Magyar szólások és eredetük

Te tudod, hogy honnan származik például a bakot lő, cserbenhagy vagy a kosarat ad?Gyakran használunk régi magyar szólásokat a mindennapokban, ám valószínűleg nem mindenki ismeri ezek eredetét. Ha te sem tudod, hogy honnan származik például a bakot lő, cserbenhagy vagy a kosarat ad, akkor az alábbi gyűjteményből megtudhatod.

Bakot lő: A súlyos hiba elkövetésére használjuk a bakot lő kifejezést, aminek a magyarázata elsőre egyszerű: az a vadász, aki őzsuta helyett őzbakot lőtt, elrontotta a lövést. Valójában azonban a XV. századi német lövészegyesületekben a Bock szót használták a hibás lövészre. A Bock kecskebakot jelent szó szerinti fordításban. A magyarban ez a szó honosodott meg, és így forrt össze a bak a hibával.

Szidja, mint a bokrot: A babonás őseink abban hittek, hogy ártó szellemek, démonok bujkálnak a bokrokban. Ez volt az oka annak, hogy a szemgyulladást vagy a kelést lemosták egy ronggyal, amit aztán a betegségdémonnak adtak áldozatként úgy, hogy a bokorra akasztották. Emellett akkoriban a bokrokat nem cserjének, hanem gaznak, azaz alsóbbrendű, hitvány növénynek tekintették.

Cserbenhagy valakit: A tölgy kérgét és az abból főzött csersavas levet jelentette régen a cser. Ez a nyersbőr kikészítésében és kicserzésében játszott szerepet. A tímárok földbe ásott, vízállóra összerakott, mély tölgyfaszekrénybe zárták a megtisztított bőröket, méghozzá úgy, hogy egy réteg bőrre egy réteg cserkérget tettek, egészen addig, amíg tele nem lett a cseresgödör.

Előfordult, hogy akár három hónapig is ázni hagyták az 50-60 bőrdarabot, aminek kihúzása nehéz munka volt. A gödör aljáról már csak fogókkal tudták kiszedni az utolsó darabokat, amiket olykor nem is lehetett látni a mély cserlétől.

Az utolsó bőr tehát általában szó szerint cserben maradni, vagyis tönkrement, vagy otthagyták. Innen származik a cserbenhagy valakit szólás.

Kosarat ad: A középkorban a régi várkisasszonyok körében volt szokás, hogy a vár ablakából kosarat eresztettek le a nekik udvarló lovagoknak. Ha az udvarló nem tetszett a várkisasszonynak, akkor olyan kosarat eresztett le, aminek rossz volt az alja, ezért a lovag kiesett belőle, ha nem vette időben észre, hogy rossz a kosár, és nem értette meg, hogy nincs esélye, úgyhogy jobb távoznia.

Amikor a szokás kiment a divatból, akkor már csak jelképesen adtak egy kisebb kosarat az udvarlónak, majd néhány évszázad múlva teljesen eltűnt a szokás.

Nem teszi ki az ablakba: A múltban kevés ember tudott írni és olvasni faluhelyen, ezért nagy büszkeség volt, ha valamelyik jobbágy- vagy parasztcsalád fia tanult ember lett és a városba költözve levélben mesélt a sorsa alakulásáról. De ugyanígy nagy dolog volt az is, ha katonának állt és az idegen országban szerzett tapasztalatairól számolt be.

Ezekben a levelekben nem volt illendő magánügyet említeni, ugyanis a rokonok, ismerősök és szomszédok elvárták, hogy olyan információk legyenek ezekben a levelekben, amelyek őket is érdeklik. Ezeket a leveleket tette ki az ablakba büszke család, hogy mindenki lássa, hogy messze földről érkezett híreket kaptak a házban.

Ugyanakkor a nem örvendetes, hanem rossz tartalmú leveleket soha nem tették ki az ablakba. Azokat eldugták vagy azonnal elégették.

Saját malmára hajtja a vizet: Ez a szólás a XVI. és a XVII. századból ered, ugyanis akkoriban gyakori volt, hogy némely hatalmaskodó földesúr új medret ásatott valamely pataknak, hogy a saját patakmalmára vezesse a vizet.

Dugába dől: Részben a kádármesterség, részben a régi dunántúli tájnyelv adja meg ennek a szólásnak az eredetét, ugyanis arrafelé nevezték dugának a hordó dongáját. Annak idején, ha nem volt vas, akkor korhadó, könnyen romló faabroncsokkal kötötték össze a hordó dongáit, aminek következménye az volt, hogy a tönkrement abroncsok miatt dugába dőlt, azaz tönkrement a hordó.

Otthagy csapot, papot: Ritka, de előfordul, hogy egy irodalmi műből kerül át a köznyelvbe egy szólás. Ezek közé tartozik Petőfi Sándor Csokonai című verse. A történetben a derűs Csokonai átmegy egy pap barátjától, egyben házigazdájától a szomszédba, hogy kérjen egy hordóba való csapot, ám ott egy lagziban találja magát és nyomban megfeledkezik a vendéglátójáról, aki egyébként a hordólyukba szorított tenyérrel várja a pincében. A vers utolsó két sora így hangzik: „Csapot, papot, mindent elfelejtett Csokonai Vitéz Mihály.”

Hátrább az agarakkal: Ez a szólás onnan ered, hogy a nemesi udvarházak urizáló gazdái folyton versengtek, hogy kinek van szebb és ügyesebb agara.

Egy füst alatt elintézhetünk valamit/rossz fát tett a tűzre: Régen, amikor még szabad tűzhelyen főztek az emberek, és kályha sem volt, akkor nagy hiba volt, ha valaki rossz fát, tehát rosszul égő, csak füstölgő fát tett tűzre. Mivel még kémény sem volt a házakon, ezért a füst az ajtón, az ablakon vagy a tetőnyílásokon ment ki, és csak lassan szivárgott ki a helyiségekből. Ez volt az oka annak, hogy a háziasszonyok iparkodtak, hogy egy füst alatt intézzék el azokat a házimunkákat, amelyek tüzeléssel és füsttel jártak.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)