Valentina Tyereskova
"Aki már egyszer járt az űrben, tudja, milyen kicsi és törékeny a Föld." - mondta a világ első űrhajósnője.
1937-ben ezen a napon, március 6-án egy Volga melletti kis faluban született Valentina Vlagyimirovna Tyereskova, az első nő, aki az űrben járt. 1961-ben a világ legelső űrutazása után Gagarin, az első űrhajós felvetette az ötletet, hogy nőt is fel kellene küldeni az űrbe. Egy évvel később több mint négyszáz jelentkező közül őt nőt választottak ki a kiképzésre. Szigorú feltételeknek kellett megfelelniük: képzett ejtőernyősnek kellett lenni, alacsonyabbnak, mint 170 cm és könnyebbnek, mint 70 kg. Tyereskova esélyeit nagyban növelte származása. Édesapja traktoros volt, és a második világháborúban a finn téli háborúban halt meg, tehát háborús hősnek számított.
A csoport kemény kiképzést kapott több hónapon át, amely vizsgákkal zárult: tesztelték a súlytalanság állapotát, az elszigeteltséget, a centrifugális erő, a rakéta elv hatását és 120 ejtőernyős ugrást is végre kellett hajtani. Az eredeti terv szerint két nőt küldtek volna az űrbe egymást követően, de 1963-ra a terv megváltozott. A 26 éves Tyereskova közel három napot töltött az űrben, miközben 48-szor kerülte meg a Földet. Az űrben készített fényképei sokáig egyedülállónak számítottak.
Bár tervezték további női asztronauták fellövését, a másik négy kiképzett női űrhajós űrutazására nem került sor. Tyereskova után 19 évvel repült a következő hölgy Szvetlana Szavitszkaja. Tyereskova űrmérnökként fejezte be tanulmányait űrutazása után. 1977-ben a doktori címet is megszerezte. Közéleti és politikai szerepet is vállalt a Szovjetunió szolgálatában. Az orosz légierőktől 1997-ben vonult vissza. Számtalan kitüntetést kapott, a Szovjetunió Hősét, a Lenin Rendet, de más országok is elismeréssel adóztak neki. Magyarországi látogatásakor 1965-ben a Zászlórend gyémántokkal ékesített rendjét adományozta az űrhajósnőnek és bélyeget is bocsátott ki tiszteletére a Magyar Posta.
Városok sora választotta díszpolgárává. Ő lett a Szovjetunió női arca (bár hivatalosan ilyen cím nem létezett). Az akkor szokásos kötelezettségeknek tett eleget hazájában és külföldön egyaránt, mint például gyárlátogatás, úttörők fogadása, tudományos szervezetek rendezvényein való részvétel. Nemzetközi szinten kiemelkedő a világbékéért és a nők helyzetének javításáért küzdő szervezetekben végzett munkája. A rendszerváltozás után politikai tevékenysége véget ért, de továbbra is hősként tekintenek rá, az iránta érzett tisztelet nem csökkent.
Úgy nyilatkozott, szívesen repülne a Marsra, még akkor is, ha az egy egyirányú utat jelentene számára.
1937-ben ezen a napon, március 6-án egy Volga melletti kis faluban született Valentina Vlagyimirovna Tyereskova, az első nő, aki az űrben járt. 1961-ben a világ legelső űrutazása után Gagarin, az első űrhajós felvetette az ötletet, hogy nőt is fel kellene küldeni az űrbe. Egy évvel később több mint négyszáz jelentkező közül őt nőt választottak ki a kiképzésre. Szigorú feltételeknek kellett megfelelniük: képzett ejtőernyősnek kellett lenni, alacsonyabbnak, mint 170 cm és könnyebbnek, mint 70 kg. Tyereskova esélyeit nagyban növelte származása. Édesapja traktoros volt, és a második világháborúban a finn téli háborúban halt meg, tehát háborús hősnek számított.A csoport kemény kiképzést kapott több hónapon át, amely vizsgákkal zárult: tesztelték a súlytalanság állapotát, az elszigeteltséget, a centrifugális erő, a rakéta elv hatását és 120 ejtőernyős ugrást is végre kellett hajtani. Az eredeti terv szerint két nőt küldtek volna az űrbe egymást követően, de 1963-ra a terv megváltozott. A 26 éves Tyereskova közel három napot töltött az űrben, miközben 48-szor kerülte meg a Földet. Az űrben készített fényképei sokáig egyedülállónak számítottak.
Bár tervezték további női asztronauták fellövését, a másik négy kiképzett női űrhajós űrutazására nem került sor. Tyereskova után 19 évvel repült a következő hölgy Szvetlana Szavitszkaja. Tyereskova űrmérnökként fejezte be tanulmányait űrutazása után. 1977-ben a doktori címet is megszerezte. Közéleti és politikai szerepet is vállalt a Szovjetunió szolgálatában. Az orosz légierőktől 1997-ben vonult vissza. Számtalan kitüntetést kapott, a Szovjetunió Hősét, a Lenin Rendet, de más országok is elismeréssel adóztak neki. Magyarországi látogatásakor 1965-ben a Zászlórend gyémántokkal ékesített rendjét adományozta az űrhajósnőnek és bélyeget is bocsátott ki tiszteletére a Magyar Posta.
Városok sora választotta díszpolgárává. Ő lett a Szovjetunió női arca (bár hivatalosan ilyen cím nem létezett). Az akkor szokásos kötelezettségeknek tett eleget hazájában és külföldön egyaránt, mint például gyárlátogatás, úttörők fogadása, tudományos szervezetek rendezvényein való részvétel. Nemzetközi szinten kiemelkedő a világbékéért és a nők helyzetének javításáért küzdő szervezetekben végzett munkája. A rendszerváltozás után politikai tevékenysége véget ért, de továbbra is hősként tekintenek rá, az iránta érzett tisztelet nem csökkent.
Úgy nyilatkozott, szívesen repülne a Marsra, még akkor is, ha az egy egyirányú utat jelentene számára.
Hozzászólások