Dél-Amerika és Németország katonai kapcsolatait kutatja Fischer Ferenc történész
Több új idegen nyelvű tanulmányban tervezi feldolgozni Dél-Amerika - azon belül főként Chile - és Németország két világháború közötti katonai kapcsolatait a témában eddig két magyar és egy spanyol nyelvű szakkönyvet és csaknem 90 többnyire spanyol nyelvű tudományos publikációt is megjelentető Fischer Ferenc pécsi történész professzor.
A Pécsi Tudományegyetemen (PTE) működő Ibero-Amerika Központ vezetője annak kapcsán beszélt az MTI-nek, hogy Mario Amorós spanyol történész-újságíró a Húsvét-szigetről jelentetett meg könyvet, s abban szó esik arról is, hogy - az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán mellett, mint lehetséges érdeklődőnek - a náci Németországnak akarta eladni a Húsvét-szigetet Chile 1937-ben, hogy a pénzből két cirkáló vásárlását finanszírozza.
Az Atacama-sivatagot is magába foglaló terület az akkoriban elsősorban Nyugat-Európában műtrágyaként használt salétromban gazdag vidék volt, amelynek értékesítéséből jelentős bevételekre tett szert Chile. A terület és azzal együtt a salétrom-monopólium megtartásának érdekében a dél-amerikai ország haderőfejlesztésbe kezdett, amelynek modelljéül az abban az időben legkorszerűbbnek tekintett porosz katonai szervezet szolgált - magyarázta a professzor, aki három alkalommal járt Chilében, ahol összesen eddig csaknem egy évet kutatott.
Mint kiemelte, az első német vezérkari tisztet, Emil Körnert 1885-ben szerződtette a chilei kormány és kezdte el a német modell ottani átültetését. A német tanácsadók segítségével az akkor csupán 3 milliós lakosságú ország - a kontinensen elsőként - 1900-ban bevezette a sorkötelezettséget, amelynek köszönhetően akár 100 ezer katona mozgósítására is képes volt.
Fischer Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy a német katonai kultúra chilei meghonosodása - a fegyveres erők szervezésének és külsőségeinek átvételén túl - az élet egyéb aspektusaira, így a gazdaságra és a munkakultúrára is hatással volt, s a chilei-német katonai kapcsolatok Németország első világháborús vereségét követően is megmaradtak. A kutató ennek példái között említette, hogy 1920-as évek második felében egy német rendőrségi misszió titkos tevékenysége nyomán német tanácsadással - a hadsereg mintájára - hozták létre a Cuerpo de Carabinerost és ennek keretében a titkosszolgálati szervezet felépítésében is szerepet játszottak.
Kitért arra is, hogy később a weimari, majd a náci Németország kiképző cirkálói szinte évi rendszerességgel tűntek fel a dél-chilei fjordoknál, ami Fischer Ferenc szerint arra utal, hogy a terület a német admiralitás szemében Norvégia földrajzi ikerpárját jelentette, ahol feltűnés nélkül gyakorlatozhattak. A történész professzor beszámolt arról is, hogy még a rendszerváltás előtt - az akkori keleti blokkból származó ösztöndíjasként - kutatásait egyszerre folytathatta nyugat- és keletnémet levéltárakban is a német-dél-amerikai katonai, légi, haditengerészeti kapcsolatok témakörében. Azok eredményei pedig olyan összefüggéseket tártak fel előtte, amelyek az akkor ellenséges viszonyban álló két Németország történészei számára sem voltak ismertek.
A német archívumokból származó jelentős mennyiségű, a többi között akkoriban mikrofilmre rögzített anyag feldolgozását kívánja folytatni a közeljövőben az idén 65 éves professzor. Azok lehetséges irányairól Fischer Ferenc annyit árult el, hogy tervezi például Emil Körner tábornok, a chilei hadsereg I. világháború előtti nagybefolyású főparancsnoka tevékenységének további feldolgozását. Mint kiemelte, 2020-ban lesz a vezérkari tiszt halálának századik évfordulója. A történész szerint Körner chilei megbecsültségét jól mutatja, hogy halálát követően holttestét Németországtól kikérve, Santiago de Chilében helyezték örök nyugalomra 1924-ben.
A porosz katonai modell chilei atyjának haláláról és Chilébe szállításának, ottani kultuszának körülményeit bemutató tanulmány német levéltárakból származó forrásai rendelkezésére állnak. A tanulmány megjelentetését Fischer Ferenc a 2020-ban az andoki országban várható jubileumi megemlékezések idejére szeretné időzíteni.
(Forrás: MTI)
A Pécsi Tudományegyetemen (PTE) működő Ibero-Amerika Központ vezetője annak kapcsán beszélt az MTI-nek, hogy Mario Amorós spanyol történész-újságíró a Húsvét-szigetről jelentetett meg könyvet, s abban szó esik arról is, hogy - az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán mellett, mint lehetséges érdeklődőnek - a náci Németországnak akarta eladni a Húsvét-szigetet Chile 1937-ben, hogy a pénzből két cirkáló vásárlását finanszírozza.
A spanyol történész kutatási eredményeiről a közelmúltban számolt be az El País című spanyol lap. Az újságíró Fischer Ferenc által a német külügyminisztérium archívumában talált dokumentumok alapján kezdte kutatását a német szál további felderítésére. A hidegháború időszakát is kutató pécsi történész már 2011-ben beszámolt olyan titkos megbeszélésekről, amelyek az Arturo Alessandri vezette egykori konzervatív chilei kormány és a Hitler-rezsim chilei nagykövete között zajlottak le 1935 és 1939 között.
Fischer Ferenc az MTI-nek felidézte, hogy a 19.
század végi Dél-Amerikában, elsősorban Chilében és Argentínában a porosz-német katonai modell meghonosításában főként a reálpolitikai és védelmi megfontolások játszották a fő szerepet. Chile az 1879 és 1883 között a csendes-óceáni háborúban több provinciát is elfoglalt Perutól és megfosztotta Bolíviát az akkor még területéhez tartozó tengerparti térségtől. Chile területe ennek következtében mintegy egyharmadával nőtt.
Az Atacama-sivatagot is magába foglaló terület az akkoriban elsősorban Nyugat-Európában műtrágyaként használt salétromban gazdag vidék volt, amelynek értékesítéséből jelentős bevételekre tett szert Chile. A terület és azzal együtt a salétrom-monopólium megtartásának érdekében a dél-amerikai ország haderőfejlesztésbe kezdett, amelynek modelljéül az abban az időben legkorszerűbbnek tekintett porosz katonai szervezet szolgált - magyarázta a professzor, aki három alkalommal járt Chilében, ahol összesen eddig csaknem egy évet kutatott.
Mint kiemelte, az első német vezérkari tisztet, Emil Körnert 1885-ben szerződtette a chilei kormány és kezdte el a német modell ottani átültetését. A német tanácsadók segítségével az akkor csupán 3 milliós lakosságú ország - a kontinensen elsőként - 1900-ban bevezette a sorkötelezettséget, amelynek köszönhetően akár 100 ezer katona mozgósítására is képes volt.
Fischer Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy a német katonai kultúra chilei meghonosodása - a fegyveres erők szervezésének és külsőségeinek átvételén túl - az élet egyéb aspektusaira, így a gazdaságra és a munkakultúrára is hatással volt, s a chilei-német katonai kapcsolatok Németország első világháborús vereségét követően is megmaradtak. A kutató ennek példái között említette, hogy 1920-as évek második felében egy német rendőrségi misszió titkos tevékenysége nyomán német tanácsadással - a hadsereg mintájára - hozták létre a Cuerpo de Carabinerost és ennek keretében a titkosszolgálati szervezet felépítésében is szerepet játszottak.
Kitért arra is, hogy később a weimari, majd a náci Németország kiképző cirkálói szinte évi rendszerességgel tűntek fel a dél-chilei fjordoknál, ami Fischer Ferenc szerint arra utal, hogy a terület a német admiralitás szemében Norvégia földrajzi ikerpárját jelentette, ahol feltűnés nélkül gyakorlatozhattak. A történész professzor beszámolt arról is, hogy még a rendszerváltás előtt - az akkori keleti blokkból származó ösztöndíjasként - kutatásait egyszerre folytathatta nyugat- és keletnémet levéltárakban is a német-dél-amerikai katonai, légi, haditengerészeti kapcsolatok témakörében. Azok eredményei pedig olyan összefüggéseket tártak fel előtte, amelyek az akkor ellenséges viszonyban álló két Németország történészei számára sem voltak ismertek.
A német archívumokból származó jelentős mennyiségű, a többi között akkoriban mikrofilmre rögzített anyag feldolgozását kívánja folytatni a közeljövőben az idén 65 éves professzor. Azok lehetséges irányairól Fischer Ferenc annyit árult el, hogy tervezi például Emil Körner tábornok, a chilei hadsereg I. világháború előtti nagybefolyású főparancsnoka tevékenységének további feldolgozását. Mint kiemelte, 2020-ban lesz a vezérkari tiszt halálának századik évfordulója. A történész szerint Körner chilei megbecsültségét jól mutatja, hogy halálát követően holttestét Németországtól kikérve, Santiago de Chilében helyezték örök nyugalomra 1924-ben.
A porosz katonai modell chilei atyjának haláláról és Chilébe szállításának, ottani kultuszának körülményeit bemutató tanulmány német levéltárakból származó forrásai rendelkezésére állnak. A tanulmány megjelentetését Fischer Ferenc a 2020-ban az andoki országban várható jubileumi megemlékezések idejére szeretné időzíteni.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások