Mourinho és az évek
Előbb csak a madarak, később maga Florentino Perez, a Real Madrid elnöke is csicseregte, hogy José Mourinho a szezon végén távozik a királyi gárda kispadjáról. A saját elmondása szerint is szörnyű szezont futó portugál szakember visszatérhet a Chelsea-hez. Jó alkalom ez arra, hogy visszatekintsünk a "Special One" szürkének éppen nem nevezhető pályafutására.
Mourinho Abramovicról: „Ha ő tartaná az edzéseket, utolsók lennénk a bajnokságban, ha én intézném a pénzügyeket, csődbe mennénk.”
Az elvégzett munkán alapuló magabiztos nyugalom, az elegancia és a déli vagányság keveréke ez az ember. Ugyanakkor simán és gyorsan változik arrogáns fazonná, ha éppen úgy akarja, vagy arra van szükség. Ilyenkor nem igazán lehet eldönteni, hogy komolyan gondolja, amit éppen mond, vagy szerepet játszik mondjuk a csapat érdekében. Mindenesetre Mourinho tekintélye a világ összes öltözőjében kikezdhetetlen.
Úgy tűnik, a médiával vívott csatákat is nagyon élvezi. Az újságírókkal csodás szóasszókat folytat, de úgy, hogy ő irányítja a beszélgetést. Sokszor ő „manipulálja” a sajtót, és nem fordítva, amivel célja az, hogy felfogja a játékosaira háruló nyomást... de kezdjük az elején.
José Mário dos Santos Félix Mourinho Setubalban született 1963-ban. Focista akart lenni, mint a legtöbb kiskópé, de nem volt meg benne a szükséges „X-faktor”. Príma elemzőkészsége azonban már serdülőkorában feltűnt a felnőtteknek.
Bobby Robson fedezte fel magának és vette maga mellé előbb a Benfica, majd a Barcelona kispadjára. Utóbbinál Robson ment, van Gaal jött, Mourinho maradt. A kemény holland teljesen más típus, mint Robson, de ez a kettősség pozitívan hatott José fejlődésére, hiszen két eltérő edzői mintát tanulmányozhatott bennfentesként. Mourinho rengeteget tanult segédedzőként.
Hazatérése után a Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani, pedig kezdésnek legszívesebben hanyagolta volna a nagyobb csapatokat. Ennek ellenére jól indult minden. A piros-fehérekkel vezette a bajnokságot, a csapat jól játszott, de aztán a tulajdonosok pénzzé tették Mourinho meghatározó játékosait, így ő is továbbállt.
A 2001/02-es szezonban a kiesőjelölt Leiriával januárban a 3. helyen állt (!). Erre a teljesítményre már a Porto vezetősége is felfigyelt és meghozták életük egyik legjobb döntését: leigazolták Josét!
A kék-fehérek – legalábbis a hagyományaikhoz képest – maguk alatt voltak akkoriban. A célkitűzés az UEFA-kupát érő helyek valamelyike volt. Ez Joséval simán meg is lett. Nyáron aztán olyan új játékosokat szerződtetett, hogy azt azóta is emlegetik. Ekkor került oda Deco, Ricardo Carvalho, Paulo Ferreira, Nuno Valente, Tiago, Derlei, Maniche (utóbbit ingyen adta a Benfica). Mourinho bizalma általában rendíthetetlen új játékosai iránt. Ebben az esetben pedig nem is sikerülhetett volna jobban az igazolási szezon.
[video width="600" ][/video]
Első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes és UEFA-kupagyőztes lett a Portóval. A következő évben pedig ők lettek a Bajnokok Ligája történetének talán egyik legnagyobb meglepetés-győztese. Bár, azt hozzá kell tenni, hogy a Porto ága finoman szólva sem volt bivalyerős.
A Chelsea ezt látta és vitte. Londonban Mourinho előtt új távlatok nyíltak, hiszen a pénz nem számított az orosz-angol koprodukciós csapatban. Meg is keverte rendesen a lapokat. A Hasselbaink, Desailly, Grönkjaer, Hernán Crespó, Verón és Babayaro csomagot elküldte, a Carvalho, Paulo Ferreira, Drogba, Kezman, Robben és Cech sort pedig meginvitálta egy nagy kalandra.
„Ha könnyű munkát akartam volna, maradok Portóban – gyönyörű kék szék, Bajnokok Ligája-trófea, Isten, és Isten után én.”
Első angliai szezonjában rendkívül magabiztosan nyerte meg a Premier League-et úgy, hogy 12 pontot vert a második helyezett Arsenalra, elsősorban remek védekezésének köszönhetően. Sőt, rögtön a másodikat is behúzták. (Ebben az évben váltott a szigeten szokatlan 4-3-3-as felállásra.) A Bajnokok Ligájában is jól szerepelt a csapat, de nyerniük nem sikerült. Talán ez, és az Abramovic mellett szaporodó szakmai tanácsadó brigád volt az oka annak, hogy 2007-ben, közös megegyezéssel elválltak útjaik. Egy év pihenés után átvette Mancini Interét, ahol kimondva kimondatlanul a Bajnokok Ligája győzelem volt a cél. A milánóiak akkor egymás után nyerték a bajnoki címeket (calciopoli…), de Európa legrangosabb sorozatába mindig beletört a bicskájuk. Mourinho lényegében szabad kezet kapott Moratti elnöktől, de első évében nem jött össze a bravúr.Nyáron Ibrahimovic a Barcához igazolt, pedig vele nagyon jóban voltak. Talán Mou volt addig az egyetlen edző, aki normálisan tudta kezelni a svédet. Ibra helyett azonban olyan nevek érkeztek, mint Eto’ó, Diego Milito, Lúcio, Thiago Motta vagy Wesley Sneijder. Nem rossz, nem rossz…
Innentől kezdve már az igazi, Mourinho-féle Inter volt, amelynek nem a labdabirtoklás volt a célja. Kifejezetten szerették, ha az az ellenfélnél van többet. A labdaszerzést követően azonban úgy lőttek ki, mint a golyó, s minimális idő alatt kerültek az ellenfél kapuja elé. A Barca még emberelőnyben sem tudta bedarálni tili-tolijával ezt a hihetetlenül fegyelmezett gépezetet az elődöntőben.
A döntőben már megállíthatatlan volt a csapat. Mourinho BL-t nyert az Interrel, Moratti és Milánó kék-fekete fele a mennyekben. Természetesen a portugál kapta a FIFA Év edzője díjat is.
Az eufória után Mourinho királyi fába vágta fejszéjét. Abba pedig már sokaknak beletörött sokmindene. Csak szemléltetésképpen az elmúlt hét év tizenegyedik trénere lett ő Madridban. A spanyolok 16 millió eurót fizettek az Internek, Mourinho pedig 4 éves szerződést írt alá.
[video width="600" ][/video]
Az világos volt, hogy a sztárok kezelésével Mourinhónak nem lesz gondja. Nála nincs kivétel, nincs primadonnáskodás, mindenkinek dolgoznia kell keményen. Dolgoztak is, de a Real Barcelona versenyfutást utóbbi nyerte az első évben. Második idényében aztán a Real visszaülhetett a trónra. (Guardiola nem is bírta tovább a nyomást.) A Bajnokok Ligájában tizenegyesekkel estek ki a Bayern elleni elődöntőben, addig viszont remekül muzsikáltak. A Real Madrid a Mourinho csapataira mindig is jellemző fegyelmezettséggel és erővel vetette magát aktuális ellenfeleire.
Az idén azonban már semmi sem sikerült, és ahogy azt Mourinho is beismerte, szörnyű szezont zártak. Iker Casillassal folytatott csendes szappanoperájuk sem tett jót az öltözői hangulatnak. Florentino Pérez a hivatalos sajtótájékoztatón megerősítette, hogy nem kirúgták a szakembert, hanem közös megegyezéssel fejezik be a munkát, és cáfolta, hogy már megtalálták volna az utódot: „Úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a kapcsolatnak a szezon végén. A klub és a vezetőedző egyetértett abban, hogy az idény vége alkalmas időpont a munka lezárásához. A klub igazgatóságának nevében szeretnék köszönetet mondani José Mourinhónak az itt végzett kemény munkáért. A csapat fejlődött alatta az elmúlt három évben, és a legjobbakat kívánjuk neki a jövőre”.
José nagy valószínűség szerint visszatér a londoni kékekhez. Meglátjuk mire lesz képes a BL- és EL-győztes Chelsea-vel jövőre.
