Egy kutatás szerint a vallásos emberek kevésbé intelligensek
A New York állambeli Rochester Egyetem legújabb és a mai napig tartó kutatása szerint a vallásos emberek kevésbé intelligensek, mint nem hívő társaik. (Több jó érv kell az ateizmushoz?)
A Miron Zuckerman vezette kutatócsoport 1928 és 2012 között keletkezett tanulmányok eredményét összegezte. Eszerint az összegző elemzés 63 tanulmányból 53-ban negatív kapcsolatot talált az intelligencia és a vallásosság között.
Nem azért, mert az intelligensek "jobban tudják", de gyakran azért, mert inkább előnyben részesítik a pszichológiai "hasznot" a vallásosnál. (Már amennyire a „hasznosság” szempontjából mérlegelünk egy pszichés vagy vallásos érzelemtől független spirituális élményt.
A kutatás kizárja a nem- vagy a nevelésbeli tényezőket, mert ezek alapvetően nem befolyásolják a vallásos meggyőződés és az intelligencia közötti összefüggést. Számol viszont a korral, hiszen az egyetem előtt állók között a legalacsonyabb a vallásosak aránya.
Viszont az derül ki, hogy azok, akik több időt töltenek a tanulmányaikkal, olyan önszabályozó személyiséggé válnak, akik ezáltal hosszabb távú előnyökre tehetnek szert. A jobban foglalkoztatott vagy magasabb beosztású, ezáltal jobban keresők között több az elégedett ember, akiknek az önbecsülése is rendben van, így mindennemű meggyőződésüket leginkább a személyes kontrollra bízzák.
A Personality and Social Psychology Review szakfolyóiratban megjelent elemzés azt állapítja meg, hogy a vallásos hit alapjában véve irracionális, tényekkel vagy tudományosan nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható élményekre épül.
A Rochester Egyetem kutatása egyébként az intelligenciát úgy definiálja, mint „az érvelés, tervezés, problémamegoldás, absztrakt gondolkodás, összetett fogalmak megértése, a gyors és tapasztalatokon nyugvó tanulás képessége". Vallásosnak pedig azt tekintették, aki valamilyen módon kapcsolódott a valláshoz. (Bár mi a helyzet azzal, aki azt mondja, hogy hisz egy magasabb rendű megnyilvánulásban, csak nem vallási alapon?)
Kritikai észrevételként jelentkezett, hogy a kutatócsoport az elemző intelligenciát tekinti intelligenciának, és nem számol az érzelmi és a kreatív intelligenciával.
Woody Allen, aki filmjeiben a szorongó és kételkedő ember archetípusát képviseli, egyik filmjében felteszi a kérdést egy társaságbeli hölgynek, arra vonatkozóan, hogy milyen vallású, keresztény, így a válasz - ezután a hölgy visszakérdez Allen-re: erre ő azt mondja, korábban zsidó vallású volt, de időközben áttért a nárcizmusra.
Forrás: news.com.au, kivultagasabb.blog.hu
A Miron Zuckerman vezette kutatócsoport 1928 és 2012 között keletkezett tanulmányok eredményét összegezte. Eszerint az összegző elemzés 63 tanulmányból 53-ban negatív kapcsolatot talált az intelligencia és a vallásosság között.
Nem azért, mert az intelligensek "jobban tudják", de gyakran azért, mert inkább előnyben részesítik a pszichológiai "hasznot" a vallásosnál. (Már amennyire a „hasznosság” szempontjából mérlegelünk egy pszichés vagy vallásos érzelemtől független spirituális élményt.
Bár egy-egy mélyebb felismerés lelki, mentális, sőt, ebből kifolyólag anyagi profitot is hozhat nekünk.)
A kutatás kizárja a nem- vagy a nevelésbeli tényezőket, mert ezek alapvetően nem befolyásolják a vallásos meggyőződés és az intelligencia közötti összefüggést. Számol viszont a korral, hiszen az egyetem előtt állók között a legalacsonyabb a vallásosak aránya.
Viszont az derül ki, hogy azok, akik több időt töltenek a tanulmányaikkal, olyan önszabályozó személyiséggé válnak, akik ezáltal hosszabb távú előnyökre tehetnek szert. A jobban foglalkoztatott vagy magasabb beosztású, ezáltal jobban keresők között több az elégedett ember, akiknek az önbecsülése is rendben van, így mindennemű meggyőződésüket leginkább a személyes kontrollra bízzák.
A Personality and Social Psychology Review szakfolyóiratban megjelent elemzés azt állapítja meg, hogy a vallásos hit alapjában véve irracionális, tényekkel vagy tudományosan nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható élményekre épül.
A Rochester Egyetem kutatása egyébként az intelligenciát úgy definiálja, mint „az érvelés, tervezés, problémamegoldás, absztrakt gondolkodás, összetett fogalmak megértése, a gyors és tapasztalatokon nyugvó tanulás képessége". Vallásosnak pedig azt tekintették, aki valamilyen módon kapcsolódott a valláshoz. (Bár mi a helyzet azzal, aki azt mondja, hogy hisz egy magasabb rendű megnyilvánulásban, csak nem vallási alapon?)
Kritikai észrevételként jelentkezett, hogy a kutatócsoport az elemző intelligenciát tekinti intelligenciának, és nem számol az érzelmi és a kreatív intelligenciával.
Woody Allen, aki filmjeiben a szorongó és kételkedő ember archetípusát képviseli, egyik filmjében felteszi a kérdést egy társaságbeli hölgynek, arra vonatkozóan, hogy milyen vallású, keresztény, így a válasz - ezután a hölgy visszakérdez Allen-re: erre ő azt mondja, korábban zsidó vallású volt, de időközben áttért a nárcizmusra.
Forrás: news.com.au, kivultagasabb.blog.hu
Hozzászólások