kelleténél többet a felhasználóknak, és ezt azért tehetik, mert "a piac nem működik", így az államnak kell közbelépnie.
A Munkáspárt idei választási programjában a magánszektorbeli közműszolgáltatók megregulázása már kiérlelt, részletes intézkedési tervként jelent meg. A Labour-program külön fejezetben irányozta elő, hogy ha a párt kormányt alakíthat, egyik első lépéseként 2017-ig befagyasztaná a lakossági energiaárakat, oly módon, hogy azok csak lefelé mozdulhatnának, felfelé nem. A Labour egyben felruházta volna az ágazati felügyeletet a díjszabások hatósági csökkentésének törvényben rögzített jogával is.
A Munkáspárt mindemellett a brit bankszektor legnagyobb cégeit fiókhálózataik törvényileg előírt áramvonalasítására is kötelezte volna, piaci súlyuk csökkentése végett. A jobboldali brit sajtó szószólója, a Daily Mail szombaton mindezt úgy összegezte, hogy Miliband meggyőződése szerint a brit társadalom "alig várta a visszatérést a szocializmushoz", ám "az angol középosztály a sarkára állt, és megmentette a nemzetet Vörös Edtől".
Ed Miliband a konzervatívoktól elszenvedett súlyos választási vereség után lemondott, és a pártot ügyvezetőként Harriet Harman, a Labour egyik legtekintélyesebb veteránja irányítja, de csak az új vezető megválasztásáig. A lehetséges utódjelöltek közül a brit sajtó és a politikai elemzőszakma többet is "blairistának", vagyis a Tony Blair nevével fémjelzett előző munkáspárti irányvonal hívének tart.
A Labour így az ötéves kitérő után elvileg akár irányt vehet a New Labour egykori csapata által kitaposott és hátrahagyott ösvény felé is.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások