Kiss J. László: Steinmeier "viharos idők" államfője lesz
A Németország-szakértő szerint a korábbi szociáldemokrata külügyminiszternek a parlamenti választások évében kell bizonyítania, hogy valóban a pártok felett álló és a társadalom egységét erősítő államfő, aki nem csupán a külpolitika, hanem a német társadalom problémái iránt is érzékeny politikus.
A Corvinus Egyetem tanára emlékeztetett: a hivatalban lévő elnök, Joachim Gauck a szociáldemokraták és a zöldek jelöltjeként még egészen más nemzetközi környezetben, a menekültválság, a hagyományos pártokkal szemben zászlót bontó populista mozgalmak térnyerése és az - orosz-ukrán válság miatti - Kelet-Nyugat ellentét újraéledése előtt tette le az esküt 2012. március 23-án.
E tekintetben az idők parancsa lehet, hogy Walter Scheel után Steinmeier személyében ismét külpolitikus lesz a szövetségi köztársaság államfője. Ez azonban egy államfővel szemben támasztott követelmények tekintetében lehet nehézség is, mert bármennyire is a legnépszerűbb német politikus ma Steinmeier, az egykori lelkésszel és a Stasi-akták felügyelőjével, Joachim Gauckkal szemben nem csupán külpolitikus, hanem szociáldemokrata pártpolitikus is, aki 2009-ben Angela Merkel vetélytársa volt a kancellári poszt megszerzéséért folytatott választási küzdelemben.
Ráadásul a parlamenti választások évében foglalja el az elnöki széket, s nem véletlen, hogy pártján, az SPD-n belül ebben sokan a szociáldemokrata Martin Schulz kancellári esélyeit erősítő előnyös politikai "hátszelet" látnak. Kiss J. László utalt arra, hogy Merkel eredetileg Marianne Birthler zöld politikust javasolta elnökjelöltnek, aki Gauckhoz hasonlóan az egykori NDK ellenzéki világából érkezett a politika világába.
A kancellár ezzel a lépéssel a Zöldek irányában kísérelt meg gesztust gyakorolni, különös tekintettel a Baden-Württembergben tartományi szinten már megvalósult, de a kancellár által országosan is megvalósíthatónak tartott konzervatív-zöld koalíció perspektívájára. Birthler a felkérést nem vállalta, nem beszélve arról, hogy egy ilyen lépés a CDU-nak a CSU-hoz fűződő, a menekültkérdés miatt nehézzé vált viszonyát még inkább megterhelte volna. A CDU/CSU némi habozás után végül Steinmeier mellett állt ki, miközben sokan Merkel személyes vereségének tekintették egy CDU-s jelölt hiányát.
A szakértő szerint nem kétséges, hogy Martin Schulz kancellárjelöltsége és Sigmar Gabriel visszalépése új dinamikát hozott a szociáldemokrata pártban. Ezzel együtt óvatosan kell kezelni az SPD valóban feltűnő közvélemény-kutatási eredményeit, amelyek 20 százalék helyett 28, sőt 31 százalékot is jeleztek. Martin Schulz kevés belpolitikai tapasztalattal rendelkezik, és megjelenése elsősorban az érzelmekre hatott.
A "Schulz-hatás" tehát még nem a kimunkált, a tartalmi kérdésekre is választ adó szociáldemokrata program eredménye. Schulz kritikusai arra mutatnak rá, hogy mondanivalója tartalmilag pontatlan, és bonyolult kérdésekre leegyszerűsítő válaszokat ad. A pártok csak később kapcsolnak kampányüzemmódra, amikor a konkrét választási programokat is összemérhetik. A jelek szerint Schulz és az SPD programjára hosszabb ideig kell várni, mint eredetileg tervezték: május helyett legkésőbb június végén hozzák nyilvánosságra. Kiss J. László szerint Martin Schulz gyenge pontjai már most is láthatók.
