Dolgozó anyák a világban
Örök dilemma a dolgozó anyák számára: család vagy karrier; család és karrier.
Néhány európai országban a gyermekgondozást az állam támogatja, lehetővé téve az anyáknak, hogy visszatérjenek a munka világába. A fejlett országokban a nők az elmúlt évtizedekben álltak tömegesen munkába. A világon az anyák mintegy felének van fizetett munkája.
Sok anyának a munka és a családi kötelezettségek közötti egyensúlyozás nem lett könnyebb. Két generációval az után, hogy a nyugati világban a nők elkezdtek vezető szerephez jutni a munkahelyeken, a mai dolgozó anyák továbbra is küzdenek azért, hogy a férfiakkal egyenlő béreket kapjanak, hogy ha megérdemlik, feljebb jussanak a ranglétrán, de azzal is, ki vigyázzon a gyerekre.
A jó, de megfizethető gyermekgondozás az egyik legfontosabb probléma az anyák számára. A legtöbb dolgozó anyának ilyen-olyan gyermekfelügyeleti megoldásokkal kell beérnie. Ha gyakran viszi be magával a gyereket a munkahelyére, akkor a hivatalos utak fognak csökkenni és a hivatali létrán is egyre nehezebb lesz az előrejutás.
Azok a nők, akiknek karrierje épp felszálló ágban van gyakran a munkahelyi és az otthoni kötelezettségek teljesítését problémának látják.
Ebben a kérdésben az egyes országok között nagy eltérések mutatkoznak.
A szülési szabadság lehet teljesen fizetett, ami pótolja a fizetést, ahogy Franciaországban és Németországban van, részbe fizetett, mint Ausztriában és Kanadában vagy egyáltalán nem fizetett, mint az USA-ban és Ausztráliában (2008-as adatok szerint).
Egyes országokban az apák is otthon maradhatnak a gyermekkel teljes vagy részleges anyagi támogatás mellett, míg mások időt ajánlanak, amellyel a szülési szabadság meghosszabbítható, bár kevesebb jövedelem fejében.
A szülési szabadság lejárta után néhány országban kormányzati program biztosítja a gyermekgondozást. A legtöbb országban azonban a szülőknek választani kell dada, egy másik családtag, szomszéd, nappali napközi között. A díjak, az idő és az otthonhoz illetve munkahelyhez való közelség mind lehet döntő tényező.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyermekfelügyelet minősége határozhatja meg a dolgozó anya munkahelyi sikerét vagy sikertelenségét.
A szakemberek jó példaként az északi országokat hozzák, amely ötvözi az állami támogatást és a fizetett gyermekgondozási időt. Svédországban 40, Norvégiában 38, Dániában 18 hét gyermekgondozási támogatást kapnak az anyák teljes fizetés mellett. Norvégiában a legmagasabb a dolgozó anyák aránya. Nagyjából minden négy anyából háromnak van fizetett munkahelye.
Az ENSZ UN Women nemzetek feletti szervezete megállapította, hogy ahol a kormányok támogatják a gyermekgondozást, azokban az országokban a legmagasabb a munkaerőpiacon a dolgozó nők aránya.
A gyermekgondozás országonként eltérő. Németországban például a németül nem beszélő gyerekek kapnak a legtöbb támogatást abban a reményben, hogy megtanulják a nyelvet, s így képesek lesznek az iskolakezdésre.
Mindazonáltal a Németország inkább azt támogatja, hogy a nők szüljenek több gyermeket, nem pedig azt, hogy dolgozzanak és családot gondozzanak, gyereket neveljenek egyszerre.
Kína a másik olyan ország, ahol a legtöbb anya dolgozik. 1,3 milliárd lakosból 320 millió anya dolgozik. Évtizedekkel ezelőtt a szocialista-kommunista rendszer biztosított lakást és gyermekgondozást a dolgozóknak. Ez már a múlté. Manapság vidéken sokan hagyják el földjeiket, és költöznek a városokba a munkalehetőségek miatt. A gyermekeket azonban vidéken hagyják, akiket a nagyszülők nevelnek fel.
