6 bizarr állat, amiről nehéz elhinni, hogy valaha léteztek

Nem a dinoszauruszok voltak a legfurcsább szerzetek a bolygónkon.Hála a tudománynak nem csak azon csodálkozhatunk, hogy milyen öreg a Föld, hanem azon is, hogy mennyi különös állat kószált annak a felszínén több tízmillió évvel ezelőtt, amikor nem a dinoszauruszok voltak az egyetlen élőlények.

A heteromorf ammoniták: Napjainkban hozzá vagyunk szokva a spirál alakú kagylókhoz, ám a Kréta-korszakban még egyáltalán nem volt ennyire tökéletes formájuk. A heteromorf ammoniták nagyjából úgy néztek ki 100 millió évvel ezelőtt, mint egy összetekert kötél, amit aztán kibogoztak.

A heteromorf ammonitáknak minden formájában csavart kagylóik voltak. Ezek közül néhány kifejezetten szép lehetett. Erre példa a Helioceras, aminek olyan kagylója volt, ami leginkább egy levegőben logó csigalépcsőre emlékeztet.A Leviatán: A mai Peru partjainál élt a Bibliában is megemlített Leviatán (latinul: Livyatan melvillei), az ámbráscetek egyik fajtája, a mérete pedig akkora lehetett, mint a mai ceteké, vagyis 18,5 méteresre is megnőhetett.

A különbség azonban az a mai cet és az őse között, hogy a Leviatánnak hatalmas tépőfogakkal volt tele a szája, ami hasonlított a mai bálnákéra, ám annál háromszor nagyobb volt, míg a fogai 0,3 méter hosszúra és 10 centi szélesre nőttek. A bálnákra vadászó Leviatánnak nem létezett természetes ellensége, pedig együtt élt a megalodonokkal, minden idők legnagyobb cápáival.A Garganornis: Ha valaha kergetett már meg liba, akkor pontosan el tudod képzelni, hogy miért lehetett olyan félelmetes az ősi Itáliában élt a Garganornis ballmanni nevű hatalmas lúd, aminek súlya 23 kilót nyomott.

A madár elsősorban harcban használta a hatalmas szárnyát, ugyanis azon olyan éles, csontos bütykök voltak, amikkel alaposan meg lehetett csapni az ellenfelet. Ebből is látszik, hogy a békés növényevők sem védtelenek, ezt pedig az ősi ragadozók is tudták, akik kétszer is meggondolták, hogy rátámadjanak-e a hatalmas lúdra.A sólyomhattyú: Sok évvel ezelőtt az egyik legkülönösebb állatvilág élt Málta szigetén, ahol a középső pleisztocén (földtörténeti középkor) korszakában pigmeus elefántok éltek, ám ők is eltörpültek a hatalmas sólyomhattyú (Cygnus falconeri) mellett.

A szárnyának fesztávolsága 3 méter volt, ami olyan súlyosnak bizonyult, hogy a sólyomhattyú nem tudott repülni. A földre kényszerített madár a szárazföldön élt és táplálkozott. Habár a sólyomhattyúkról készült műalkotásokon az látható, hogy apró elefántokra vadásztak, erre még sincs tudományos bizonyíték.Az erszényes oroszlán: Az őskor egyik legrettenetesebb állata lehetett a Thyacoleo, avagy az erszényes oroszlán. A legerősebb állkapoccsal rendelkező emlős mérete kisebb volt, mint az afrikai oroszlánoké, ám az állkapcsa még azokénál is sokkal erősebb volt.

Az erszényes oroszlán fogai úgy helyezkedtek el, mint a húsvágó bárd, de nem ez volt az egyetlen halálos fegyvere, ugyanis erős, görbe, macskaszerűen visszahúzható karmokkal is rendelkezett. A Thyacoleo képes volt a hátsó lábaira állni, a szokatlanul tömör farkán egyensúlyozva pedig rátámadt az áldozataira, akikre a fára mászva, vagy bozótosban rejtőzve várt, hogy kitépje a zsigereit.A Paraceratherium: Lehetséges, hogy a Paraceratherium nevű, hatalmas orrszarvú-fajta volt a bolygón valaha élt legnagyobb emlős. Az állat hossza 7,5 méter, a marmagassága 5,5 méter hosszú volt, de a fejével elérte a 8 méteres magasságot is.

Habár a Paraceratherium mérete sem volt elhanyagolható, mégis a súlya az, ami igazán ijesztő, hiszen a legnagyobb példányok ötször akkora tömeget nyomtak, mint a ma ismert elefántok. Az őslénynek nem volt szarva, helyette viszont elefántagyar-méretű fogakkal és fákat letarolni képes nyelvvel áldotta meg az anyatermészet.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)