Először észleltek szénben gazdag aszteroidát a Kuiper-övben
Először észleltek szénben gazdag aszteroidát a Kuiper-övben, az objektum segítheti a Naprendszer történetének megismerését.
A Neptunusz mögött keringő jeges törmelékhalmazban felfedezett aszteroida összetétele arra utal, hogy nem ott alakulhatott ki. Feltehető, hogy a 300 kilométer széles objektum az óriás bolygók közötti pályájáról vetődött ki a Naprendszer történetének korai, változó időszakában.
"Amikor megérkeztek az első adatok, azt hittük, valamit eltévesztettünk. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a Kuiper-öv többi objektuma" - idézi Tom Seccull a belfasti Queen's University kutatóját a BBC hírportálja. Ebben a régióban a legtöbb égitest felszíne jeges. A 2004 EW95 jelű aszteroida azonban nemcsak szénben gazdag, hanem rétegszilikátokat, agyagot és zsírkövet is tartalmazó ásványokban is.
"Ezek a jellemzők olyan aszteroidák esetében fordulnak elő, melyek kőzete folyékony víz jelenlétében formálódott. Mivel a 2004 EW95 messze van a Naptól, mintegy mínusz 253 Celsius-fokos, így a felszínén lévő minden víz fagyott lehet. Ez arra utal, hogy valamikor felforrósodott, és a Nap közelében formálódhatott" - mondta Seccull.
Rhian Jones, a Manchester Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban, kifejtette: "ez az első bizonyíték a rétegszilikátok jelenlétére a Kuiper-övben". A Naprendszer kialakulásának egyik, a Grand Tack nevet viselő elmélete szerint a korai Naprendszer meglehetősen vad vidék volt: a Jupiter és a Szaturnusz először a Nap irányába mozdult el, majd visszatért jelenlegi pozíciójába. Ez a folyamat szétszórhatott a Naprendszer külső régióiba néhány olyan korai objektumot, melyek a gázóriások között alakultak ki.
Seccull szerint több égitest is lehet a Kuiper-övben, mely hasonlatos a 2004 EW95 aszteroidához, de nagyon nehéz elegendő adatot szerezni róluk. A NASA New Horizons missziója a tervek szerint 2019. január elsején fog találkozni a Kuiper-öv 2014 MU69 jelű, Ultima Thule nevet viselő objektumával. A szakértők reményei szerint a misszió még több információval szolgál a külső Naprendszer ezen régiójának objektumairól.
(Forrás: MTI)
A Neptunusz mögött keringő jeges törmelékhalmazban felfedezett aszteroida összetétele arra utal, hogy nem ott alakulhatott ki. Feltehető, hogy a 300 kilométer széles objektum az óriás bolygók közötti pályájáról vetődött ki a Naprendszer történetének korai, változó időszakában.
Az aszteroida olyan távoli, hogy elemzése több évig tartott.
"Ezek a jellemzők olyan aszteroidák esetében fordulnak elő, melyek kőzete folyékony víz jelenlétében formálódott. Mivel a 2004 EW95 messze van a Naptól, mintegy mínusz 253 Celsius-fokos, így a felszínén lévő minden víz fagyott lehet. Ez arra utal, hogy valamikor felforrósodott, és a Nap közelében formálódhatott" - mondta Seccull.
Rhian Jones, a Manchester Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban, kifejtette: "ez az első bizonyíték a rétegszilikátok jelenlétére a Kuiper-övben". A Naprendszer kialakulásának egyik, a Grand Tack nevet viselő elmélete szerint a korai Naprendszer meglehetősen vad vidék volt: a Jupiter és a Szaturnusz először a Nap irányába mozdult el, majd visszatért jelenlegi pozíciójába. Ez a folyamat szétszórhatott a Naprendszer külső régióiba néhány olyan korai objektumot, melyek a gázóriások között alakultak ki.
Seccull szerint több égitest is lehet a Kuiper-övben, mely hasonlatos a 2004 EW95 aszteroidához, de nagyon nehéz elegendő adatot szerezni róluk. A NASA New Horizons missziója a tervek szerint 2019. január elsején fog találkozni a Kuiper-öv 2014 MU69 jelű, Ultima Thule nevet viselő objektumával. A szakértők reményei szerint a misszió még több információval szolgál a külső Naprendszer ezen régiójának objektumairól.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások