A szerelem szakaszai
Milyen utat járunk be a találkozástól a búcsúig?
Meglátni, megszeretni, megtartani. A szerelemnek így kellene működnie, ha tökéletes világban élnénk, ám a kegyetlen igazság az, hogy a szerelem egy harc, amelynek van kezdete, és vége, ráadásul egyre gyakoribb, hogy nem a halál választja el egymástól a párokat, hanem a kihűlt érzelmek.
A szerelemben mindenki átmegy egy folyamaton, aminek összesen tíz foka van. Íme!
Bárcsak az enyém lehetne: Amikor megismerünk valakit, akkor zavaros érzés kerít a hatalmába. Melegséget érzünk, pedig csak annyi történt, hogy összetalálkozott a tekintetünk az illetővel.
Ha megláttuk és megszerettük a kiszemeltünket, akkor jön az aggódás, hogy vajon kölcsönös-e az érzés. Ilyenkor jobb, ha kiélvezzük a pillanatot. Ne foglalkozzunk azzal, hogy összejöhet-e valami, vagy sem! Nyugodtan engedjük, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek, a jövőt pedig várjuk pozitívan. Amennyiben a sors egymásnak teremtett minket, akkor idővel biztos, hogy egy párt fogunk alkotni a kiszemeltünkkel.
Fontos, hogy próbáljunk a lehető legtöbbet kideríteni az illetőről, mert kár lenne az érzéseinket arra pazarolni, aki összeverte a volt barátnőjét, csak a számítógép előtt ül, vagy bármilyen más olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami minket taszít.
Tényleg szeretem: A futó pillantások, apró mosoly, kétértelmű megjegyzések mind azt jelzik, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára a kiszemeltünkkel, ám most már ideje, hogy valamelyikünk megtegye azt a bizonyos első lépést.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy feleslegesen húzzuk az időt, ráadásul ezzel csak kínoznánk magunkat. Kérjük meg például az illetőt, hogy segítsen kivenni a csomagtartóból a bőröndünket, esetleg elhívhatjuk a születésnapi bulinkra. Várjuk meg, hogy milyen eredményt érünk el a kezdeményezéssel, mert csak elüldözzük a kiszemeltünket, ha rárontunk!
Megőrülök érte: A harmadik szakaszban egyre komolyabbak az érzelmek, aminek hatására többet gondolunk az illetőre, nincs étvágyunk, a gondolataink állandóan elkalandoznak, nem tudunk a feladatunkra koncentrálni.
Ebben a helyzetben ne essünk pánikba, mert ez nem egy új vírus, hanem csak a szerelem, aminek tünetei két-három randevú után enyhülnek. Amíg nem esünk át a találkákon, addig maradjunk természetesek, és ne terheljük a környezetünket azzal, hogy csak a kiszemeltünkről beszélünk, mert a végén mindenki kerülni fogja a társaságunkat.
Az álmodozás egyébként is csak minimális szintre szorítva egészséges! Ne hagyjuk, hogy a szerelem a munkánk rovására menjen. Azt se engedjük, hogy a rózsaszín köd miatt elhanyagoljuk a barátainkat, családunkat, valamint ne veszekedjünk velük, mondván, hogy ezt ők úgy sem értik.
Az a bizonyos randevú: Végre eljön az első randevú ideje, amely során egyetlen másodperces csendet is óráknak érzünk, ráadásul nem merünk megszólalni, a másik szemébe nézni, magunkban pedig azt kívánjuk, hogy inkább maradtunk volna otthon.
Ezen a helyzeten azzal segíthetünk, ha arra gondolunk, hogy a partnerünk is hasonló lelkiállapotban van, tehát nincs miért aggódnunk. Az első randevún még a semmitmondó szavak is oldják a feszültséget, ezért törekedjünk arra, hogy akkor is mondjunk valamit, amikor elakad a beszélgetés.
Kérdezzünk a partnerünk életéről, a kedvenc ételéről, szabadidős tevékenységéről, vagy bármiről, mert a lényeg az, hogy ne essünk pánikba!
Az első csók: Az első randevú vége felé közeledve egyre inkább az járhat a fejünkben, hogy lesz-e első csók. Vajon kellemes lesz? Megfelelő a leheletünk? Meglesz az összhang? Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a partnerünk megteszi az első lépést, akkor kezdeményezzünk!
Adjunk puszit az arcára, vagy a szájára, attól függően, hogy hogyan adja magát a helyzet. Lehet, hogy ezt jelnek veszi, és jön a valódi csók. Ilyenkor ne mondjunk semmit, mert a szavak csak üresen csengenek. Ha a csók nem volt a legjobb, akkor ne keseredjünk el, mert a következő lehet jobb lesz.
Örökké szeretni fogom: Ebben a szakaszban már úgy érezzük, hogy ez nem egy rövidke kaland, hanem ő az igazi, akit soha nem engedünk el, akivel az életünk összes percét meg akarjuk osztani. Rajta kívül senki és semmi nem érdekel.
Megőrülünk, ha csak egy napig nem láthatjuk a kedvesünket, ám ez édeskevés ok arra, hogy elhanyagoljunk mindent és mindenkit magunk körül, hiszen abban az esetben, ha szakítás lesz a viszony vége, akkor nem lesz, aki mellettünk állna.
Próbáljunk minél több időt a párunkkal tölteni, élvezzük ki az együtt töltött perceket, de soha ne felejtsük el, hogy így, vagy úgy, de egyszer minden véget ér!
Azt hittem, örökké szeretni fog: Ezt a lépcsőfokot szeretné mindenki elkerülni, hiszen ez jelenti a szakítást, ami egy valóra vált rémálom. Kint hiába van ragyogó napsütés, mi a búbánat sötétségében lebegünk, és biztosra vesszük, hogy ez a szenvedés soha nem fog véget érni, mert többé nem leszünk szerelmesek.
Amennyiben bekövetkezik a szakítás, akkor álljunk ellen a kísértésnek, és ne hívjuk fel a volt párunkat! Ne könyörögjünk, hogy visszafogadjon, hanem fogadjuk el, hogy a fájdalom elkerülhetetlen, de nem fog örökké tartani.
Találjunk vissza önmagunkhoz, gondoljunk az élet örömeire, foglaljuk el magunkat, és ne üljünk otthon egyedül! Az idő mindent meg fog oldani, így a lelki gyötrelmeket is. Az igaz barátok mellettünk lesznek, hogy segítsenek, ám kerüljük, hogy hajnali 3 órakor hívjuk fel a legjobb barátunkat, mert kétségeink támadtak.
Képtelen vagyok elfelejteni: Néhány nap, hét, esetleg hónap után rájövünk, hogy nem tudjuk kiverni a fejünkből a volt szerelmünket, akinek szintén volt ideje átgondolni a szakítás okát, úgyhogy most felhívhatjuk, hátha sikerül kibékülni.
Ha tényleg nem bírunk magunkkal, akkor küldjünk egy e-mailt, SMS-t neki, amiben leírjuk, hogy talán butaságot követtünk el, olyasmit vágtunk egymás fejéhez, amit nem kellett volna, de tehetnénk egy próbát, és átbeszélhetnénk a dolgot, mert most már tiszta fejjel tudunk gondolkodni.
Amennyiben neki is fáj a szakítás, akkor lecsap a lehetőségre. Ha hidegen hagyja az ajánlat, akkor megnyugszunk, hogy mindent megpróbáltunk, és a kudarc ellenére se kerültünk megalázó helyzetbe. Ezt követően gondolkodjunk bölcsen, hiszen amennyiben a volt párunk nem kíváncsi ránk, akkor a sors nem nekünk teremtette az illetőt, de valahol él valaki, aki boldoggá fog tenni.
Jaj, csak ne legyek egyedül: Nem könnyű egyik napról a másikra egyedül maradni, bár sok előnnyel jár a szingliség. Ilyenkor foglalkozzunk magunkkal, szórakozzunk, kapcsolódjunk ki a barátainkkal, lepjük meg magunkat valami aprósággal, sportoljunk, változtassunk valamit a külsőnkön.
A lényeg tehát az, hogy ne legyünk sokat otthon. Most meg kell tanulnunk újra szeretni, ha jövőben hódítani akarunk. Gondoljunk arra, hogy most elindulunk egy olyan úton, amelyen bármi megtörténhet. A jelenlegi helyzetünk nem valaminek a végét, hanem egy új kaland kezdetét jelenti. Nyugodtan nézzük meg a kínálatot, szórakozzunk, és bizonyítsuk be, hogy csak a kapcsolatunk ért véget, nem az életünk!
Készen egy új szerelemre: Az utolsó lépcsőfok, amikor megint érezzük azt a melegséget, ha összeakad valakivel a tekintetünk. Vegyünk egy mély lélegzetet, és dobjuk be magunkat, hiszen örülnünk kell, amiért máris vonzódni kezdünk valakihez.
A korábbi élményeinkből okulva, ne kövessük el a régi hibákat! Merítsünk erőt az új szerelemből, ami a lehető legjobbkor talál meg. Hallgassunk a szívünkre, viselkedjünk természetesen, ne számítgassunk, hiszen megérdemeljük a boldogságot!
(Forrás: noiportal.hu)
Meglátni, megszeretni, megtartani. A szerelemnek így kellene működnie, ha tökéletes világban élnénk, ám a kegyetlen igazság az, hogy a szerelem egy harc, amelynek van kezdete, és vége, ráadásul egyre gyakoribb, hogy nem a halál választja el egymástól a párokat, hanem a kihűlt érzelmek.A szerelemben mindenki átmegy egy folyamaton, aminek összesen tíz foka van. Íme!
Bárcsak az enyém lehetne: Amikor megismerünk valakit, akkor zavaros érzés kerít a hatalmába. Melegséget érzünk, pedig csak annyi történt, hogy összetalálkozott a tekintetünk az illetővel.
Ha megláttuk és megszerettük a kiszemeltünket, akkor jön az aggódás, hogy vajon kölcsönös-e az érzés. Ilyenkor jobb, ha kiélvezzük a pillanatot. Ne foglalkozzunk azzal, hogy összejöhet-e valami, vagy sem! Nyugodtan engedjük, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek, a jövőt pedig várjuk pozitívan. Amennyiben a sors egymásnak teremtett minket, akkor idővel biztos, hogy egy párt fogunk alkotni a kiszemeltünkkel.
Fontos, hogy próbáljunk a lehető legtöbbet kideríteni az illetőről, mert kár lenne az érzéseinket arra pazarolni, aki összeverte a volt barátnőjét, csak a számítógép előtt ül, vagy bármilyen más olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami minket taszít.
Tényleg szeretem: A futó pillantások, apró mosoly, kétértelmű megjegyzések mind azt jelzik, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára a kiszemeltünkkel, ám most már ideje, hogy valamelyikünk megtegye azt a bizonyos első lépést.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy feleslegesen húzzuk az időt, ráadásul ezzel csak kínoznánk magunkat. Kérjük meg például az illetőt, hogy segítsen kivenni a csomagtartóból a bőröndünket, esetleg elhívhatjuk a születésnapi bulinkra. Várjuk meg, hogy milyen eredményt érünk el a kezdeményezéssel, mert csak elüldözzük a kiszemeltünket, ha rárontunk!
Megőrülök érte: A harmadik szakaszban egyre komolyabbak az érzelmek, aminek hatására többet gondolunk az illetőre, nincs étvágyunk, a gondolataink állandóan elkalandoznak, nem tudunk a feladatunkra koncentrálni.Ebben a helyzetben ne essünk pánikba, mert ez nem egy új vírus, hanem csak a szerelem, aminek tünetei két-három randevú után enyhülnek. Amíg nem esünk át a találkákon, addig maradjunk természetesek, és ne terheljük a környezetünket azzal, hogy csak a kiszemeltünkről beszélünk, mert a végén mindenki kerülni fogja a társaságunkat.
Az álmodozás egyébként is csak minimális szintre szorítva egészséges! Ne hagyjuk, hogy a szerelem a munkánk rovására menjen. Azt se engedjük, hogy a rózsaszín köd miatt elhanyagoljuk a barátainkat, családunkat, valamint ne veszekedjünk velük, mondván, hogy ezt ők úgy sem értik.
Az a bizonyos randevú: Végre eljön az első randevú ideje, amely során egyetlen másodperces csendet is óráknak érzünk, ráadásul nem merünk megszólalni, a másik szemébe nézni, magunkban pedig azt kívánjuk, hogy inkább maradtunk volna otthon.
Ezen a helyzeten azzal segíthetünk, ha arra gondolunk, hogy a partnerünk is hasonló lelkiállapotban van, tehát nincs miért aggódnunk. Az első randevún még a semmitmondó szavak is oldják a feszültséget, ezért törekedjünk arra, hogy akkor is mondjunk valamit, amikor elakad a beszélgetés.
Kérdezzünk a partnerünk életéről, a kedvenc ételéről, szabadidős tevékenységéről, vagy bármiről, mert a lényeg az, hogy ne essünk pánikba!
Az első csók: Az első randevú vége felé közeledve egyre inkább az járhat a fejünkben, hogy lesz-e első csók. Vajon kellemes lesz? Megfelelő a leheletünk? Meglesz az összhang? Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a partnerünk megteszi az első lépést, akkor kezdeményezzünk!
Adjunk puszit az arcára, vagy a szájára, attól függően, hogy hogyan adja magát a helyzet. Lehet, hogy ezt jelnek veszi, és jön a valódi csók. Ilyenkor ne mondjunk semmit, mert a szavak csak üresen csengenek. Ha a csók nem volt a legjobb, akkor ne keseredjünk el, mert a következő lehet jobb lesz.
