A vulkánok gázbuborékainak kialakulását és mozgását modellezték
Svájci és amerikai tudósok számítógépeken modellezték, hogyan viselkednek a vulkánok gázbuborékai a magma felső rétegeiben, néhány kilométerre a Föld felszínétől.
Ezekben a buborékokban vízgőz és kén is összegyűlhet, a tűzhányó kitörésekor a gázok is kiszabadulnak.
Az egyik legnagyobb tűzhányókitörést, az indonéziai Tambora szupervulkán kitörését követő évben, 1816-ban Európában elmaradt a nyár, az emberek éheztek. A kitöréssel a légkörbe került hatalmas mennyiségű hamu és kén ugyanis útját állta a napfény nagy részének, az idő hűvösre fordult, ami erősen kihatott a Föld és lakóinak életére - idézte fel a Phys.org tudományos hírportál.
"Rendkívül erőteljesek az ilyen vulkánkitörések, gigászi mennyiségű hamut és ként lövellnek a levegőbe. Jó ideje tudjuk, hogy a gázbuborékok nagy szerepet játszanak ezekben a hatalmas kitörésekben, ám csak most tártuk fel, hogyan gyűlnek össze a magmatárolókon belül" - mondta Andrea Parmigiani, a Zürichi Műszaki Egyetem geokémikusa, aki zürichi és amerikai kollégáival számítógépes modelleken tanulmányozta a buborékok természetét.
Elméleti kalkulációk és laboratóriumi kísérletek adatai alapján vizsgálták meg, hogyan mozognak a gázgömbök a felszín felé a magmatároló kristályokban gazdag és kristályokban szegény rétegeiben.
Sok vulkáni rendszerben ezek a tárolók két fő zónából állnak, a felső réteg olvadt anyaggal teli, kristályok alig találhatók benne, az alsó réteg kristályokban gazdag.
A kutatók eleinte úgy vélték, a buborékok a felszín felé haladva a kristályos rétegben látványosan lelassulnak, a kristályok nélküli rétegben felgyorsulnak. Ehelyett a kísérletek azt mutatták, hogy a buborékok a kristályos rétegekben szállnak fel gyorsabban, a kristályban szegény rétegekben pedig felhalmozódnak.
Így rengeteg gázbuborék gyűlhet össze a magmatároló "tetejének" közelében, ezzel óriási feszültség alakul ki a tárolóban. Mivel a buborékokban kén is található, ez is felhalmozódik, ezért bocsáthatnak ki a vártnál sokkal több ként ezek a vulkánok.
MTI
Ezekben a buborékokban vízgőz és kén is összegyűlhet, a tűzhányó kitörésekor a gázok is kiszabadulnak.
Az egyik legnagyobb tűzhányókitörést, az indonéziai Tambora szupervulkán kitörését követő évben, 1816-ban Európában elmaradt a nyár, az emberek éheztek. A kitöréssel a légkörbe került hatalmas mennyiségű hamu és kén ugyanis útját állta a napfény nagy részének, az idő hűvösre fordult, ami erősen kihatott a Föld és lakóinak életére - idézte fel a Phys.org tudományos hírportál.
"Rendkívül erőteljesek az ilyen vulkánkitörések, gigászi mennyiségű hamut és ként lövellnek a levegőbe. Jó ideje tudjuk, hogy a gázbuborékok nagy szerepet játszanak ezekben a hatalmas kitörésekben, ám csak most tártuk fel, hogyan gyűlnek össze a magmatárolókon belül" - mondta Andrea Parmigiani, a Zürichi Műszaki Egyetem geokémikusa, aki zürichi és amerikai kollégáival számítógépes modelleken tanulmányozta a buborékok természetét.
Elméleti kalkulációk és laboratóriumi kísérletek adatai alapján vizsgálták meg, hogyan mozognak a gázgömbök a felszín felé a magmatároló kristályokban gazdag és kristályokban szegény rétegeiben.
Sok vulkáni rendszerben ezek a tárolók két fő zónából állnak, a felső réteg olvadt anyaggal teli, kristályok alig találhatók benne, az alsó réteg kristályokban gazdag.
A kutatók eleinte úgy vélték, a buborékok a felszín felé haladva a kristályos rétegben látványosan lelassulnak, a kristályok nélküli rétegben felgyorsulnak. Ehelyett a kísérletek azt mutatták, hogy a buborékok a kristályos rétegekben szállnak fel gyorsabban, a kristályban szegény rétegekben pedig felhalmozódnak.
Így rengeteg gázbuborék gyűlhet össze a magmatároló "tetejének" közelében, ezzel óriási feszültség alakul ki a tárolóban. Mivel a buborékokban kén is található, ez is felhalmozódik, ezért bocsáthatnak ki a vártnál sokkal több ként ezek a vulkánok.
MTI
Hozzászólások