Fogvájót is használt a grúz előember csaknem 1,8 millió éve
Fogvájót is használtak a grúz előemberek csaknem 1,8 millió éve, és az erős fogkopás is hozzájárult arckoponyájuk változatos formáihoz - derül ki az állkapocscsontjaikat tanulmányozó nemzetközi régészcsoport kutatásából.
A kutatók állkapcsokat vizsgáltak meg a grúziai Dmaniszi leletegyütteséből, ahol az ember legősibb eurázsiai elődeinek nyomát tárták fel. Olyan ínybetegség bizonyítékát is felfedezték, amelyet minden bizonnyal egyfajta fogpiszkáló többszöri használata okozott - idézi a BBC az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt.
Ani Margvelasvili, a Zürichi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint az emberi állkapocsleletekkel foglalkozó tudósoknak nagyobb figyelmet kellene szentelniük a fogkopásnak és az egyes egyedek életkorának.
A fogvájót használó egyed fiatal volt, fogai nem koptak még el. A fogak és az íny között egy károsodott területet, rajta egy kis henger alakú sebet is felfedeztek, amelybe belefér egy fogvájó - magyarázta Margvelashvili.
Az egyik legjobb állapotban fennmaradt korai előemberi leletegyüttesből négy egyén állkapcsát vizsgálták meg a kutatók. David Lordkipanidze, a Grúz Nemzeti Múzeum munkatársa hangsúlyozta, nem gyakori, hogy egyetlen ásatáson négy állkapcsot is találnak.
A kutatók számára egyelőre nem világos, hogy a dmaniszi előemberek milyen fajba sorolhatók. Korábban úgy vélték, ők lehettek az Afrikából átvándorló első felegyenesedett emberek, azaz homo erectusok, ám a dmaniszi egyedek nem voltak azok a tipikus, magas termetű, nagy agykoponyájú, erős homlokereszű előemberek, mint a homo erectus. A dmaniszi egyedek alacsonynak, hosszú karúnak, kis agyúnak, vékony szemöldökűnek bizonyultak. A leletegyüttes egyedeit ezért néha homo georgicusnak, azaz grúz embernek is hívják.
Louise Humphrey, a londoni Természettudományi Múzeum szakembere szerint régóta foglalkoztatja a tudósokat, mi okozza, és mire utal, hogy a dmaniszi ásatásokon talált állkapcsok és koponyacsontok ilyen nagy változatosságot mutatnak. Az új tanulmány Humphrey szerint bizonyítja, hogy az arccsontok változatos formájához a fogak erős kopása és a folyamatos fogkitörés is hozzájárulhatott.
(http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-24396757)
MTI
A kutatók állkapcsokat vizsgáltak meg a grúziai Dmaniszi leletegyütteséből, ahol az ember legősibb eurázsiai elődeinek nyomát tárták fel. Olyan ínybetegség bizonyítékát is felfedezték, amelyet minden bizonnyal egyfajta fogpiszkáló többszöri használata okozott - idézi a BBC az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt.
Ani Margvelasvili, a Zürichi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint az emberi állkapocsleletekkel foglalkozó tudósoknak nagyobb figyelmet kellene szentelniük a fogkopásnak és az egyes egyedek életkorának.
Elmondta, hogy a fog folyamatos kopása miatt az állkapocs alakja is átalakul az egyén élete során, ezt pedig rendszerint alábecsülik, amikor a különböző emberi állkapocsleleteket eltérő fajoknak tulajdonítják.
A fogvájót használó egyed fiatal volt, fogai nem koptak még el. A fogak és az íny között egy károsodott területet, rajta egy kis henger alakú sebet is felfedeztek, amelybe belefér egy fogvájó - magyarázta Margvelashvili.
Az egyik legjobb állapotban fennmaradt korai előemberi leletegyüttesből négy egyén állkapcsát vizsgálták meg a kutatók. David Lordkipanidze, a Grúz Nemzeti Múzeum munkatársa hangsúlyozta, nem gyakori, hogy egyetlen ásatáson négy állkapcsot is találnak.
A kutatók számára egyelőre nem világos, hogy a dmaniszi előemberek milyen fajba sorolhatók. Korábban úgy vélték, ők lehettek az Afrikából átvándorló első felegyenesedett emberek, azaz homo erectusok, ám a dmaniszi egyedek nem voltak azok a tipikus, magas termetű, nagy agykoponyájú, erős homlokereszű előemberek, mint a homo erectus. A dmaniszi egyedek alacsonynak, hosszú karúnak, kis agyúnak, vékony szemöldökűnek bizonyultak. A leletegyüttes egyedeit ezért néha homo georgicusnak, azaz grúz embernek is hívják.
Louise Humphrey, a londoni Természettudományi Múzeum szakembere szerint régóta foglalkoztatja a tudósokat, mi okozza, és mire utal, hogy a dmaniszi ásatásokon talált állkapcsok és koponyacsontok ilyen nagy változatosságot mutatnak. Az új tanulmány Humphrey szerint bizonyítja, hogy az arccsontok változatos formájához a fogak erős kopása és a folyamatos fogkitörés is hozzájárulhatott.
(http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-24396757)
MTI
Hozzászólások