Kémiai okai vannak, hogy egyesek befelé, mások kifelé forduló típusok
A neurológia a kémiával magyarázza azt a jelenséget, hogy amíg egyes emberek extrovertáltak - ők azok, folyamatosan társaságra vágynak, az újdonságot és az izgalmakat keresik -, addig mások előnyben részesítik a magányt, a rutint és a komoly beszélgetéseket.Úgy tűnik, a személyiségbeli különbségeknek ahhoz van köze, hogy agyunk hogyan reagál a jutalomra - legalábbis az Amsterdam Egyetemen végzett szerencsejáték kísérlet alapján erre jutottak a kutatók. Amikor az extrovertált kísérleti alanyok olyan kockázatot vállaltak, amely később kifizetődővé vált, két agyi régióban - a nucleus accumbens illetve az amygdala régiókban - erős aktivitás mutatkozott.
Az amygdala az érzelmi ingerek feldolgozásáért felelős, a nucleus accumbens pedig azon kívül, hogy a jutalmazó áramkör kulcsfontosságú részét alkotja, a dopamin rendszerben is fontos szerepet játszik.
Az extrovertált kifejezést a 20. század elején került be a pszichológiai lexikonba, kiötlője nem más, mint a befolyásos pszichológus Carl Jung, aki úgy találta, hogy ez a személyiségtípus remekül szerepel hatalmi és befolyással bíró pozíciókban. Az 1960-as években aztán Hans Eysenck pszichológus azt a javaslatot tette az extrovertált típussal kapcsolatban, hogy úgy kellene definiálni ezt a személyiséget, mint akinek krónikusan alacsony az arousal szintje - ez a szervezet általános izgalmi és éberségi állapotát jelenti. Így aztán nekik sokkal több és intenzívebb környezeti ingerre van szükségük ahhoz, hogy arra a szintre kerüljenek, amelyet mások normálisként élnek meg.
Az idegtudomány szakemberei manapság úgy tartják, hogy az extrovertált személyiségtípusok agya bizonyos tevékenységekre erősebben reagál. Ezek az emberek nyilvánvalóan sokkal jobban élvezik a kalandsportokat, a szociális kihívásokat, az új emberekkel való ismeretséget. Ennek a különbségnek az oka részben genetikai, amely abból adódik, hogy a gének hogyan alakítják ki és fejlesztik agyunkat.
Forrás: www.bigthink.com
Hozzászólások