Közös a Föld és a Hold vízforrása

A holdkőzetek kémiai ujjlenyomatai alapján állítható, hogy a Föld és a Hold keletkezésekor mindkét bolygón jelen volt a víz s nem pedig az üstökösök és aszteroidák következtében jelent meg az értékes folyadék évmilliókkal később. A földi és a holdbeli víz közös eredetének felfedezés nyomán több kérdés is megválaszolható, amely a Föld keletkezésével kapcsolatban merül fel.

Alberto Saal (Brown Egyetem, Providence, Rhode Island) és kollégái több közelmúltbeli kutatási eredmény alapján kiderítette, hogy jelentős mennyiségű víz található a Hold belsejében. Annak érdekében, hogy megtalálják a víz forrását, a csapat a kémiai ujjlenyomatokra támaszkodott - arra a relatív mennyiségű hidrogénre és deutériumra, amely egy olyan hidrogén izotóp, amely egy plusz neutront tartalmaz az atommagban.

Az Apollo 15 és 17 program keretében a Földre szállított mintákban a tudósok olyan hidrogén-deutérium arányra bukkantak, amely hasonló a földi vízminták arányaihoz. Az eredmények alapján a földi és a holdbéli víz közös eredetére lehet következtetni s így új elképzelések merülnek fel a Föld és a Hold keletkezésével kapcsolatban. A Hold kialakulását magyarázó jelenlegi vezető elmélet szerint nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld egy Mars méretű testtel ütközött, s az ütközés nyomán keletkezett lemeztörmelék újraegyesülése hozta létre később a Holdat. Az tudósok szerint az új felfedezésre adható legegyszerűbb magyarázat a következő: a Föld már az ütközést megelőzően is tartalmazott vizet. Ezt követően ugyanis a Hold gyorsan kiépített egy olyan kemény és áthatolhatatlan kérget - a litoszférát - amely miatt a lehetetlennek tűnik, hogy a meteorok szállították volna azt a vízutánpótlást, amely Hold belsejében található.

Az űrkutatók szerint azonban még mindig vannak megválaszolatlan kérdések a Hold formálódást illetően. A szakértők azzal érvelnek ugyanis, hogy az ütközés következtében keletkezett hő miatt minden víznek el kellett párolognia, ami a leváló Holdra átjuthatott. A teoretikusok már számos elmélettel álltak elő, amely a fennálló dilemmát hivatott megoldani. Az egyik ilyen megoldás szerint a Föld felszíni gravitációja és a Hold leválásának gyorsasága ellentmond az összes víz elpárolgásának. Mindazonáltal, ha eltekintünk a Hold keletkezéséről alkotott elméletektől, egy másik meglepő ötlet is előtérbe kerülhet: a földi és a holdbéli víz izotópos egyezése valamint a széntartalmú kondritok a Naprendszer belső evolúciójára enged következtetni. Az úgynevezett "nagy csapás" modell szerin az ifjú Jupiter bolygó átmenetileg bevándorolt a belső Naprendszerbe, bizonytalanná téve ezáltal a vízben gazdag széntartalmú kondritok pályáját. Ennek eredményeként egyes testek befelé eshettek, s annak a nyersanyagnak a részévé válhattak, amelyekből a Föld és szomszédai is keletkeztek.

A szakértők szerint az izotópos mérések eredményei nagyban támogatják azt az elméletet, mely szerint adott aszteroidáktól származik a Földön található víz, s azok a modellek is igazolást nyerhetnek, amelyek azt mutatják be, hogyan formálódnak bolygók olyan csillagok körül, amelyek széntartalmú kondritokban, így vízforrásban gazdagok.

Forrás: www.scientificamerican.