Egy másik naprendszer Pluto-szerű bolygójának nagy darabja lehet a csillagközi Oumuamua
Se nem üstökös, se nem aszteroida a csillagközi térből elsőként érkezett égitest, az Oumuamua, hanem egy másik naprendszer Pluto-szerű bolygójának nagy darabja lehet amerikai asztrofizikusok szerint.
Az üstökösnek, majd aszteroidának tartott csillagközi vándort Rob Weryk, a Hawaii Csillagászati Intézet Egyetemének munkatársa fedezte fel 2017 októberében a maui csillagvizsgáló Pan-STARRS távcsöve segítségével. Az Oumuamua nevet kapta, ami hawaii nyelven hírnököt jelent.
Steven Desch és Alan Jackson, az Arizonai Egyetem asztrofizikusai a Geophysical Research: Planets című folyóiratban írta le az Oumuamuát, meghatározva számos jellegzetességét, amelyek megkülönböztetik egy szokványos üstököstől.
Sebességét tekintve az égitest a vártnál kicsit lassabban lépett be a Naprendszerbe, ami azt jelzi, hogy nem száguldhatott a csillagközi térben egymilliárd évnél régebb óta. A palacsinta formájú - korábbi kutatások szerint szivar alakú - égitest jóval laposabb, mint más ismert naprendszeri égitest - olvasható az Arizonai Egyetem közleményében.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az üstökösökre jellemző Nap általi rakétahatás - a napsugártás hatásra elpárolgó vízjég - esetében erősebb volt, mint amire számítani lehetne. Az égitestről ráadásul hiányzott a megfigyelhető kiáramló gáz, amely általában a csóva által válik láthatóvá. Ezért a kutatók úgy vélik, hogy az égitest nagyon hasonlít az üstököshöz, de nem a naprendszerben megfigyelt üstükösökhöz.
Feltételezték, hogy az égitest különféle szilárd jégfélékből áll, és kiszámolták, hogy ezek a jegek milyen gyorsan alakulnak át gázzá, amikor a Oumuamua elhaladt a Nap mellett. Ebből kalkulálták a rakétahatást, az égitest tömegét, formáját és a jegek visszaverőképességét. Utóbbiról azt találták, hogy a jégtömeg visszaverőképessége jóval nagyobb a feltételezettnél.
Desch és Jackson különösen jeget - szilárd nitrogént - találtak, ami pontosan megfelel az égitest minden más jellegzetességének. Mivel a szilárd nitrogénjég megfigyelhető a Pluto felszínén, lehetségesnek tartják, hogy üstökösszerű égitest állhat ugyanezen anyagból.
(Forrás: MTI)
Az üstökösnek, majd aszteroidának tartott csillagközi vándort Rob Weryk, a Hawaii Csillagászati Intézet Egyetemének munkatársa fedezte fel 2017 októberében a maui csillagvizsgáló Pan-STARRS távcsöve segítségével. Az Oumuamua nevet kapta, ami hawaii nyelven hírnököt jelent.
Mivel jellegzetességei alapján nem szokványos üstökösről van szó, amerikai kutatók megkérdőjelezték az égitest üstökösként való besorolását.
Sebességét tekintve az égitest a vártnál kicsit lassabban lépett be a Naprendszerbe, ami azt jelzi, hogy nem száguldhatott a csillagközi térben egymilliárd évnél régebb óta. A palacsinta formájú - korábbi kutatások szerint szivar alakú - égitest jóval laposabb, mint más ismert naprendszeri égitest - olvasható az Arizonai Egyetem közleményében.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az üstökösökre jellemző Nap általi rakétahatás - a napsugártás hatásra elpárolgó vízjég - esetében erősebb volt, mint amire számítani lehetne. Az égitestről ráadásul hiányzott a megfigyelhető kiáramló gáz, amely általában a csóva által válik láthatóvá. Ezért a kutatók úgy vélik, hogy az égitest nagyon hasonlít az üstököshöz, de nem a naprendszerben megfigyelt üstükösökhöz.
Feltételezték, hogy az égitest különféle szilárd jégfélékből áll, és kiszámolták, hogy ezek a jegek milyen gyorsan alakulnak át gázzá, amikor a Oumuamua elhaladt a Nap mellett. Ebből kalkulálták a rakétahatást, az égitest tömegét, formáját és a jegek visszaverőképességét. Utóbbiról azt találták, hogy a jégtömeg visszaverőképessége jóval nagyobb a feltételezettnél.
Desch és Jackson különösen jeget - szilárd nitrogént - találtak, ami pontosan megfelel az égitest minden más jellegzetességének. Mivel a szilárd nitrogénjég megfigyelhető a Pluto felszínén, lehetségesnek tartják, hogy üstökösszerű égitest állhat ugyanezen anyagból.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások