Kiderült, hogy miért esnek mindig a talpukra a macskák!
Több, mint 100 év után jöttek rá a megoldásra a kutatók.
A Yamaguchi Egyetem kutatócsoportja, Higurashi Yasuo állatorvosi élettanász vezetésével új magyarázatot talált arra, hogy hogyan képesek a macskák esés közben a levegőben megfordulni és talpra érkezni.
A kutatás szerint a macskák gerince nem egyformán hajlékony, ugyanis az elülső, mellkasi szakasz sokkal rugalmasabb, mint a hátsó, ágyéki rész. A mellkasi gerinc mozgástartománya nagyjából háromszor akkora, merevsége pedig körülbelül egyharmaddal kisebb a hátsó szakaszhoz képest. Emellett az elülső résznek van egy közel 47 fokos tartománya, ahol nagyon kis erő is elegendő a csavarodáshoz, míg a hátsó gerincnél ilyen nincs.
A jelenség tudományos vizsgálata már a 19. században elkezdődött, amikor Étienne-Jules Marey francia fiziológus nagysebességű fotókat készített zuhanó macskákról. A fizikai magyarázat csak 1969-ben született meg, amikor matematikailag kimutatták, hogy a macskák a testük különböző részeinek egymáshoz képesti elcsavarásával fordulnak meg, anélkül hogy megsértenék a perdületmegmaradás törvényét.
A japán kutatók öt adományozott macskatetem gerincét vizsgálták, majd két élő macskát is leejtettek körülbelül egy méter magasról puha párnára, miközben nagysebességű kamerával rögzítették a mozgásukat. A felvételek igazolták az elméletet, hogy a macskák nem egyszerre fordulnak át. Először a testük elülső része kezd el forogni, majd ezt követi a hátsó rész. A két mozdulat között 72–94 ezredmásodperces késést mértek.
A kutatók szerint ez a gerinc különböző rugalmasságából fakadó szekvenciális csavarodás teszi lehetővé a levegőben történő önrendezést. Ugyanez a tulajdonság hozzájárulhat a macskák rendkívüli mozgékonyságához más helyzetekben is, például vágtázáskor vagy gyors irányváltásoknál.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások