Halad a marsi élet felfedezése

A marsi kutatás még egy lépéssel előrébb tart, mivel amerikai kutatók nagy mennyiségű bórt találtak a bolygón.

Ez a tény már csak azért is izgalmas, mert a kémiai elem oxidált formája, a borát fontos szerepet játszhatott a valamennyi élő sejtben megtalálható polimer óriásmolekula, az élet egyik alapfeltételének tekintett ribonukleinsav létrejöttében.



A manoai Hawaii Egyetemen funkcionáló, a NASA kezében lévő asztrobiológiai intézet tudósai egy, a Déli-sarkvidéken talált meteoritot vizsgáltak. A kémiai vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a meteordarab a Marsról származik.

Annak érdekében, hogy alaposabban vizsgálhassák a leülepedett agyagréteget, ionmikropróbának tették ki. Miután a földi szennyezőanyagokat kiszűrték, megállapíthatóvá vált, hogy a kőzet nagy mennyiségű bórt tartalmaz, legalább tízszer annyit, mint bármelyik eddig megvizsgált meteorit.

James Stephenson, az intézet kutatójának elmondása szerint a földi élet kialakulásában jelentős szerepet játszhattak a borátok, mivel szilárdan is képesek megkötni a ribózt, az RNS alapvető szénhidrát-alkotóelemét. A tudós azt is elmagyarázta, hogy az általánosan elfogadott tények szerint az élet korai szakaszában az RNS az örökléshez szükséges információkat hordozó DNS előfutára volt.

Számos kutató szerint a ribónukleinsav lehetett az első olyan molekula, amely raktározta az evolúciós folyamatban szükséges genetikai információkat, és átörökítette azt a következő nemzedéknek. Az RNS nem biológiai úton történő előállításában a legnehezebb dolgok egyike a ribonukleinsav cukormolekulájának, a ribóznak a létrehozása.

A korábban végzett laboratóriumi tesztek azt bizonyították, hogy a borát hozzáadása nélkül a földi vegyületekből nem építhető fel öt szénatomos szénhidrát. Annak ellenére, hogy a borát viszonylag gyakori a földi üledékes rétegekben, még nem fedezték fel a bórban gazdag lerakódásokat.
Az eredetileg a PLOS ONE című tudományos újságban megjelent tanulmány azt sugallja, hogy az élet kezdeténél a Földön és a Marson is jelen volt ez a kémiai elem, ráadásul magas koncentrációban.

A kivizsgált meteoritot legkevesebb 700 millió évesre becsülik. Az összetétele sokat elárul arról is, hogy hajdanán, milyen természeti körülmények uralkodhattak magán a Földön is. A kutatók igazi kincsesbányáknak tekintik a hasonló, borátokkal dúsított agyagrétegeket, amelyekből valaha kikotyvasztották az élet molekuláris alapköveit.

Lydia Hallis, atanulmány egyik szerzője, aki a világegyetem kémiáját kutatja, elmondta, hogy a Marsnak és a Földnek egykor sokkal több közös vonása volt, mint napjainkban. A marsi atmoszféra azonban idővel elillant, a felszíni vizekkel együtt, de az ősi meteoritok erezete még őrzi a finom agyaglerakódásokat.

Forrás: Origo.hu