Sárosi László vízilabdázó 80 éves
Nyolcvanadik születésnapját ünnepli hétfőn Sárosi László olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, aki 1968 és 1976 között három olimpián minden színű éremből szerzett egyet.
A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja felidézi, hogy Sárosi László 1946. október 12-én született Budapesten, sportos családba. Édesapja - egyben nevelőedzője - válogatott vízilabdakapus volt, édesanyja az FTC úszója, nagybátyja, Sárosi György pedig vb-ezüstérmes labdarúgó.
Talán családi indíttatásra, de ő is az uszodában kötött ki, csakhamar a vízilabdázók között. Egész profi pályafutását – 1958-tól 1980-ig – az Újpesti Dózsában töltötte.
A lila-fehérekkel 1967-ben magyar bajnokságot, 1963-ban és 1975-ben Magyar Népköztársasági Kupát nyer. A válogatottnak 1966-tól volt a tagja. Az akkori szövetségi kapitány, az olimpiai bajnok Markovits Kálmán ötleteként a csapat lejárt bokszolni Adler Zsigmondhoz, aki kezdetben marasztalta a szorítóban Sárosi Lászlót, aki végül mégis a medencében maradt. A mexikóvárosi olimpiáról bronzzal tért haza a magyar csapattal, az 1970-es Eb-n és a müncheni olimpián pedig a második helyen végeztek. 1973-ban Gyarmati Dezső vette át a válogatott irányítását, és ezzel elindult a magyar vízilabdázás harmadik aranykora.
Az először megrendezett világbajnokságról még abban az évben aranyéremmel tért haza az együttes, ahogy egy évvel később a bécsi Eb-ről is. A cali vb-n ezüstérmes lett a gárda, míg az i-re a pont a montreali olimpia megnyerésével került fel. Sárosi László így három olimpián három érmet szerzett. Az 1976-os játékok után lemondta a válogatottságot, de csak 1980-ban vonult vissza végleg az élsporttól. 1985-től tagja volt a Senior Budapestnek, 1998-ban és 2000-ben pedig a masters világbajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.
A sport mellett doktorált az Állatorvostudományi Egyetemen, 1980-tól pedig az egyetem rendelőintézetének munkatársa, később adjunktusa volt. Magánrendelőjét 1995-ben nyitotta meg Óbudán.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások