Károlyi Andrea: sosem éreztem munkának azt, amit csinálok
Saját bevallása szerint sosem érezte munkának azt, amit éppen csinál Károlyi Andrea 150-szeres válogatott kosárlabdázó, aki csütörtökön ünnepli 50. születésnapját.
Minden idők egyik legeredményesebb magyar női játékosa hét magyar bajnoki címet, nyolc Magyar Kupa-elsőséget és két Euroliga-bronzérmet gyűjtött fordulatos pályafutása során.
"Korábban röplabdáztam, atletizáltam és tornáztam, aztán édesanyám a Népsportban olvasott egy tehetségkutatóról a BSE-nél. Eleinte előfordult, hogy edzés helyett a barátnőimmel voltam, aztán anyukám megtalálta a tiszta edzéscuccaimat a szekrényben, és onnantól egy ideig ő vitt a BSE-be. Hamar kiderült, hogy jó genetikám van, és ügyes vagyok, a felnőtt csapatban viszont csak az utolsó fél évben kaptam komoly szerepet. Az edzőm közölte, hogy sose leszek NB I-es kosárlabdázó, majd átmentem a Ferencvároshoz, ahol az első évben Magyar Kupát nyertünk, akkor aztán mélyen a szemébe néztem..." - elevenítette fel, büszkén hozzátéve, hogy az 1997-es döntőben éppen a BSE-t legyőző FTC volt máig az utolsó színmagyar, légiósok nélkül felálló bajnokcsapat.
Miután már három éve hívta Rátgéber László, végül 2000-ben szánta rá magát, hogy Pécsre igazoljon, és az Euroligában is kipróbálja magát.
"Egy évet tulajdonképpen a Fradival is euroligáztunk, de 14 meccsből csak egyet tudtunk megnyerni, úgyhogy csak afféle pofozózsákok voltunk.
Ezt megneszelte Török Zoltán soproni ügyvezető, és kevesebb pénzért is átmentem Sopronba egy másik, kicsit tyúkanyósabb szerepkörbe. 2008-ban vonultam vissza először, edzősködtem a Vasasnál, majd a BSE-nél foglalkoztam kicsikkel, aztán ott másodedző lettem a felnőtteknél, és 2012 januárjában némi unszolásra ismét pályára léptem.
Már mindenhol lehozták, hogy Károlyi visszatér a nevelőegyesületénél, erre négy nappal a PINKK elleni meccs előtt úgy meghúztam a lovaglóizmomat, hogy menni se tudtam. Egy remek masszőr segített, fekete volt a combom a kezeléstől, de szombaton ott voltam a csapatban. Később volt 40 pontos mérkőzésem is, közben az volt a célom, hogy a fiatalok kicsit átvegyenek valamit az általam képviselt mentalitásból, de ez nem igazán sikerült."
A klasszis kosarast 2014-ben kérték fel az akkor induló 3x3-as szakág női szövetségi kapitányi posztjára, és egy moszkvai tornára sebtében kellett összeraknia egy válogatottat.
"Olyan volt ez a sportág, mint a kézilabdának és az MMA-nak a keveréke, nem tudtuk, hogy melyik irányból jönnek a pofonok. Első meccsünkön 21-5-re kikaptunk az amerikaiaktól, de később belerázódtunk, és Európa-bajnokok, valamint kétszer világbajnoki ezüstérmesek lettünk" - mesélte a játékosként Eb-negyedik kosaras. "Tudom, ez furcsán hangzik, de én életemben nem dolgoztam még egy percet sem, mert sosem éreztem munkának azt, amit csinálok, a kosárlabdát, az edzősködést és most a rádiózást sem."
A 2005-ben az év magyar női kosarasává választott Károlyi Andrea ugyanis jelenleg - amellett, hogy a korosztályos 3x3-as válogatottat edzi - elsősorban a Nemzeti Sportrádiónál dolgozik.
"Alapvetően társműsorvezetőnek hívott Virányi Zsolt főszerkesztő-helyettes tavaly, és reggel 6-tól 10-ig a sportról beszélgetünk. Előtte csak szakkommentátorként működtem közre, ráadásul ahogy mindenkinek, nekem is furcsa visszahallani a saját hangomat. Aztán lement az első műsor, és random emberek megállítottak, hogy milyen jó voltam, az egyik ismétlést én is végighallgattam az autóban. Jelenleg hetente egyszer rádiózok, emellett a szezonban kosárlabdát szakkommentálok. Beszédtanárhoz járok, adásokra készülök, utánanézek a tartalmaknak, és szeretem a kollégáimat" - tette hozzá.