Kancellárjelölti minőségében tett első beszédeinek középpontjában a társadalmi egyenlőtlenség és a társadalmi igazságosság kérdései álltak. Ám mindez kétélű, mert a szociáldemokrata párt 1998 óta szinte megszakítás nélkül hatalmon van, 1998 és 2005 között a Gerhard Schröder vezette SPD-Zöld koalícióban, majd 2005-től - négy év megszakítással - a CDU/CSU-val alkotott nagykoalícióban. A szociáldemokraták így csak korlátozottan hivatkozhatnak a társadalmi egyenlőtlenség problémáira, mivel majdnem folyamatosan hatalmon voltak, és Merkel alatt a "szociáldemokratává" vált CDU-val egy sor valóban jelentős szociális intézkedéseket hoztak, mint például az országos minimálbér bevezetése, vagy a nyugdíjak emelése.
Ezen felül az SPD vezette koalíció idején, 2003-ban fogadták el a rendkívül szigorú megtakarításokat előirányzó Agenda 2010 és a munkanélküli és a szociális segély összevonásából létrejött Hartz-IV. programokat. Ezek a lépések a német szociális állam jelentős részének leépítéséhez vezettek. Nem véletlen, hogy a Baloldal (Die Linke) parlamenti párt Steinmeier államfői jelölését azért bírálta, mert Schröder kancellár mellett az Agenda 2010 egyik fő támogatója volt. A Schulz erősségének tekintett Európa-politika területén ugyancsak láthatóvá válnak a frontvonalak.
Andreas Scheuer, a CSU főtitkára arra hívta fel a figyelmet: a német lakosságnak tudnia kell, hogy a szociáldemokrata kancellárjelölt az Európai Parlamentben szembefordult a német takarékossági politikával, az eurókötvények bevezetését követelte. Schulz-cal szemben olyan állítások is megjelentek, hogy nem tett világos különbséget parlamenti elnöki és pártpolitikusi szerepe között, és befolyásos posztokról gondoskodott egyik közeli bizalmasának.
Sok jel mutat arra, hogy a forrósodó választási kampánnyal Steinmeier elnöki szerepe kényessé válhat, feltéve, ha az államfő nem elég óvatos: politikai rátermettségét ugyanis többek között azzal kell bizonyítania, hogy a társadalom egységet képviselve kívül marad a választási kampányon - hangsúlyozta az MTI-nek Kiss J. László.
MTI
A Corvinus Egyetem tanára emlékeztetett: a hivatalban lévő elnök, Joachim Gauck a szociáldemokraták és a zöldek jelöltjeként még egészen más nemzetközi környezetben, a menekültválság, a hagyományos pártokkal szemben zászlót bontó populista mozgalmak térnyerése és az - orosz-ukrán válság miatti - Kelet-Nyugat ellentét újraéledése előtt tette le az esküt 2012. március 23-án.
E tekintetben az idők parancsa lehet, hogy Walter Scheel után Steinmeier személyében ismét külpolitikus lesz a szövetségi köztársaság államfője. Ez azonban egy államfővel szemben támasztott követelmények tekintetében lehet nehézség is, mert bármennyire is a legnépszerűbb német politikus ma Steinmeier, az egykori lelkésszel és a Stasi-akták felügyelőjével, Joachim Gauckkal szemben nem csupán külpolitikus, hanem szociáldemokrata pártpolitikus is, aki 2009-ben Angela Merkel vetélytársa volt a kancellári poszt megszerzéséért folytatott választási küzdelemben.
Ráadásul a parlamenti választások évében foglalja el az elnöki széket, s nem véletlen, hogy pártján, az SPD-n belül ebben sokan a szociáldemokrata Martin Schulz kancellári esélyeit erősítő előnyös politikai "hátszelet" látnak. Kiss J. László utalt arra, hogy Merkel eredetileg Marianne Birthler zöld politikust javasolta elnökjelöltnek, aki Gauckhoz hasonlóan az egykori NDK ellenzéki világából érkezett a politika világába.