A hetvenes évek óta a kínai kétkezi munkásnőknek 50, a szellemi dolgozóknak 55 éves korukban kötelező elmenni nyugdíjba. Így marad idejük unokáik nevelésére, de kevesebb nyugdíjat kapnak, mint férfitársaik. Anyagilag felnőtt gyerekeiktől függnek.
Kínában a gyermekgondozási intézmények hiánya arra készteti a családokat, hogy együtt éljenek a szülőkkel vagy a házastárs szüleivel. Iskolabusz nincs, így központi kérdés, ki kísérje a gyereket az iskolába, illetve onnan haza.
A dadust a nyugati országok jól kereső családjai engedhetik meg maguknak. A dadák gyakran bevándorlók, akik a megkeresett pénzt hazaküldik saját gyerekeik nevelésére, iskolázására. Gyakran heti 50 órát dolgoznak.
A költségek miatt az alacsony vagy közepes jövedelmű anyáknak más gyermekgondozási formát kell választaniuk. Nappali napköziket, családi gyermekfelügyelet megszervezését, szomszédok segítségét kell igénybe venni, vagy a fentiek valamilyen keverékét.
Az USA-ban a dolgozó anyák a 70-es, 80-as években váltak a gazdaság számára fontossá, a kormányzat mégsem tett semmilyen lépést a gyermekgondozás vagy a családbarát munkahelyek kérdésében. Az USA-ban szinte kizárólag az alacsony jövedelmű háztartások kapnak állami segélyt gyermeknevelési célból.
Eddig még egyetlen országnak sem sikerült a dolgozó anyák dilemmáit megoldani, a szakemberek úgy vélik, hogy a javulás felé mutatnak jelek.
www.bbc.co.uk
Néhány európai országban a gyermekgondozást az állam támogatja, lehetővé téve az anyáknak, hogy visszatérjenek a munka világába. A fejlett országokban a nők az elmúlt évtizedekben álltak tömegesen munkába. A világon az anyák mintegy felének van fizetett munkája.Sok anyának a munka és a családi kötelezettségek közötti egyensúlyozás nem lett könnyebb. Két generációval az után, hogy a nyugati világban a nők elkezdtek vezető szerephez jutni a munkahelyeken, a mai dolgozó anyák továbbra is küzdenek azért, hogy a férfiakkal egyenlő béreket kapjanak, hogy ha megérdemlik, feljebb jussanak a ranglétrán, de azzal is, ki vigyázzon a gyerekre.
A jó, de megfizethető gyermekgondozás az egyik legfontosabb probléma az anyák számára. A legtöbb dolgozó anyának ilyen-olyan gyermekfelügyeleti megoldásokkal kell beérnie. Ha gyakran viszi be magával a gyereket a munkahelyére, akkor a hivatalos utak fognak csökkenni és a hivatali létrán is egyre nehezebb lesz az előrejutás.
Azok a nők, akiknek karrierje épp felszálló ágban van gyakran a munkahelyi és az otthoni kötelezettségek teljesítését problémának látják.
Ebben a kérdésben az egyes országok között nagy eltérések mutatkoznak.
A skandináv országokban a hivatalos támogatás születéskor kezdődik, szülési szabadsággal. A munkahelyek kötelesek tartani az anya helyét, amíg gyermekével otthon van.
A szülési szabadság lehet teljesen fizetett, ami pótolja a fizetést, ahogy Franciaországban és Németországban van, részbe fizetett, mint Ausztriában és Kanadában vagy egyáltalán nem fizetett, mint az USA-ban és Ausztráliában (2008-as adatok szerint).
