A tunguzkai esemény okozója üstökös lehetett

Korábban írtunk már a tunguzkai eseményekről, és akkor még találgatások, hipotézisek felvetéseivel találkozhattunk.

Tunguzkai események körülményeit számtalan hipotézis, találgatás övezte már, amely az emberek száját mosolyra fakasztotta és, aki ezeket a kifejezéseket tette, azt gondolta, hogy komolytalan megállapításokra nem adunk. A lényeg a történést illetőleg, hogy 1908. június 30-án Szibéria középső részét hatalmas robbanás rázta meg. A robbanás ereje felért 1000 hirosimai atomrobbantás erejével. A Ritchter-skála pedig 5-ös erősségű földrengést jelzett, pedig a rengés nem is a Föld gyomrából jött. Egy valójában 2000 négyzetkilométeres területen 80 millió fát tarolt le az esemény!

Tulajdonképpen a becsapódás helyére mindez idáig nem sikerült rátalálni. Így csupán találgatások, és a sötétben való tapogatózás alapján születtek meg az egy eszementebb konteók. Az eredeti megállapítások szerint egy meteor csapódhatott be a Föld légkörébe, ahol felrobbant. Ezért nem hagyott maga után krátert, csak az irdatlan pusztítást. Tudósok szerint, ha ez így van, akkor már rég rá kellett volna találni az égitest becsapódásából adódó törmelékeknek, apró szilánkoknak, vagy akár egy nagyobb darab meteorit darabnak is, amely akár több kilós is lehet. Ezekre a feltételezett bizonyítékokra a mai napig senkinek sem sikerült rátalálni.



Abban az időben 1908-hoz képest az első kutató csoport 1927-ben érkezett a helyszínre. Leonyid Kulik, és kutatócsoportja akkoriban egy üveges, és meglehetősen olvadt kőzetmintával tért vissza, amelyről már akkor azt hitték, hogy egy darabkája lehet a titokzatos becsapódó égitestnek, amely a nagy tarolást, és pusztítást okozta. A kődarabokkal az volt a probléma, hogy menet közben elkeveredtek valahová, és speciális kőzettani elemzéseken nem esett át. Így a becsapódás bizonyítékai gyakorlatilag egy időre talonba lettek „téve”.

Az Andrej Zlobin az Orosz Tudományos Akadémia kutatója megerősítette, hogy csapata olyan meteorit darabokat talált, ami körül belül 100 éve csapódtak a Földünkbe. A térségbe a Szuszlov kráter fekszik, ami alatt érdekes módon a robbantás helye alatt fekszik. Ez a hely tele van kisebb, nagyobb mélyedésekkel, amelyről azt gondolták, hogy a leérkező törmelékek becsapódási helye lehet, amely viszont krátert okozott.

Zoblin és csapata ezen a helyen kezdték meg munkájukat 1988-ban. Összesen tíz mélyedést tártak fel, és ezeken a helyeken a robbanás nyomai tudományos szemmel minden bizonnyal látszódnak. Ennek ellenére sem sikerült meteorit darabokra találniuk. A térségbe található folyóban is kutattak a bizonyíték reményében, és a folyó sodrásában lévő üledékekből száz szokatlannak tűnő darabot találtak a mederbe, amit el is vittek Moszkvába.  Egyelőre érthetetlen okokból Zlobin csak húsz évvel később, 2008-ban kezdte meg a minták alaposabb elemzését. (A feltételezések szerint a késlekedés hátterében talán a felbomlóban lévő Szovjetunióban uralkodó kaotikus állapotok állhattak.) A kövek közt három olyan is akadt, amelyen jellegzetes olvadt kéreg, illetve a meteoritokra jellemző, ujjlenyomatszerű benyomódások voltak megfigyelhetők.

A dolgok fontossága arról szól, hogy égi becsapódás okozta a végtelen pusztítást a 2000 négyzetkilométeres körzetben. Most még a mai napig sem lehet tudni, hogy melyik égi látogatóból származó becsapódások idézhették elő a pusztítást. Zlobin számításai szerint azonban a felrobbanó objektum sűrűsége 0,6 g/cm3 körüli lehetett, ami nagyjából megegyezik a Halley-üstökös magjának sűrűségével, így az egyéb bizonyítékokkal együttesen a szakértő szerint egyre valószínűbbnek tűnik, hogy egy üstökös találhatta el a Földet 1908 nyarán.

A becsapódás maradványokból származó bizonyítékokat kémiai, és izotópvizsgálat alá fogják vetni, és így fény derülhet arra, hogy milyen eredetűek a Zlobin, és csapata által összeszedett minták.

(iPon)