Evolúciós alkalmazkodás az autópályán

A Tulsai Egyetem kutatói Nebraska délnyugati részének fecskéit vizsgálták, amelyek az autópálya felüljáróin fészkeltek, és kolóniákat alkottak.

A kutatócsoport figyelmes lett arra, hogy az autópályák közelébe élő madarak gyorsan végbemenő természetes kiválasztódást produkáltak. A fecskék közül ugyanis nagyobb a túlélési esélye azon egyedeknek, amelyek rövidebb szárnyakat növesztettek társaihoz viszonyítva. A rövid szárny előnye, hogy a kis madarak így az autók között ügyesebben tudnak manőverezni, mint hosszabb szárnyú fajtársai. Ezzel a túlélésük esélye jelentősen megnőtt.



Charles Brown ökológus és felesége, az ornitológus Mary Bomberger Brown 1982 óta figyelik a környékre visszatérő fecskéket, amelyek autópálya felüljárókra, és hidakra építik fészküket. A kutató házaspár az elhullott egyedeket, is megvizsgálja, és megállapították, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent az elpusztult madarak száma.

Hosszú évek vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a fecske kolónia létszáma egyre több. Az elpusztult egyedek, pedig nem a felüljárókon fészkelő egyedek közé tartoznak, mert a szárnyfesztávolságuk nagyobb, mint a kolónia tagjainak.Míg 2012-ben a populáció egyedeinek átlagos szárnyfesztávolságának 106 milliméter volt, az ugyanebben az évben elhullott madarak átlag 112 milliméteres szárnyfesztávolsággal rendelkeztek.

Charles Brown, és néhány elismert kutató szerint is a rövidebb szárnyakkal, könnyebben lehet fordulni, és a felrepülés gyorsaságában is jelentős szerepet játsszanak. 1982-ben még 111 milliméter volt, 2012-ben pedig - mint már említettük - csak 106 milliméter. Ebből a kutatók azt bizonyítják, hogy az autópályán jelen lévő veszélyes körülmények miatt, a fecskék alkalmazkodtak a körülményekhez, hogy populációjukat fent tudják tartani.

(iPon)