Papír nélküli boldogság?
Egy ideig a nők élvezik, hogy nem kötelező férjhez menniük, de a férfiak nem fogják maguktól kitalálni, hogyha megváltozik erről a barátnőjük véleménye.
Családi délutánon, esetleg egy közös ebédnél, főleg a nagyszülők szájából, gyakran elhangzik az a kérdés az unoka felé, hogy mikor megy már férjhez? Mikor szül már gyereket? Bezzeg ő már ebben a korban túl volt két gyereken is!
Ezeket a családi kioktatásokat a mai fiatalok utálják hallgatni. Szabályosan dühbe gurulnak, és elkezdik magyarázni, hogy ma már más világ van. A szavak és érvelések teljesen feleslegesek, hiszen generációs különbségekről van szó.
A mai fiatalok már el sem tudják képzelni azt, ami régen volt. Akkoriban a fiúk kis ideig udvaroltak, majd rövid együtt járás után jött az eljegyzés, egy év múlva az esküvő, és gyermekáldás.
Ezzel szemben ma már a nők élvezik a szabadságot, hogy senki sem nézi le őket, amiért nem mentek még férjhez akár 25-30 évesen, és szülők se akarnak lenni. Ráadásul a párkapcsolatoknak is számtalan elfogadott formája van.
Titkon azért még mindig vannak olyan nők, akik várják a romantikus lánykérést a holdfény alatt, romantikus zene mellett, a szeretett férfitól, aki magától találta ki, hogy ideje a nagy kérdésnek. A baj csak az, hogy a valóságban senki se várja a féltérdre ereszkedést, pláne, ha korábban kijelentette a párjának, hogy sohase akar férjhez menni.
Azok a nők, akik mégis szeretnének feleségek és anyák lenni, rendszerint azért vágynak erre, mert biztonságban akarják érezni magukat. Genetikai vágyuk megtalálni azt a férfit, akinek egészséges gyermeket tudnak szülni, biztosan velük marad és garantálni tudja, hogy megad mindent, amire egy gyermeknek szüksége van, anyagi és érzelmi szinten egyaránt.
A házasság ehhez egyfajta biztonságot nyújt, hiszen akkor már törvény kötelezői a férfit, hogy a nővel maradjon, bármennyire is tűnjön ez valószerűtlennek, hiszen ma már kevesen tekintenek szent dologként a házasságra.
Gyakran előfordul, hogy egy nő, amikor még egyedülálló, vagy egy párkapcsolat elején jár, kijelenti, hogy ő nem akart gyereket, és esküvőre sem vágyik.
Később ez az elképzelés megváltozik, ahogy egyre idősebb lesz, egyre mélyül a kapcsolat, és körülötte gombaszerűen szaporodnak az olyan vele egykorú, vagy egy-két évvel fiatalabb barátnők, rokonok száma, akik bejelentik az eljegyzésüket, vagy a várandósságukat. Ilyenkor gyakran megváltozik a véleménye a nőnek, és mégis akarja mindezt.
Ám a férfi már elkönyvelte, hogy nem kell megkérnie a barátnője kezét, hiszen a lány leszögezte, hogy nem akarja, ezért meglepődik, ha egyszer csak kirobban a párjából, hogy nem is szereti igazán, holott ez nem igaz.
Az erősebbik nem, aki, ha teheti, hegyeket mozgatna meg a párjáért, magától azért nem fog lépni, mert fél az elutasítástól, vagy attól, hogy nem lesz jó férj és apa. Éppen ezért a nő dolga a sarkára állni, és elmondania a párjának, hogy meggondolta magát, mert mégiscsak szeretne esküvőt, és gyereket, hiszen néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Családi délutánon, esetleg egy közös ebédnél, főleg a nagyszülők szájából, gyakran elhangzik az a kérdés az unoka felé, hogy mikor megy már férjhez? Mikor szül már gyereket? Bezzeg ő már ebben a korban túl volt két gyereken is!
Ezeket a családi kioktatásokat a mai fiatalok utálják hallgatni. Szabályosan dühbe gurulnak, és elkezdik magyarázni, hogy ma már más világ van. A szavak és érvelések teljesen feleslegesek, hiszen generációs különbségekről van szó.
A mai fiatalok már el sem tudják képzelni azt, ami régen volt.
Ezzel szemben ma már a nők élvezik a szabadságot, hogy senki sem nézi le őket, amiért nem mentek még férjhez akár 25-30 évesen, és szülők se akarnak lenni. Ráadásul a párkapcsolatoknak is számtalan elfogadott formája van.
Titkon azért még mindig vannak olyan nők, akik várják a romantikus lánykérést a holdfény alatt, romantikus zene mellett, a szeretett férfitól, aki magától találta ki, hogy ideje a nagy kérdésnek. A baj csak az, hogy a valóságban senki se várja a féltérdre ereszkedést, pláne, ha korábban kijelentette a párjának, hogy sohase akar férjhez menni.
Azok a nők, akik mégis szeretnének feleségek és anyák lenni, rendszerint azért vágynak erre, mert biztonságban akarják érezni magukat. Genetikai vágyuk megtalálni azt a férfit, akinek egészséges gyermeket tudnak szülni, biztosan velük marad és garantálni tudja, hogy megad mindent, amire egy gyermeknek szüksége van, anyagi és érzelmi szinten egyaránt.
A házasság ehhez egyfajta biztonságot nyújt, hiszen akkor már törvény kötelezői a férfit, hogy a nővel maradjon, bármennyire is tűnjön ez valószerűtlennek, hiszen ma már kevesen tekintenek szent dologként a házasságra.
Gyakran előfordul, hogy egy nő, amikor még egyedülálló, vagy egy párkapcsolat elején jár, kijelenti, hogy ő nem akart gyereket, és esküvőre sem vágyik.Később ez az elképzelés megváltozik, ahogy egyre idősebb lesz, egyre mélyül a kapcsolat, és körülötte gombaszerűen szaporodnak az olyan vele egykorú, vagy egy-két évvel fiatalabb barátnők, rokonok száma, akik bejelentik az eljegyzésüket, vagy a várandósságukat. Ilyenkor gyakran megváltozik a véleménye a nőnek, és mégis akarja mindezt.
Ám a férfi már elkönyvelte, hogy nem kell megkérnie a barátnője kezét, hiszen a lány leszögezte, hogy nem akarja, ezért meglepődik, ha egyszer csak kirobban a párjából, hogy nem is szereti igazán, holott ez nem igaz.
Az erősebbik nem, aki, ha teheti, hegyeket mozgatna meg a párjáért, magától azért nem fog lépni, mert fél az elutasítástól, vagy attól, hogy nem lesz jó férj és apa. Éppen ezért a nő dolga a sarkára állni, és elmondania a párjának, hogy meggondolta magát, mert mégiscsak szeretne esküvőt, és gyereket, hiszen néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Hozzászólások