(Forrás: MTI)
Minden idők egyik legeredményesebb magyar női játékosa hét magyar bajnoki címet, nyolc Magyar Kupa-elsőséget és két Euroliga-bronzérmet gyűjtött fordulatos pályafutása során."Korábban röplabdáztam, atletizáltam és tornáztam, aztán édesanyám a Népsportban olvasott egy tehetségkutatóról a BSE-nél. Eleinte előfordult, hogy edzés helyett a barátnőimmel voltam, aztán anyukám megtalálta a tiszta edzéscuccaimat a szekrényben, és onnantól egy ideig ő vitt a BSE-be. Hamar kiderült, hogy jó genetikám van, és ügyes vagyok, a felnőtt csapatban viszont csak az utolsó fél évben kaptam komoly szerepet. Az edzőm közölte, hogy sose leszek NB I-es kosárlabdázó, majd átmentem a Ferencvároshoz, ahol az első évben Magyar Kupát nyertünk, akkor aztán mélyen a szemébe néztem..." - elevenítette fel, büszkén hozzátéve, hogy az 1997-es döntőben éppen a BSE-t legyőző FTC volt máig az utolsó színmagyar, légiósok nélkül felálló bajnokcsapat.
Miután már három éve hívta Rátgéber László, végül 2000-ben szánta rá magát, hogy Pécsre igazoljon, és az Euroligában is kipróbálja magát.
"Egy évet tulajdonképpen a Fradival is euroligáztunk, de 14 meccsből csak egyet tudtunk megnyerni, úgyhogy csak afféle pofozózsákok voltunk.
Pécs éles váltás volt, de a 2001-es messinai Final Fourtól a mai napig ráz a hideg, ha rágondolok, óriási élmény volt. A 2004-es pécsi Final Fouron a tüdőműtétem miatt nem tudtam játszani, de a lelátóról ötezer ember skandálta a nevemet. Aztán később már babát szerettünk volna a férjemmel, és mivel mindig az utolsó pillanatban szóltam nyáron a következő szezonról, 2005-ben közölték, hogy nem várnak rám, hanem mást igazolnak a helyemre.
Ezt megneszelte Török Zoltán soproni ügyvezető, és kevesebb pénzért is átmentem Sopronba egy másik, kicsit tyúkanyósabb szerepkörbe. 2008-ban vonultam vissza először, edzősködtem a Vasasnál, majd a BSE-nél foglalkoztam kicsikkel, aztán ott másodedző lettem a felnőtteknél, és 2012 januárjában némi unszolásra ismét pályára léptem.
Már mindenhol lehozták, hogy Károlyi visszatér a nevelőegyesületénél, erre négy nappal a PINKK elleni meccs előtt úgy meghúztam a lovaglóizmomat, hogy menni se tudtam. Egy remek masszőr segített, fekete volt a combom a kezeléstől, de szombaton ott voltam a csapatban. Később volt 40 pontos mérkőzésem is, közben az volt a célom, hogy a fiatalok kicsit átvegyenek valamit az általam képviselt mentalitásból, de ez nem igazán sikerült."
A klasszis kosarast 2014-ben kérték fel az akkor induló 3x3-as szakág női szövetségi kapitányi posztjára, és egy moszkvai tornára sebtében kellett összeraknia egy válogatottat.
"Olyan volt ez a sportág, mint a kézilabdának és az MMA-nak a keveréke, nem tudtuk, hogy melyik irányból jönnek a pofonok. Első meccsünkön 21-5-re kikaptunk az amerikaiaktól, de később belerázódtunk, és Európa-bajnokok, valamint kétszer világbajnoki ezüstérmesek lettünk" - mesélte a játékosként Eb-negyedik kosaras. "Tudom, ez furcsán hangzik, de én életemben nem dolgoztam még egy percet sem, mert sosem éreztem munkának azt, amit csinálok, a kosárlabdát, az edzősködést és most a rádiózást sem."
A 2005-ben az év magyar női kosarasává választott Károlyi Andrea ugyanis jelenleg - amellett, hogy a korosztályos 3x3-as válogatottat edzi - elsősorban a Nemzeti Sportrádiónál dolgozik.
"Alapvetően társműsorvezetőnek hívott Virányi Zsolt főszerkesztő-helyettes tavaly, és reggel 6-tól 10-ig a sportról beszélgetünk. Előtte csak szakkommentátorként működtem közre, ráadásul ahogy mindenkinek, nekem is furcsa visszahallani a saját hangomat. Aztán lement az első műsor, és random emberek megállítottak, hogy milyen jó voltam, az egyik ismétlést én is végighallgattam az autóban. Jelenleg hetente egyszer rádiózok, emellett a szezonban kosárlabdát szakkommentálok. Beszédtanárhoz járok, adásokra készülök, utánanézek a tartalmaknak, és szeretem a kollégáimat" - tette hozzá.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások