Almássy Zsuzsa 65 éves
Csütörtökön ünnepli 65. születésnapját Almássy Zsuzsa Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, világbajnoki harmadik műkorcsolyázó.
Az olimpiai ötödik és hatodik helyezett sportolót gyermekként édesanyja vitte le a jégre, mert asztmás volt, s ezért sokat kellett a friss levegőn tartózkodnia, de próbálkozott a tornával és a balettel is.
"Lementünk az OSC-be egy tornaedzésre, de ott azt mondták, túl kövér vagyok ehhez a sportághoz, a balett-teremben pedig egyenesen a fejüket fogták" - emlékezett az MTI-nek Almássy Zsuzsa, aki aztán műkorcsolyázó pályafutása ideje alatt is űzte a tornát és a balettet, mint kiegészítő sportágat.
A hétszeres magyar bajnok az eredményei közül első Eb-bronzérmét emelte ki, mert az 1967-es ljubljanai kontinensviadalon csontritkulása ellenére végzett dobogós helyen.
"A kötelező program után mindenki azt mondta, szép, hogy harmadik vagyok, de ezzel a betegséggel a kűrben már nem lehet majd megtartani ezt a helyezést. Én viszont úgy gondoltam, az a sok néző, aki Magyarországon a televíziók előtt ül és nekem szurkol, elég erőt ad majd az eredmény eléréséhez" - mondta Almássy Zsuzsa, s hozzátette, ismerve közvetlen riválisát, elég volt a tervezett 15 ugrásból tizet teljesítenie. "Ő kilencet tudott, így aztán eldöntöttem, hogy valahogy kibírom azt a négy percet és megugrom azt a minimumot, ami a bronzérem megtartásához kell."
A műkorcsolyázó 1970-ben Universiadét nyert, Eb-n háromszor volt negyedik és egy alkalommal hatodik, vb-n volt negyedik és ötödik is. Pályafutása során 1956-tól 1972-ig csak a Ferencváros színeiben versenyzett.
A visszavonulása után Budapesten gépészmérnöki oklevelet szerzett.
Almássy Zsuzsa 1980-tól Svájcban él, s edzőként dolgozott, de két éve abbahagyta a trénerkedést, manapság már csak külön felkérésre segít a korcsolyázóknak, ha a szakmai véleményére kíváncsiak.
"Többet tudok jönni Magyarországra, sokat is vagyok itt, elfoglalt nyugdíjasként élek" - mondta, s hozzátette, még ma is gyakran húz korcsolyát, két lányával rendszeresen jár jégre.
"A malomforgás azért már nem megy, persze elméletben tudom, és végre is tudnám hajtani, de az nekem már nem tanácsos." - jegyezte meg.
Almássy Zsuzsa biztos benne, hogy felbukkan még egy-egy nagyobb magyar tehetség a sportágban, tavaly például Tóth Ivettnek, Sebestyén Júlia tanítványának a produkcióit követte figyelemmel.
"Azt gondolom, hogy nem kellene az elején olyan magasra tenni a lécet, ugyanis ha egy korcsolyázó túl merész programot vállal, s elrontja, akkor onnan nagyon nehéz visszatalálni a helyes útra" - mondta, s hozzátette, a mai versenyzők közül is leginkább azokat kedveli, akik szépen tudnak korcsolyázni.
"Nem feltétlenül az ugrások, a fordulatok száma a döntő, én például sokkal inkább kedvelem azokat, akik meg tudják ragadni a nézőket. Régebben sokkal több olyan korcsolyázó akadt, akinek erős karizmája volt, manapság ebből sajnos kevesebbet látok a jégen." - mondta.
MTI
Az olimpiai ötödik és hatodik helyezett sportolót gyermekként édesanyja vitte le a jégre, mert asztmás volt, s ezért sokat kellett a friss levegőn tartózkodnia, de próbálkozott a tornával és a balettel is.
"Lementünk az OSC-be egy tornaedzésre, de ott azt mondták, túl kövér vagyok ehhez a sportághoz, a balett-teremben pedig egyenesen a fejüket fogták" - emlékezett az MTI-nek Almássy Zsuzsa, aki aztán műkorcsolyázó pályafutása ideje alatt is űzte a tornát és a balettet, mint kiegészítő sportágat.
A hétszeres magyar bajnok az eredményei közül első Eb-bronzérmét emelte ki, mert az 1967-es ljubljanai kontinensviadalon csontritkulása ellenére végzett dobogós helyen.
"A kötelező program után mindenki azt mondta, szép, hogy harmadik vagyok, de ezzel a betegséggel a kűrben már nem lehet majd megtartani ezt a helyezést. Én viszont úgy gondoltam, az a sok néző, aki Magyarországon a televíziók előtt ül és nekem szurkol, elég erőt ad majd az eredmény eléréséhez" - mondta Almássy Zsuzsa, s hozzátette, ismerve közvetlen riválisát, elég volt a tervezett 15 ugrásból tizet teljesítenie. "Ő kilencet tudott, így aztán eldöntöttem, hogy valahogy kibírom azt a négy percet és megugrom azt a minimumot, ami a bronzérem megtartásához kell."
A műkorcsolyázó 1970-ben Universiadét nyert, Eb-n háromszor volt negyedik és egy alkalommal hatodik, vb-n volt negyedik és ötödik is. Pályafutása során 1956-tól 1972-ig csak a Ferencváros színeiben versenyzett.
A visszavonulása után Budapesten gépészmérnöki oklevelet szerzett.
Almássy Zsuzsa 1980-tól Svájcban él, s edzőként dolgozott, de két éve abbahagyta a trénerkedést, manapság már csak külön felkérésre segít a korcsolyázóknak, ha a szakmai véleményére kíváncsiak.
"Többet tudok jönni Magyarországra, sokat is vagyok itt, elfoglalt nyugdíjasként élek" - mondta, s hozzátette, még ma is gyakran húz korcsolyát, két lányával rendszeresen jár jégre.
"A malomforgás azért már nem megy, persze elméletben tudom, és végre is tudnám hajtani, de az nekem már nem tanácsos." - jegyezte meg.
Almássy Zsuzsa biztos benne, hogy felbukkan még egy-egy nagyobb magyar tehetség a sportágban, tavaly például Tóth Ivettnek, Sebestyén Júlia tanítványának a produkcióit követte figyelemmel.
"Azt gondolom, hogy nem kellene az elején olyan magasra tenni a lécet, ugyanis ha egy korcsolyázó túl merész programot vállal, s elrontja, akkor onnan nagyon nehéz visszatalálni a helyes útra" - mondta, s hozzátette, a mai versenyzők közül is leginkább azokat kedveli, akik szépen tudnak korcsolyázni.
"Nem feltétlenül az ugrások, a fordulatok száma a döntő, én például sokkal inkább kedvelem azokat, akik meg tudják ragadni a nézőket. Régebben sokkal több olyan korcsolyázó akadt, akinek erős karizmája volt, manapság ebből sajnos kevesebbet látok a jégen." - mondta.
MTI
Hozzászólások