A gének alapján Európa egy nagy család

Írországtól a Balkánig, az európaiak alapvetően egy nagy családba tartoznak, és szorosan kapcsolódtak egymáshoz az elmúlt ezer évben – állítja egy új DNS-tanulmány, melyet szerte a kontinensen végeztek, különböző emberek vizsgálatával.

A tanulmány, melynek társszerzője Graham Coop – az evolúció és az ökológia professzora a Kaliforniai Egyetemen – , május 7.-én jelent meg a PLoS Biology című folyóiratban.„Ami figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy milyen közeli kapcsolatban állnak az emberek egymással. Egy genealógiai szinten minden európai származása közel ugyanazokhoz az ősökhöz nyúlik vissza, nagyjából ezer évvel ezelőttre.” – mondta Coop.

A professzor szerint: „Ezt már több mint egy évtizeddel ezelőtt megjósolták egy elméletben, és most már konkrét bizonyítékaink vannak a DNS-adatokból.” – majd azt is hozzátette, hogy ilyen szoros rokonság valószínűleg a világ más részein is létezik.

Coop és társszerzője – Peter Ralph (aki most a Dél-Kaliforniai Egyetem professzora) – elhatározták, hogy tanulmányozzák az európaiak körében lévő rokonságot a „közelmúltra” vonatkozóan, és kutatásukkal nagyjából 3000 éves időszakot vizsgálnának.

A tanulmányban 2000 egyén genetikai szekvenciáját hasonlították össze. Ahogy az várható volt, Coop és Ralph megállapították, hogy két ember közötti genetikai rokonság mértéke általában kisebb volt akkor, ha két egyén távolabb élt egymástól. Viszont még egy olyan páros esetén is valószínű, hogy ezer évvel ezelőtti őseik rokonságban álltak, akik távol éltek egymástól – például egyikük az Egyesült Királyságban, másikuk pedig Törökországban, tehát mintegy 2000 mérföldre.

A finom helyi különbségek - amelyek jelzik a demográfiai változásokat és a történelmi migrációt – vannak a mögöttes rokonság „tetején” – mondta Ralph professzor. Az olyan korlátok, mint a hegységek vagy a nyelvi különbségek, enyhén csökkentették a régiók közötti rokonságot. Coop azonban megjegyezte, hogy ezek viszonylag kis különbségeknek számítanak.

Coop elmondása szerint: „Az teljes kép az, hogy mindenki kapcsolódik a másikhoz, és mi csak finom különbségeket keresünk a régiók között.”

Hogy többet megtudjanak ezekről a mintákról, Ralph és Coop olyan elképzeléseket használt fel, melyek megmutatják a genommennyiség várható megoszlását a különböző fokú rokonságok között. Például az első unokatestvéreknek közös nagyszüleik vannak, és hosszú DNS-szakaszokon osztoznak.
Mivel minden generációval megduplázódik az ősök száma, a távolabbi rokonok közti azonos DNS esélye gyorsan csökken. Nagyobb mintáknál ritkán, távoli megoszlást lehetett kimutatni. Coop és Ralph elemzésükkel képesek voltak felismerni ezeket a közös DNS-blokkokat az egész Európában elterjedt egyénekben, és ki tudták számolni, mióta osztoznak közös ősön.


Coop és Ralph remélik, hogy folytathatják munkájukat nagyobb és részletesebb adatbázisok segítségével, beleértve a sokkal finomabb hálózatú adatokat, amelyek egy országban élt egyénekre vonatkoznak.

Ugyanakkor Coop megjegyezte, hogy bár a genetikai származás tanulmányai fényt deríthetnek a történelemre, egyelőre még nem mondják el a teljes történetet, mivel a régészet és a nyelvészet is fontos információkkal szolgálnak a kultúrák és társadalmak mozgásairól, valamint változásairól.

Coop a következőt mondta lezárásként: „Ezeknek a vizsgálatoknak kéz a kézben kell járniuk, hogy egy sokkal teljesebb képet hozzanak létre a történelemről.”

Forrás: phys.org