Örökké szeretni fogom: Ebben a szakaszban már úgy érezzük, hogy ez nem egy rövidke kaland, hanem ő az igazi, akit soha nem engedünk el, akivel az életünk összes percét meg akarjuk osztani. Rajta kívül senki és semmi nem érdekel.Megőrülünk, ha csak egy napig nem láthatjuk a kedvesünket, ám ez édeskevés ok arra, hogy elhanyagoljunk mindent és mindenkit magunk körül, hiszen abban az esetben, ha szakítás lesz a viszony vége, akkor nem lesz, aki mellettünk állna.
Próbáljunk minél több időt a párunkkal tölteni, élvezzük ki az együtt töltött perceket, de soha ne felejtsük el, hogy így, vagy úgy, de egyszer minden véget ér!
Azt hittem, örökké szeretni fog: Ezt a lépcsőfokot szeretné mindenki elkerülni, hiszen ez jelenti a szakítást, ami egy valóra vált rémálom. Kint hiába van ragyogó napsütés, mi a búbánat sötétségében lebegünk, és biztosra vesszük, hogy ez a szenvedés soha nem fog véget érni, mert többé nem leszünk szerelmesek.
Amennyiben bekövetkezik a szakítás, akkor álljunk ellen a kísértésnek, és ne hívjuk fel a volt párunkat! Ne könyörögjünk, hogy visszafogadjon, hanem fogadjuk el, hogy a fájdalom elkerülhetetlen, de nem fog örökké tartani.
Találjunk vissza önmagunkhoz, gondoljunk az élet örömeire, foglaljuk el magunkat, és ne üljünk otthon egyedül! Az idő mindent meg fog oldani, így a lelki gyötrelmeket is. Az igaz barátok mellettünk lesznek, hogy segítsenek, ám kerüljük, hogy hajnali 3 órakor hívjuk fel a legjobb barátunkat, mert kétségeink támadtak.
Képtelen vagyok elfelejteni: Néhány nap, hét, esetleg hónap után rájövünk, hogy nem tudjuk kiverni a fejünkből a volt szerelmünket, akinek szintén volt ideje átgondolni a szakítás okát, úgyhogy most felhívhatjuk, hátha sikerül kibékülni.
Ha tényleg nem bírunk magunkkal, akkor küldjünk egy e-mailt, SMS-t neki, amiben leírjuk, hogy talán butaságot követtünk el, olyasmit vágtunk egymás fejéhez, amit nem kellett volna, de tehetnénk egy próbát, és átbeszélhetnénk a dolgot, mert most már tiszta fejjel tudunk gondolkodni.
Amennyiben neki is fáj a szakítás, akkor lecsap a lehetőségre. Ha hidegen hagyja az ajánlat, akkor megnyugszunk, hogy mindent megpróbáltunk, és a kudarc ellenére se kerültünk megalázó helyzetbe. Ezt követően gondolkodjunk bölcsen, hiszen amennyiben a volt párunk nem kíváncsi ránk, akkor a sors nem nekünk teremtette az illetőt, de valahol él valaki, aki boldoggá fog tenni.
Jaj, csak ne legyek egyedül: Nem könnyű egyik napról a másikra egyedül maradni, bár sok előnnyel jár a szingliség. Ilyenkor foglalkozzunk magunkkal, szórakozzunk, kapcsolódjunk ki a barátainkkal, lepjük meg magunkat valami aprósággal, sportoljunk, változtassunk valamit a külsőnkön.A lényeg tehát az, hogy ne legyünk sokat otthon. Most meg kell tanulnunk újra szeretni, ha jövőben hódítani akarunk. Gondoljunk arra, hogy most elindulunk egy olyan úton, amelyen bármi megtörténhet. A jelenlegi helyzetünk nem valaminek a végét, hanem egy új kaland kezdetét jelenti. Nyugodtan nézzük meg a kínálatot, szórakozzunk, és bizonyítsuk be, hogy csak a kapcsolatunk ért véget, nem az életünk!
Készen egy új szerelemre: Az utolsó lépcsőfok, amikor megint érezzük azt a melegséget, ha összeakad valakivel a tekintetünk. Vegyünk egy mély lélegzetet, és dobjuk be magunkat, hiszen örülnünk kell, amiért máris vonzódni kezdünk valakihez.
A korábbi élményeinkből okulva, ne kövessük el a régi hibákat! Merítsünk erőt az új szerelemből, ami a lehető legjobbkor talál meg. Hallgassunk a szívünkre, viselkedjünk természetesen, ne számítgassunk, hiszen megérdemeljük a boldogságot!
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások