Tömegpszichológia: nyilvános események a bostoni tragédia után

A Scientific American című tudományos weboldal hasábjain érdekes gondolatokat fogalmazott meg Gary Stix, író és blogger, a honlap munkatársa, a héten történt bostoni robbantás és más hasonló események tömegpszichológiai hatásaival kapcsolatban

Az NFL rendezvények közönsége ezek után már csak a rendőrségi mesterlövész éber figyelme mellett hullámozhat? A meccseket megelőző piknik a parkolóban nem más, mint puszta nosztalgia? A jelentős maratonokon ezen túl nem fognak másból állni, minthogy hogy alig száz fő rója az unalmas köröket a stadion pályáján?

Stix szerint ez csak néhány azok közül a nyugtalanító kérdések közül, melyek azonnal felmerülnek a bostoni tragédiáról és utóhatásairól folyamatos médiatudósítások nyomán. A széles körű nyilvános eseményeken való részvétel a legnagyobb valószínűség szerint tartósan csökkenni fog.

A  Times Square-t mutató térfigyelő kamerák képein napok óta alig látni embereket - állítja Stix.

Tény, hogy a nyilvános eseményeken való részvétel csökkenni fog azokból az idegesítő hatósági intézkedésekből kifolyólag, amelyek következtében csupán annyit engedélyezett, hogy a hidegben állva, kitekert nyakkal próbáljuk elkapni az előttünk állók által teljesen kitakart célegyenes befutóit. Stix mindazonáltal állítja, hogy a tömegek mindazonáltal jönni fognak.

Szeptember 11 hagyatéka - amelyet a Times Squaer-en naponta áthaladó turisták bizonyítanak -, hogy a támadásokat követően a tömegek immúnissá váltak a cipőkbe rejtett bombák felrobbantása és maratoni gyilkosságok esetleges lehetőségeire. Az ilyen eseményeket követő tartós trauma fenyegetése mindig fennáll, kivéve azok számára, akik a tragédiát személyesen tapasztalják meg. Számukra ugyanis a tragédia eltúlzott formában jelenik meg - legalábbis ez az, amit számos jó hírű kutatás állít.

Stix egy érdekes kutatást ismertet: George Bonanno, a Columbia Egyetem pszichológia professzora a szeptember 11-ei eseményeket követően a New York-iak ellenálló képességét vizsgálta. Az eredmény azt mutatta, hogy a véletlenszerűen kiválasztott 2800 fő csupán 6%-a tapasztalt poszt-traumatikus stresszt a 2001-es tragédiát követően. A szakember szerint a trauma tünetei rögtön az esemény után kulminálnak, majd eltűnnek. Bonanno szerint azok, akik a támadás helyszínének közelében élnek épp úgy, vagy még gyorsabban felépültek, mint azok, akik az ország más részein laknak s az eseményeket csupán a televízión keresztül követték. Ha egy adott szituációval napi szinten kell együtt élnünk, nincs más választásunk, mint hogy próbáljuk kiverni a fejünkből.

A tartós hatások tömeges megjelenése mindazonáltal előfordul. Ám ilyen esetekben gyakran ez csupán elszigetelt alcsoportot érint, az előítéletek áldozatait. S az előítélet generációkat kísér végig könyörtelenül - állítja a blogger.  Az amerikaiak számára a kollektív trauma a biztonság alapvető értelmét befolyásolja. S mindez talán már nem az esetleges terrortámadások fenyegetésébe rejlik, hanem sokkal inkább a tömeglövöldözések végeláthatatlan sorában, melyek leggyakrabban a nagyobb városi központoktól távol történnek.

Stix azzal zárja gondolatmenetét, hogy a bostoni  maraton tragédiáját követően a dolgok visszatérnek majd a normális mederbe, kivéve persze az események olyan valószínűtlen alakulása esetén, hogy a nyilvános helyeken feltűnő robbanószerek általánossá válnak. A bostoni robbantások nem egy ilyen folyamat kezdetét jelzik. A piknik folytatódhat.