Hemingway is imádta Rondát

Andalúzia gyöngyszeme rengeteg turistát csalogat magához a csodás falvaival, és lenyűgöző történelmi emlékeivel. Szerelem első látásra, így lehetne jellemezni a Spanyolországban található Andalúzia, legszebb területét, Rondát, ami még - többek között - Hemingwayt is megbabonázta.

Ronda a Sierra de Gazalema Nemzeti Park és a Sierra de las Nieves közelében található. A turisták könnyen el tudnak jutni ide bármelyik andalúz nagyvárosból, és Madridból is.

A legtöbben csak átutaznak Rondán, pedig érdemes eltölteni néhány napot a településen, hogy bebarangolják a kis utcákat, megnézzék a jellegzetesen andalúz belső udvarokat, az Új Hidat, a Mór Király házát, a Mondragón Palotát és a Bikaviadal Arénát.

Az elmúlt évszázadokban rengeteg nép fordult meg Rondában, akik alakították, hozzátettek, vagy éppen elvettek ,valamit a városból, ami végül elnyerte a mai végleges formáját. Voltak itt görögök, föníciaiak, punok, rómaiak, vizigótok, keltibérek, arabok és berberek.

1485-ben a katolikus királyok hódították meg Rondát, ami miatt erőteljes keresztény hatás érte a várost, ami megmutatkozik az építészetben is.

Az itt található 1784-ben felavatott Ronda Aréna, a legrégibb spanyolok által épített bikaviadal aréna. Ma már nagyon ritkán rendeznek itt viadalokat, de minden év szeptemberében megtartják a hagyományos goyai stílusú viadalt.

A tökéletes kör alakú, 5000 főt fogadni képes Aréna, amelynek két szintes nézőtere van, és 136 toszkán oszlop tartja, azért is híres, mert Pedro Romero itt újította meg a bikaviadal művészetét, valamint a leghíresebb torreador-dinasztiák kezdték itt a pályafutásukat. Ilyen dinasztia az Ordóñez is.

Habár a 12.-13. században már elkezdtél visszahódítani a dél-spanyol területeket a katolikus királyságok az Al-Andalus birodalomból, mégis csak a 15. században került a Katolikus Királyok kezébe Ronda, s bár rögtön nekiálltak a város átalakításának, mégis megmaradt némi arab hatás.

Ilyen örökség az Arab fürdő, a Mondragón palota, az alcazaba erőd falai, a San Sebastian Minaret, és a Santa María la Mayor templom területén állott főmecset épségben megmaradt mihrabja.

Ronda városát a Guadalevín folyó szeli ketté, így a két nagy városrészt sokáig csak az arab kori öreg híd, és a San Miguel híd kötötte össze, de 1735-ben ez megváltozott, mert akkor adták át az új hidat.

Az a híd azonban hat év múlva tragikus eseménynek volt a főszereplője, ugyanis a 35 méteres íve leomlott, amivel 500 embert ölt meg. Az 1787-ig tartó újjáépítést, 1758-ban kezdték meg, és ma már a város jelképe.

Andalúziát a betyárok is felfedezték. Ők a 9. század óta jelen voltak, mert vonzotta őket a vidék elmaradottsága, a hatóságok közönye az irányukba, és a társadalmi osztályok közötti hatalmas feszültség.

A hegyek között megbújó betyárok, nagyon szerencsések voltak, hiszen a Madridból Andalúziába vezető kereskedelmi út a közelükben volt, aminek egy szakaszán, a Despeñaperrosnál, olyan szűk volt a kanyar, hogy a kereskedők minden figyelmét lekötötte az, hogy be tudják azt venni, s ezért a rakományra már nem tudtak figyelni, amit a betyárok gátlástalanul kihasználtak.
A betyári időkről megmaradt emlékeket a turisták külön múzeumban tekinthetik meg Rondában.

Ezek után már érthető, hogy Ronda miért inspirált több művészt is, köztük Ernest Hemingwayt, és Orson Wellest,

(Forrás: Utazom.com)