Mourinho Abramovicról: „Ha ő tartaná az edzéseket, utolsók lennénk a bajnokságban, ha én intézném a pénzügyeket, csődbe mennénk.”José Mourinhóról nekem először az a kép ugorik be, mikor még a Porto edzőjeként a Bajnokok Ligájában az Old Traffordon, a Manchestert kiejtő portugál gól után irtó magasra ugrott örömében és elegánsan lengő kabátjában. Volt abban valami "mourinhós", ami már akkor átjött a képernyőn.
Az elvégzett munkán alapuló magabiztos nyugalom, az elegancia és a déli vagányság keveréke ez az ember. Ugyanakkor simán és gyorsan változik arrogáns fazonná, ha éppen úgy akarja, vagy arra van szükség. Ilyenkor nem igazán lehet eldönteni, hogy komolyan gondolja, amit éppen mond, vagy szerepet játszik mondjuk a csapat érdekében. Mindenesetre Mourinho tekintélye a világ összes öltözőjében kikezdhetetlen.
Úgy tűnik, a médiával vívott csatákat is nagyon élvezi. Az újságírókkal csodás szóasszókat folytat, de úgy, hogy ő irányítja a beszélgetést. Sokszor ő „manipulálja” a sajtót, és nem fordítva, amivel célja az, hogy felfogja a játékosaira háruló nyomást... de kezdjük az elején.
José Mário dos Santos Félix Mourinho Setubalban született 1963-ban. Focista akart lenni, mint a legtöbb kiskópé, de nem volt meg benne a szükséges „X-faktor”. Príma elemzőkészsége azonban már serdülőkorában feltűnt a felnőtteknek.
Bobby Robson fedezte fel magának és vette maga mellé előbb a Benfica, majd a Barcelona kispadjára. Utóbbinál Robson ment, van Gaal jött, Mourinho maradt. A kemény holland teljesen más típus, mint Robson, de ez a kettősség pozitívan hatott José fejlődésére, hiszen két eltérő edzői mintát tanulmányozhatott bennfentesként. Mourinho rengeteget tanult segédedzőként.Hazatérése után a Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani, pedig kezdésnek legszívesebben hanyagolta volna a nagyobb csapatokat. Ennek ellenére jól indult minden. A piros-fehérekkel vezette a bajnokságot, a csapat jól játszott, de aztán a tulajdonosok pénzzé tették Mourinho meghatározó játékosait, így ő is továbbállt.
A 2001/02-es szezonban a kiesőjelölt Leiriával januárban a 3. helyen állt (!). Erre a teljesítményre már a Porto vezetősége is felfigyelt és meghozták életük egyik legjobb döntését: leigazolták Josét!
A kék-fehérek – legalábbis a hagyományaikhoz képest – maguk alatt voltak akkoriban. A célkitűzés az UEFA-kupát érő helyek valamelyike volt. Ez Joséval simán meg is lett. Nyáron aztán olyan új játékosokat szerződtetett, hogy azt azóta is emlegetik. Ekkor került oda Deco, Ricardo Carvalho, Paulo Ferreira, Nuno Valente, Tiago, Derlei, Maniche (utóbbit ingyen adta a Benfica). Mourinho bizalma általában rendíthetetlen új játékosai iránt. Ebben az esetben pedig nem is sikerülhetett volna jobban az igazolási szezon.
[video width="600" ][/video]
Első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes és UEFA-kupagyőztes lett a Portóval. A következő évben pedig ők lettek a Bajnokok Ligája történetének talán egyik legnagyobb meglepetés-győztese. Bár, azt hozzá kell tenni, hogy a Porto ága finoman szólva sem volt bivalyerős.
A Chelsea ezt látta és vitte. Londonban Mourinho előtt új távlatok nyíltak, hiszen a pénz nem számított az orosz-angol koprodukciós csapatban. Meg is keverte rendesen a lapokat. A Hasselbaink, Desailly, Grönkjaer, Hernán Crespó, Verón és Babayaro csomagot elküldte, a Carvalho, Paulo Ferreira, Drogba, Kezman, Robben és Cech sort pedig meginvitálta egy nagy kalandra.
„Ha könnyű munkát akartam volna, maradok Portóban – gyönyörű kék szék, Bajnokok Ligája-trófea, Isten, és Isten után én.”Első angliai szezonjában rendkívül magabiztosan nyerte meg a Premier League-et úgy, hogy 12 pontot vert a második helyezett Arsenalra, elsősorban remek védekezésének köszönhetően. Sőt, rögtön a másodikat is behúzták. (Ebben az évben váltott a szigeten szokatlan 4-3-3-as felállásra.) A Bajnokok Ligájában is jól szerepelt a csapat, de nyerniük nem sikerült. Talán ez, és az Abramovic mellett szaporodó szakmai tanácsadó brigád volt az oka annak, hogy 2007-ben, közös megegyezéssel elválltak útjaik. Egy év pihenés után átvette Mancini Interét, ahol kimondva kimondatlanul a Bajnokok Ligája győzelem volt a cél. A milánóiak akkor egymás után nyerték a bajnoki címeket (calciopoli…), de Európa legrangosabb sorozatába mindig beletört a bicskájuk. Mourinho lényegében szabad kezet kapott Moratti elnöktől, de első évében nem jött össze a bravúr.Nyáron Ibrahimovic a Barcához igazolt, pedig vele nagyon jóban voltak. Talán Mou volt addig az egyetlen edző, aki normálisan tudta kezelni a svédet. Ibra helyett azonban olyan nevek érkeztek, mint Eto’ó, Diego Milito, Lúcio, Thiago Motta vagy Wesley Sneijder. Nem rossz, nem rossz…
Innentől kezdve már az igazi, Mourinho-féle Inter volt, amelynek nem a labdabirtoklás volt a célja. Kifejezetten szerették, ha az az ellenfélnél van többet. A labdaszerzést követően azonban úgy lőttek ki, mint a golyó, s minimális idő alatt kerültek az ellenfél kapuja elé. A Barca még emberelőnyben sem tudta bedarálni tili-tolijával ezt a hihetetlenül fegyelmezett gépezetet az elődöntőben.
A döntőben már megállíthatatlan volt a csapat. Mourinho BL-t nyert az Interrel, Moratti és Milánó kék-fekete fele a mennyekben. Természetesen a portugál kapta a FIFA Év edzője díjat is.
Az eufória után Mourinho királyi fába vágta fejszéjét. Abba pedig már sokaknak beletörött sokmindene. Csak szemléltetésképpen az elmúlt hét év tizenegyedik trénere lett ő Madridban. A spanyolok 16 millió eurót fizettek az Internek, Mourinho pedig 4 éves szerződést írt alá.
[video width="600" ][/video]
Az világos volt, hogy a sztárok kezelésével Mourinhónak nem lesz gondja. Nála nincs kivétel, nincs primadonnáskodás, mindenkinek dolgoznia kell keményen. Dolgoztak is, de a Real Barcelona versenyfutást utóbbi nyerte az első évben. Második idényében aztán a Real visszaülhetett a trónra. (Guardiola nem is bírta tovább a nyomást.) A Bajnokok Ligájában tizenegyesekkel estek ki a Bayern elleni elődöntőben, addig viszont remekül muzsikáltak. A Real Madrid a Mourinho csapataira mindig is jellemző fegyelmezettséggel és erővel vetette magát aktuális ellenfeleire.
Az idén azonban már semmi sem sikerült, és ahogy azt Mourinho is beismerte, szörnyű szezont zártak. Iker Casillassal folytatott csendes szappanoperájuk sem tett jót az öltözői hangulatnak. Florentino Pérez a hivatalos sajtótájékoztatón megerősítette, hogy nem kirúgták a szakembert, hanem közös megegyezéssel fejezik be a munkát, és cáfolta, hogy már megtalálták volna az utódot: „Úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a kapcsolatnak a szezon végén. A klub és a vezetőedző egyetértett abban, hogy az idény vége alkalmas időpont a munka lezárásához. A klub igazgatóságának nevében szeretnék köszönetet mondani José Mourinhónak az itt végzett kemény munkáért. A csapat fejlődött alatta az elmúlt három évben, és a legjobbakat kívánjuk neki a jövőre”.
José nagy valószínűség szerint visszatér a londoni kékekhez. Meglátjuk mire lesz képes a BL- és EL-győztes Chelsea-vel jövőre.
Hozzászólások