A NASA teszteli a térhajtóművet

Tudott dolog, hogy elvileg semmi sem haladhat gyorsabban a fénynél, de Einstein elmélete szerint van egy kiskapu, amellyel kivitelezhetjük a térutazást, így rövid időn belül elképzelhetetlen távolságokat tudunk megtenni.

Az emberiség egyik álma az, hogy felfedezze az univerzumot, de ehhez egy olyan közlekedőeszközt kell létrehozni, amellyel rövid időn belül elképzelhetetlen távolságokat lehet megtenni. A világ egyik leghíresebb tudósa szerint ez lehetséges, hiszen nem az úrhajónak kell mozgásba lenni, hanem a körülötte lévő teret kell meghajlítani.

Einstein relativitás elméletén dolgozik a NASA. Einstein elmélete szerint egy mozgó tárgynak nem lehet nagyobb sebessége a fénynél. Ezt a bizonyos sebességkorlátot a sci-fi írók figyelmen kívül hagyták. A Star Trek-be is az űrhajó a térugrást az anyag-antianyag kölcsönhatásával hozta létre. Most térjünk vissza a Földre.

Az anyag-antianyag ütköztetésekor a tömeg kinetikus energiává alakul. Így lehetne érvényesíteni Einstein híres relativitás elméletét. (E=mc2) Az anyag, és antianyag ütköztetését, ha el lehetne érni, akkor az még nem lenne elég ahhoz, hogy egy űrhajót a fénynél gyorsabban mozgasson meg.

Miguel Alcubierre fizikus szerint akár létre is lehetne hozni egy térhajtóművet, csak kicsit máshogy, mint a Star Trek be. Ahhoz, hogy az űrhajó nagy távolságokat meg tudjon tenni rövid időn belül, nem az űrhajót kell fel tuningolni, hanem a körülötte lévő űrt kell meghajlítani. Az űrnek nincs tömege, és azt is tudjuk, hogy rugalmas, és egy bizonyos ütemben mindig tágul.



Ezeknek az ismereteknek a birtokában 1994-ben Alcubierre alkotott egy olyan elméletet, mely szerint egy űrhajónak nem kell átlépni a kozmikus sebességhatárt. Viszont a jármű előtt a tér kitágul, mögötte pedig összehúzódik, így egy bizonyos tér idő buborékot létrehozva maga körül. Ezek a dolgok mind egyelőre őrültségnek tűnnek, de vannak a mai világban olyan találmányok, amik egykor szintén őrültségnek vélték, ma pedig már élni sem tudnánk nélkülük.



Ezen az elméleten dolgozik nagy erőbedobással most a NASA. A működő térhajtómű elsődleges alapvető lépéseinél tartanak. Be szeretnék bizonyítani, hogy a berendezést létre lehet hozni. Ezen dolgozik a NASA Johnson Űrközpontjának egyik csapata Harold White fizikus irányításával. Alcubierre elmélete arról szól, hogy a warp-buborék egy negatív energia, vagy egy vákuumban létrehozott energiával valósítható meg. Ez a feltételezés az úgynevezett Casimir-effektuson alapul. Az elmélet szerint, ha létre jön a térben egy vákuum, akkor ott nincs üresség, hanem tele van bizonyos fluktuáló elektromágneses hullámokkal. Ha ezeket a hullámokat valahogy eltorzítjuk, akkor egy negatív energia jön létre, ami viszont már a tér időt is eltorzítja, és így létre hozható a warp-buborék.

A kutatócsoport úgy vizsgálja ezt a hipotézist, hogy két erősen fókuszált lézert küld egymásnak. Az egyik lézer fény vákuumon halad át, a másik hagyományos közegben. Az eredményeket spektrométerrel mérik a vörös eltolódásban. Valamelyik lézer fénynek a megnyúlását várják, de eddig ennek semmi eredménye nem volt, amire ők azt mondhatták volna, hogy WOW!

A problémát az okozza, hogy ezek a lézer fények nagyon kifinomultak, és akár a legkisebb szeizmikus mozgás is félre viheti az eredményeket. Még nem tudnak olyan mennyiségű negatív energiát összehozni, hogy az összehangolható legyen a lézerrel. A tudós csapat, most azzal próbálkozik, hogy a NASA számára épített földrengésre érzéketlen épületbe költöznek át, és ott fogják a kísérleteket folytatni-nyilatkozta Harold White a TechNewsDaily-nek.



A tudós, és csapata nagyon hisz a kísérletekben, és minden berendezést a költözést követően újra fognak kalibrálni. White korrekt módon nem tett ígéretet, hogy mikor születik eredmény, de hite szerint ez csak idő kérdése.

(sg)