Trianon rosszul ismert legendái

Ablonczy Balázs történész a Trianon legendák című kötetében sorra megcáfolta a békediktátummal kapcsolatos mítoszokat.A Zürichi Közügyi Kutató Intézet új tanulmánya szerint az összeesküvés-elméletek gyártásának oka az, hogy az ember mennyire érti félre a valószínűséget, milyen mélyen utálja a bizonytalanságot és mennyire szeretne magyarázatot találni a valószínűtlen eseményekre, vagyis azért hiszünk az összeesküvés-elméletekben, mert haragszunk a bizonytalan részletekre, amikre mindenáron magyarázatot szeretnénk találni.

A magyar történelem esetében Trianon igazságtalanságát nem tudjuk megemészteni, emiatt olyan legendákban hiszünk még ma is, amelyek már az 1920-as években is légből kapottnak hangoztak. Ezekkel a mítoszokkal számolt le Ablonczy Balázs történész a Trianon legendák című kötetében.

A történész utánajárt, hogy honnan erednek a békediktátummal kapcsolatos legendák és kiderítette róluk az igazságot. Az Ablonczy által megvizsgált trianoni hiedelmek közül most ötről tudhatod meg végre az igazságot.

Szabadkőműves összeesküvés: Az összeesküvés-elmélet hívei szerint a szabadkőművesek a trianoni béke igazi felelősei. Az elképzelésből annyi igaz, hogy a radikálisan gondolkodó, egyházellenes páholytagok nem rajongtak a klerikálisnak és reakciósnak tartott dualista rendszerért, ugyanakkor a 13 ezernyi szabadkőművesnek nem volt akkora hatalma, hogy azzal felbomlassza az 50 milliós Monarchiát.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a békekonferencia két legfőbb döntéshozója, Clemenceau és Poincare elnök, nem tartozott a szabadkőművesek közé. Akik mégis hisznek ebben a legendában, azok a 1917-es júniusi szabadkőműves-gyűlés jegyzőkönyvét tekintik igazolásnak.

A dokumentum szerint a gyűlésen néhány óra alatt a tagok homályosan felvázolták, hogy hogyan képzelik el a népek önrendelkezését a háború után, ám a testvérek egy szót sem ejtettek a Monarchia felbomlasztásáról.

Valójában a nagyhatalmak szándékai miatt bomlasztották fel a Monarchiát, tehát szó sincs arról, hogy néhány szabadkőműves határozott volna így Párizsban.

Clemanceau azért tolt ki a magyarokkal, mert haragudott magyar menyére: A legendából annyi teljesen igaz, hogy a francia miniszterelnök fia feleségül vette a magyar származású Michnay Idát, aki megcsalta a férjét, ezért a házasság válással végződött.

Az azonban már egyáltalán nem igaz, hogy Clemenceau ellenszenvet érzett a magyar lány iránt. Ellenkezőleg! Kettejük levelezéséből inkább az derül ki, hogy a francia elnök nagyon is kedvelte Idát, akit a válás után nem száműztek a Clemenceau családból. Ezt bizonyítja, hogy Ida 101 éves korában a család franciaországi kastélyában halt meg.

Clemenceau bizonyíthatóan nem haragudott a fia válása miatt, ám az is tény, hogy a francia miniszterelnöknek hatalmas felelőssége volt a trianoni békeszerződés megkötésében, de annak semmi köze sem volt ahhoz, hogy haragudott volna a menyére.

Clemenceau motivációját inkább az általa helyesnek vélt elvek, stratégia megfontolások adták. Az elnök Franciaország érdekeit tartotta szem előtt, és a német kérdéssel foglalkozott. A békekonferenciáról szóló emlékirataiban alig ejtett szót a magyarokról.A tudatlan szakértők elbántak Magyarországgal: A hiedelem szerint a békekonferencián jelenlévő szakértők nem értettek a földrajzhoz, viszont titkos terveket dédelgettek, ezért alaposan elbántak a magyarokkal.

A valóság ezzel szemben az, hogy a brit szakértők közül többen is jó kapcsolatot ápoltak a magyarokkal, ráadásul elsősorban földrajztudósok, történészek voltak köztük, akik nagyon is tisztában voltak a térség problémáival.

Az angolszász szakértők pontos elképzelésekkel érkeztek a békekonferenciára, ahol a wilsoni elvekhez jobban illő, a magyarok számára a trianoni határoknál sokkal kedvezőbb terveik voltak. A teljes képhez azt is hozzá kell tenni, hogy a békekonferencián hihetetlen propaganda-hadjárat és lobbitevékenység folyt, ugyanis ebbe mindent beleadtak az utódállamok képviselői.

Magyarország ebből teljesen kimaradt, mert az antant képviselői 1919 januárja és 1920 januárja között egyetlen magyar politikusnak sem hagyták, hogy Franciaországba utazzon. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a szövetséges hatalmak ebben az időszakban egyetlen magyar kormányt sem fogadtak el legitimnek, ezért a konferenciára sem hívták őket.

Mindebből következik, hogy a magyar érdekeket senki sem képviselhette Párizsban. Ugyanakkor az utódállamok képviselői nagyon jó kapcsolatokat alakítottak ki, újságokat és újságírókat vásároltak meg, valamint háttéralkukkal állították maguk mellé a döntéshozókat.

Cseh hazugságok a hajózható patakokról: A magyar közvélemény azért fordulhatott a csehek ellen, mert a trianoni határok a legtöbb helyen nem a természeti akadályokat követik, tehát ezek abszurdnak, véletlenszerűnek tűnhetnek.

A hamis vád szerint a csehek azzal akartak még több területet szerezni, hogy a békekonferencián azt állították, hogy a vékonyka patakok hajózható folyók. Az elméletet azzal próbálták hihetővé tenni, hogy a csehek könnyen meggyőzhették az antanthatalmak hozzá nem értő, a területet egyáltalán nem ismerő képviselőit.

Az igazság azonban az, hogy egyfelől a brit, a francia és az amerikai szakértők jól ismerték a Monarchiát és annak problémáit. Másfelől az utódállamok hadászati szempontjai álltak az irreálisnak tűnő határok mögött, vagyis a létfontosságú vasútvonalakat akarták megkaparintani.

A valósághoz az is hozzátartózik, hogy a beterjesztett cseh memorandumok egyikében sem szerepel olyasmi, hogy az Ipoly vagy a Ronyva hajózható, sőt, a csehek valójában sokkal délebbre képzelték el a határt, de ezt az antant képviselő túlzásnak érezték, tehát tulajdonképpen, a békekonferencia ebben a kérdésben „kedvezett” a magyaroknak.

Még az aláírás helyét sem tudjuk: A magyar történeti szakirodalom általában azt állítja, hogy a magyarok számára kedvezőtlen békét a versailles-i kastély hatalmas kertjében található Kis-Trianon palotában írták alá.

Legtöbbször ennek az épületnek a képével illusztrálják a történelmi eseményt, pedig az igazság az, hogy a XV. Lajos parancsára épült palotában nincs akkora terem, amiben elfért volna a békét aláíró összes delegáció és diplomata.

A korabeli francia lapok egybehangzóan állítják, hogy a békeszerződés aláírására a Nagy-Trianon palota hatalmas Cotelle-csarnokában került sor.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)