Búvárrégészek keresik az elsüllyedt rabszolgahajókat Szenegál partjainál
Búvárrégészek keresnek elsüllyedt 18. századi rabszolgaszállító hajókat Szenegál partjainál - írja a The Washington Post internetes kiadása.
Noha az Afrika legnyugatibb csücskében fekvő tengerpart a transzatlanti rabszolga-kereskedelem egyik legfontosabb állomása volt, a történészek érdeklődése ellenére mindeddig senki sem próbálta felkutatni és feltárni az itt elsüllyedt hajókat, amelyek afrikai férfiak, nők és gyermekek ezreivel megrakva indultak Amerikába.
Májusban egy kutatócsapat egy 50 éves szenegáli régész, Ibrahima Thiaw vezetésével kezdett neki a munkának, amelyet a Nanette és a Bonne Amitié francia, valamint a Racehorse nevet viselő brit hajó roncsainak keresésével indítottak el.
"A történetek, amelyek segíteni fognak megérteni a rabszolga-kereskedelmet, az emberi történelemnek ezt a döntő pillanatát, itt vannak lent" - fogalmazott Ibrahima Thiaw.
A csapat mágnességmérővel pásztázza a tenger fenekét, az eszköz által összegyűjtött adatokat pedig a Dél-Afrikai Köztársaságba küldik elemzésre.
Noha a feljegyzések szerint a múltban több mint ezer rabszolgaszállító hajó süllyedt el világszerte, mindeddig csupán egyetlen egy feltárása ismert. Az 1794-ben elsüllyedt Sao José-Paquete de Africa roncsait Fokváros közelében, Szenegáltól több ezer kilométerre délre találták meg, a hajón talált leleteket a Smithsonian Intézet részeként működő National Museum of African American History and Culture állítja ki a következő hónapban.
Szenegál mintegy 400 évig a rabszolga-kereskedelem egyik fő kibocsátója volt, a nyugati-afrikai ország területén e tevékenység számos emléke látható ma is. Világszerte ismert helyszín a Dakar közelében fekvő Gorée-sziget, amely az emberkereskedelem egyik fő központja volt, ugyanakkor az itteni emlékeket sokszor építkezések temetik maguk alá vagy tönkremennek a turizmus miatt.
A rabszolgaság témája Szenegálban máig megosztja a társadalmat, elszenvedői, a rabszolgák megítélése változó, és mind a tudományos kutatásban, mind az iskolákban kevés szó esik a kérdésről. A jelenség megítélését nehezíti az is, hogy az európai és amerikai kereskedők és rabszolgatartók mellett afrikaiak is profitáltak az emberkereskedelemből, és voltak, akik maguk is tartottak rabszolgákat.
A téma felemás megítélését jelzi, hogy a 2012-es elnökválasztási kampányban Szenegál akkori vezetője, Abdoulaye Wade azzal vádolta ellenfelét, Macky Sallt, hogy rabszolgák leszármazottja. Ugyan a választást Macky Sall nyerte, de csupán miután nyilvánosan igyekezett bizonyítani, hogy nem találhatóak rabszolgák a felmenői között.
Ibrahima Thiaw a rabszolgák életének történetét szeretné elmondani, többek közt azt, hogy mit vihettek magukkal az útra vagy mit karcoltak a hajók falába. Úgy véli, minél intimebb részletekre derül fény, annál nehezebb lenne honfitársainak elhessegetni a múltat. Mint fogalmazott, egy jó roncs megtalálása segíthetne megmutatni, hogy a rabszolga áldozat volt.
Hosszú ideig minden, amit a rabszolgák Amerikába tartó útjáról tudni lehetett, a kereskedők feljegyzéseiből - adózási nyilvántartásokból, nyugtákból és naplókból - volt ismert. Ibrahima Thiaw kutatását a Smithsonian Intézet támogatja, amelynek munkatársa, Paul Gardullo szerint az érintetlen tárgyi leletek feltárása "esélyt jelentene az írott források csendjének kitöltésére".
MTI
Noha az Afrika legnyugatibb csücskében fekvő tengerpart a transzatlanti rabszolga-kereskedelem egyik legfontosabb állomása volt, a történészek érdeklődése ellenére mindeddig senki sem próbálta felkutatni és feltárni az itt elsüllyedt hajókat, amelyek afrikai férfiak, nők és gyermekek ezreivel megrakva indultak Amerikába.
Májusban egy kutatócsapat egy 50 éves szenegáli régész, Ibrahima Thiaw vezetésével kezdett neki a munkának, amelyet a Nanette és a Bonne Amitié francia, valamint a Racehorse nevet viselő brit hajó roncsainak keresésével indítottak el.
"A történetek, amelyek segíteni fognak megérteni a rabszolga-kereskedelmet, az emberi történelemnek ezt a döntő pillanatát, itt vannak lent" - fogalmazott Ibrahima Thiaw.
A csapat mágnességmérővel pásztázza a tenger fenekét, az eszköz által összegyűjtött adatokat pedig a Dél-Afrikai Köztársaságba küldik elemzésre.
Ha bizonyítékot találnak egy roncsra, elkezdik a merüléseket. Az eddigi előzetes merülésekkor csupán halászhajók maradványait találták meg.
Noha a feljegyzések szerint a múltban több mint ezer rabszolgaszállító hajó süllyedt el világszerte, mindeddig csupán egyetlen egy feltárása ismert. Az 1794-ben elsüllyedt Sao José-Paquete de Africa roncsait Fokváros közelében, Szenegáltól több ezer kilométerre délre találták meg, a hajón talált leleteket a Smithsonian Intézet részeként működő National Museum of African American History and Culture állítja ki a következő hónapban.
Szenegál mintegy 400 évig a rabszolga-kereskedelem egyik fő kibocsátója volt, a nyugati-afrikai ország területén e tevékenység számos emléke látható ma is. Világszerte ismert helyszín a Dakar közelében fekvő Gorée-sziget, amely az emberkereskedelem egyik fő központja volt, ugyanakkor az itteni emlékeket sokszor építkezések temetik maguk alá vagy tönkremennek a turizmus miatt.
A rabszolgaság témája Szenegálban máig megosztja a társadalmat, elszenvedői, a rabszolgák megítélése változó, és mind a tudományos kutatásban, mind az iskolákban kevés szó esik a kérdésről. A jelenség megítélését nehezíti az is, hogy az európai és amerikai kereskedők és rabszolgatartók mellett afrikaiak is profitáltak az emberkereskedelemből, és voltak, akik maguk is tartottak rabszolgákat.
A téma felemás megítélését jelzi, hogy a 2012-es elnökválasztási kampányban Szenegál akkori vezetője, Abdoulaye Wade azzal vádolta ellenfelét, Macky Sallt, hogy rabszolgák leszármazottja. Ugyan a választást Macky Sall nyerte, de csupán miután nyilvánosan igyekezett bizonyítani, hogy nem találhatóak rabszolgák a felmenői között.
Ibrahima Thiaw a rabszolgák életének történetét szeretné elmondani, többek közt azt, hogy mit vihettek magukkal az útra vagy mit karcoltak a hajók falába. Úgy véli, minél intimebb részletekre derül fény, annál nehezebb lenne honfitársainak elhessegetni a múltat. Mint fogalmazott, egy jó roncs megtalálása segíthetne megmutatni, hogy a rabszolga áldozat volt.
Hosszú ideig minden, amit a rabszolgák Amerikába tartó útjáról tudni lehetett, a kereskedők feljegyzéseiből - adózási nyilvántartásokból, nyugtákból és naplókból - volt ismert. Ibrahima Thiaw kutatását a Smithsonian Intézet támogatja, amelynek munkatársa, Paul Gardullo szerint az érintetlen tárgyi leletek feltárása "esélyt jelentene az írott források csendjének kitöltésére".
MTI
Hozzászólások