Post Tenebras Lux - Felhők felett
Post Tenebras Lux, latinul annyit tesz: fény a sötétség után. Carlos Reygadas legújabb filmje a cím ellenére azonban sokkal inkább a sötétséget helyezi előtérbe s a fény lehetősége csupán villanások erejéig képes áthatolni. A mexikói rendező negyedik nagyjátékfilmje, mely amellett, hogy ellentmondásos nemzetközi kritikákat kapott, elnyerte a legjobb rendező díját a tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon. A film március 7-én debütál a magyar mozikban.A rendező saját bevallása szerint a film erősen önéletrajzi ihletésű abból a szempontból, hogy a Reygadas különböző életszakaszaiból származó emléktöredékeire, érzéseire és benyomásaira épül. Ebből következi, hogy a film erősen fragmentált szerkezetű: nehéz lenne megfogalmazni egy konkrét történetet, amelyet a film elmesél. Sokkal inkább egy olyan alkotással van dolgunk, mely képileg erősen kísérleti jellegű, amelynek világában a ráció a lehető legkevesebb esélyt kap, s ahol az érzelmi benyomások és az expresszív képi világ hat a leginkább a nézőre. A latin-amerikai művészetre határozottan jellemző a metaforákban való gondolkodás valamint a mágikus realista motívumok használata, így nem szabad túlságosan meglepődni, amikor olyan szürreális történeti elemekkel találkozunk, mint az aktatáskás ördög a nappaliban, aki vélhetőleg a balszerencsét hozza a családra, illetve az oly mértékű szerelmi bánat, mely szétrepeszti a férfikoponyát.
Mindazonáltal egy rendkívül meditatív alkotással van dolgunk. A hosszú beállítások rendkívül szépen komponáltak s időt hagynak a kontemplációra és elmélyülésre, a kézi kamerával felvett jelenetek ugyanakkor belsőségessé teszik a hangulatot. Minderre azért van szükség, hogy a néző kapcsolatba tudjon lépni azzal az asszociációs lánccal, melyet a rendező elénk tár: egy jómódú, fiatal, kétgyermekes család vidékre költözik, ahol akarva-akaratlanul szembesülnek a számukra idegen, a helyiek által képviselt természetközeli életszemlélettel. A környezetet ábrázoló képsorok fenyegetőnek és gyanúsnak hat, mintha a családot átok szállta volna meg itt a dzsungelszéli birtokon. A fiatal pár egymáson éli ki frusztrációit, melyeket átszőnek az emlékek és a vágyak, s eközben még a helyi közösséggel való interakció sem alakul zökkenőmentesen.
Carlos Reygadas korábbi munkáihoz hasonlóan a Felhők felett- et is átszövi a spiritualizmus. A rendező saját tapasztalataiból kiindulva azt próbálja feltérképezni, hogy hol vannak az emberi létkérdés határai s amely akcióba megpróbálja a nézőt is bevonni - már amennyire lehetséges.
[video width="600" height="400" ][/video]
Hozzászólások