A kancellár ezzel a lépéssel a Zöldek irányában kísérelt meg gesztust gyakorolni, különös tekintettel a Baden-Württembergben tartományi szinten már megvalósult, de a kancellár által országosan is megvalósíthatónak tartott konzervatív-zöld koalíció perspektívájára. Birthler a felkérést nem vállalta, nem beszélve arról, hogy egy ilyen lépés a CDU-nak a CSU-hoz fűződő, a menekültkérdés miatt nehézzé vált viszonyát még inkább megterhelte volna. A CDU/CSU némi habozás után végül Steinmeier mellett állt ki, miközben sokan Merkel személyes vereségének tekintették egy CDU-s jelölt hiányát.
A szakértő szerint nem kétséges, hogy Martin Schulz kancellárjelöltsége és Sigmar Gabriel visszalépése új dinamikát hozott a szociáldemokrata pártban. Ezzel együtt óvatosan kell kezelni az SPD valóban feltűnő közvélemény-kutatási eredményeit, amelyek 20 százalék helyett 28, sőt 31 százalékot is jeleztek. Martin Schulz kevés belpolitikai tapasztalattal rendelkezik, és megjelenése elsősorban az érzelmekre hatott.
A "Schulz-hatás" tehát még nem a kimunkált, a tartalmi kérdésekre is választ adó szociáldemokrata program eredménye. Schulz kritikusai arra mutatnak rá, hogy mondanivalója tartalmilag pontatlan, és bonyolult kérdésekre leegyszerűsítő válaszokat ad. A pártok csak később kapcsolnak kampányüzemmódra, amikor a konkrét választási programokat is összemérhetik. A jelek szerint Schulz és az SPD programjára hosszabb ideig kell várni, mint eredetileg tervezték: május helyett legkésőbb június végén hozzák nyilvánosságra. Kiss J. László szerint Martin Schulz gyenge pontjai már most is láthatók.
Kancellárjelölti minőségében tett első beszédeinek középpontjában a társadalmi egyenlőtlenség és a társadalmi igazságosság kérdései álltak. Ám mindez kétélű, mert a szociáldemokrata párt 1998 óta szinte megszakítás nélkül hatalmon van, 1998 és 2005 között a Gerhard Schröder vezette SPD-Zöld koalícióban, majd 2005-től - négy év megszakítással - a CDU/CSU-val alkotott nagykoalícióban. A szociáldemokraták így csak korlátozottan hivatkozhatnak a társadalmi egyenlőtlenség problémáira, mivel majdnem folyamatosan hatalmon voltak, és Merkel alatt a "szociáldemokratává" vált CDU-val egy sor valóban jelentős szociális intézkedéseket hoztak, mint például az országos minimálbér bevezetése, vagy a nyugdíjak emelése.
Ezen felül az SPD vezette koalíció idején, 2003-ban fogadták el a rendkívül szigorú megtakarításokat előirányzó Agenda 2010 és a munkanélküli és a szociális segély összevonásából létrejött Hartz-IV. programokat. Ezek a lépések a német szociális állam jelentős részének leépítéséhez vezettek. Nem véletlen, hogy a Baloldal (Die Linke) parlamenti párt Steinmeier államfői jelölését azért bírálta, mert Schröder kancellár mellett az Agenda 2010 egyik fő támogatója volt. A Schulz erősségének tekintett Európa-politika területén ugyancsak láthatóvá válnak a frontvonalak.
Andreas Scheuer, a CSU főtitkára arra hívta fel a figyelmet: a német lakosságnak tudnia kell, hogy a szociáldemokrata kancellárjelölt az Európai Parlamentben szembefordult a német takarékossági politikával, az eurókötvények bevezetését követelte. Schulz-cal szemben olyan állítások is megjelentek, hogy nem tett világos különbséget parlamenti elnöki és pártpolitikusi szerepe között, és befolyásos posztokról gondoskodott egyik közeli bizalmasának.
Sok jel mutat arra, hogy a forrósodó választási kampánnyal Steinmeier elnöki szerepe kényessé válhat, feltéve, ha az államfő nem elég óvatos: politikai rátermettségét ugyanis többek között azzal kell bizonyítania, hogy a társadalom egységet képviselve kívül marad a választási kampányon - hangsúlyozta az MTI-nek Kiss J. László.
MTI
Hozzászólások