A neandervölgyi ősemberek vérfertőzésben élhettek

Vérfertőzésben élhettek a szibériai neandervölgyi ősemberek egy mostani DNS-vizsgálaton alapuló tanulmány szerint. A vérfertőzés elég sokszor előfordult a kis létszámú csoportban – állapították meg a tudósok.

A lipcsei Max Planck Evolúciósbiológiai Intézet kutatói alaposan megvizsgálták egy neandervölgyi ősembernő lábujjcsontjának DNS-ét. Ennek során derítették ki, hogy a nő szülei is közeli rokonok voltak – írja a Nature tudományos folyóirat.



A tudósok számítógépes modellek segítségével elemezték az egyes vérfertőzési eseteket. Ezek alapján a különböző eredmények összevetése alapján a neandervölgyi nő szülei anyai ági féltestvérek, másod-unokatestvérek, nagybácsi és unokahúg, nagynéni és unokaöcs vagy nagyszülő és unoka voltak - közölte Montgomery Slatkin populáció genetikus, a kaliforniai Berkeley Egyetem munkatársa, aki a genetikai elemzések egyik vezetője volt.



A csontmaradványt még orosz tudósok találták 2010-ben a szibériai Altáj-hegységben lévő Gyenyiszova-barlangban. A neandervölgyiek ún. genomja, azaz a DNS-ben kódolt teljes örökítő információja alapján tudták pontosan tanulmányozni a modern ember és a kihalt embercsoportok közötti viszonyokat.
- magyarázta Kay Prüfer, a Max Plack-intézet munkatársa.

Kifejtette, hogy a ma Afrikán kívül élő emberek genomjának 1,5-2,1 százaléka származik a neandervölgyiektől. Az új adatok alapján a mai kontinentális ázsiai népesség és Amerika őslakosainak genomja 0,2 százalékban eredeztethető a gyenyiszovai előemberre. A kihalt csoport rokonságban volt a neandervölgyiekkel.

Sőt a gyenyiszovai ember genomja még egy ismeretlenDNS-t is rejt. Prüfer szerint ez egy ősi populációra vezethető vissza, ami már azelőtt létezett, hogy a neander-völgyi, a gyenyiszovai és a modern ember különvált egymástól.



Egy Milford Wolpoff nevű antropológus professzor a következőket mondta a Naturenak: „A minta annyira jó minőségű volt, hogy el tudták különíteni az anyai és az apai kromoszómák különböző állományait, ugyanakkor azt is látták, hogy a kromoszómák hosszú szakaszai viszont egyformák voltak, amiből levonták azt a következtetést, hogy a minta tulajdonosának szülei igen közeli rokonok voltak.



A számítógépes becslések alapján a szülők féltestvérek vagy nagybácsi unokahúg vagy nagynéni unokaöccs szintűek lehettek. Azt is kimutatták a mintából, hogy a felmenők között is gyakori lehetett a közeli rokonok közötti szaporodás.”

(ma.hu)