Egyes országokban az apák is otthon maradhatnak a gyermekkel teljes vagy részleges anyagi támogatás mellett, míg mások időt ajánlanak, amellyel a szülési szabadság meghosszabbítható, bár kevesebb jövedelem fejében.
A szülési szabadság lejárta után néhány országban kormányzati program biztosítja a gyermekgondozást. A legtöbb országban azonban a szülőknek választani kell dada, egy másik családtag, szomszéd, nappali napközi között. A díjak, az idő és az otthonhoz illetve munkahelyhez való közelség mind lehet döntő tényező.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyermekfelügyelet minősége határozhatja meg a dolgozó anya munkahelyi sikerét vagy sikertelenségét.
A szakemberek jó példaként az északi országokat hozzák, amely ötvözi az állami támogatást és a fizetett gyermekgondozási időt. Svédországban 40, Norvégiában 38, Dániában 18 hét gyermekgondozási támogatást kapnak az anyák teljes fizetés mellett. Norvégiában a legmagasabb a dolgozó anyák aránya. Nagyjából minden négy anyából háromnak van fizetett munkahelye.Az ENSZ UN Women nemzetek feletti szervezete megállapította, hogy ahol a kormányok támogatják a gyermekgondozást, azokban az országokban a legmagasabb a munkaerőpiacon a dolgozó nők aránya.
A gyermekgondozás országonként eltérő. Németországban például a németül nem beszélő gyerekek kapnak a legtöbb támogatást abban a reményben, hogy megtanulják a nyelvet, s így képesek lesznek az iskolakezdésre.
Mindazonáltal a Németország inkább azt támogatja, hogy a nők szüljenek több gyermeket, nem pedig azt, hogy dolgozzanak és családot gondozzanak, gyereket neveljenek egyszerre.
Kína a másik olyan ország, ahol a legtöbb anya dolgozik. 1,3 milliárd lakosból 320 millió anya dolgozik. Évtizedekkel ezelőtt a szocialista-kommunista rendszer biztosított lakást és gyermekgondozást a dolgozóknak. Ez már a múlté. Manapság vidéken sokan hagyják el földjeiket, és költöznek a városokba a munkalehetőségek miatt. A gyermekeket azonban vidéken hagyják, akiket a nagyszülők nevelnek fel.
A hetvenes évek óta a kínai kétkezi munkásnőknek 50, a szellemi dolgozóknak 55 éves korukban kötelező elmenni nyugdíjba. Így marad idejük unokáik nevelésére, de kevesebb nyugdíjat kapnak, mint férfitársaik. Anyagilag felnőtt gyerekeiktől függnek.
Kínában a gyermekgondozási intézmények hiánya arra készteti a családokat, hogy együtt éljenek a szülőkkel vagy a házastárs szüleivel. Iskolabusz nincs, így központi kérdés, ki kísérje a gyereket az iskolába, illetve onnan haza.
A dadust a nyugati országok jól kereső családjai engedhetik meg maguknak. A dadák gyakran bevándorlók, akik a megkeresett pénzt hazaküldik saját gyerekeik nevelésére, iskolázására. Gyakran heti 50 órát dolgoznak.
A költségek miatt az alacsony vagy közepes jövedelmű anyáknak más gyermekgondozási formát kell választaniuk. Nappali napköziket, családi gyermekfelügyelet megszervezését, szomszédok segítségét kell igénybe venni, vagy a fentiek valamilyen keverékét.
Az USA-ban a dolgozó anyák a 70-es, 80-as években váltak a gazdaság számára fontossá, a kormányzat mégsem tett semmilyen lépést a gyermekgondozás vagy a családbarát munkahelyek kérdésében. Az USA-ban szinte kizárólag az alacsony jövedelmű háztartások kapnak állami segélyt gyermeknevelési célból.
Eddig még egyetlen országnak sem sikerült a dolgozó anyák dilemmáit megoldani, a szakemberek úgy vélik, hogy a javulás felé mutatnak jelek.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások