Cseh politikus: önkritikával és objektíven kell szemlélni a múltat
Önkritikával és objektívan kell szemlélni a múltat - jelentette ki Milan Stech, a cseh szenátus elnöke a második világháború zsidó áldozataira való megemlékezésen vasárnap a közép-csehországi Terezínben.
Milan Stech ünnepi beszédében ugyanakkor leszögezte: különbséget kell tenni a nácik által a 2. világháború idején elkövetett háborús bűncselekmények és a szudétanémetek háború utáni kitelepítése között.
"A kitelepítések idején történt bűncselekmények konkrét egyének tettei, míg a megszállás alatti náci bűncselekmények a német állam hivatalos és átgondolt politikai kampányának a részét képezték" - vélekedett a cseh parlamenti felsőház elnöke.
Csehország a második világháború idején Cseh-morva Protektorátus néven német megszállás alatt volt. A mintegy három millió csehországi német döntő többsége a háború kitörése előtt támogatta a Szudétáknak nevezett németek lakta határvidékek náci Németországhoz való csatolását. A kitelepítések és a németek ellen elkövetett háború utáni atrocitások áldozatainak számát több ezerre becsülik a történészek.
A háború után a szudétanémeteket és a szlovákiai magyarokat az akkori csehszlovák rendszer kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította, elvette állampolgárságukat, vagyonukat. A németeket kitelepítették az országból, míg a magyarok kitelepítését a győztes nagyhatalmak 1945 nyarán Potsdamban megtartott konferenciája nem hagyta jóvá. A magyaroktól ezért belső áttelepítésekkel, szlovák-magyar lakosságcserével és reszlovakizációval próbált megszabadulni az akkori csehszlovák állam.
A Prágától mintegy 30 kilométerre nyugatra fekvő terezíni katonai erődöt 1780-ban II. József osztrák császár alapította, és a poroszok elleni védelemre szolgált. A 2. világháború alatt a nácik koncentrációs tábornak használták. A hozzáférhető adatok szerint összesen mintegy 155 ezer zsidót tartottak ott fogva Európa számos országából, közülük 118 ezer az életét vesztette.
Történelmi dokumentumok szerint a magyar foglyok száma Terezínben mintegy 1100-1200-ra tehető. Nagy többségük nem élte túl a világégést. A terezíni náci koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg egységei szabadították fel 1945. május 9-én.
MTI
Milan Stech ünnepi beszédében ugyanakkor leszögezte: különbséget kell tenni a nácik által a 2. világháború idején elkövetett háborús bűncselekmények és a szudétanémetek háború utáni kitelepítése között.
A világháború és az németek azt követő kitelepítése két különböző, amelyeket nemcsak az áldozatok eltérő száma miatt nem lehet összehasonlítani.
"A kitelepítések idején történt bűncselekmények konkrét egyének tettei, míg a megszállás alatti náci bűncselekmények a német állam hivatalos és átgondolt politikai kampányának a részét képezték" - vélekedett a cseh parlamenti felsőház elnöke.
Csehország a második világháború idején Cseh-morva Protektorátus néven német megszállás alatt volt. A mintegy három millió csehországi német döntő többsége a háború kitörése előtt támogatta a Szudétáknak nevezett németek lakta határvidékek náci Németországhoz való csatolását. A kitelepítések és a németek ellen elkövetett háború utáni atrocitások áldozatainak számát több ezerre becsülik a történészek.
A háború után a szudétanémeteket és a szlovákiai magyarokat az akkori csehszlovák rendszer kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította, elvette állampolgárságukat, vagyonukat. A németeket kitelepítették az országból, míg a magyarok kitelepítését a győztes nagyhatalmak 1945 nyarán Potsdamban megtartott konferenciája nem hagyta jóvá. A magyaroktól ezért belső áttelepítésekkel, szlovák-magyar lakosságcserével és reszlovakizációval próbált megszabadulni az akkori csehszlovák állam.
A Prágától mintegy 30 kilométerre nyugatra fekvő terezíni katonai erődöt 1780-ban II. József osztrák császár alapította, és a poroszok elleni védelemre szolgált. A 2. világháború alatt a nácik koncentrációs tábornak használták. A hozzáférhető adatok szerint összesen mintegy 155 ezer zsidót tartottak ott fogva Európa számos országából, közülük 118 ezer az életét vesztette.
Történelmi dokumentumok szerint a magyar foglyok száma Terezínben mintegy 1100-1200-ra tehető. Nagy többségük nem élte túl a világégést. A terezíni náci koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg egységei szabadították fel 1945. május 9-én.
MTI
Hozzászólások