Meteor csapódott be egy házba!
Egy nagyjából 7 centiméter nagyságú meteorit csapódott be egy családi házba áttörve a tetőt a minap. A 9 dekás, tyúktojás nagyságú darabot a kőműves találta meg a szigeteléshez használt üveggyapotban.
A megrongált ház a francia Draveil városában, Párizstól 12 kilométerre található. Magyarország és a becsapódási hely távolsága földi viszonylatban nem kevés, ám csillagászati léptékben ez rendkívül kicsi.
Egy meteorit szakértő, Alain Carion szerint a lezuhant darabka a leggyakoribb meteoritok, az úgynevezett kondritok közé tartozik, melynek kora 4,57 milliárd évre tehető. Érdekes, hogy a meteorit a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövből érkezett. Reméljük, nem követik nagyobb társai. A meteorit értékét Carion szerint néhány száz euróra saccolta.
Arra, hogy valakit eltaláljon egy meteorit, statisztikai szempontból közel százszor kisebb az esély, minthogy megnyerje a lottóötöst. A történelem során minden esetre maradt fent pár írásos emlék ilyen esetekről: 1911-ben Egyiptomban ütött agyon egy kutyát egy kis meteroit, 1825-ben állítólag egy embert talált egy újabb darab, és az illető bele is halt.
Mit érdemes tudni a meterorokról és a meteoritokról?
Az elsuhanó hullócsillagok, ahogy a népi nyelv nevezi őket, ugyanúgy, mint az üstökösök, már a legrégibb időkben ismertek voltak. A hullócsillagokat is legtöbbször légkörünk egyik jelenségének tekintették, amely esetleg elektromos kisülésekkel, vagy valami hasonlóval van összefüggésben.
Még A. Von Humboldt is, aki 1799. XI. 12-én a dél-amerikai expedícióján a Leonida meteorraj hullását megfigyelte, az 1845-ben írt „Kosmos” c. munkájában is kételkedett ezeknek az objektumoknak Földön kívüli eredetében. A hullócsillagokra a legkülönbözőbb, néha megtévesztő elnevezéseket használják. A tudományos szakirodalomban a meteor elnevezés az elfogadott.
A meteor tehát az égbolton megfigyelhető fényjelenség, amely azonban radarkészülékekkel is észlelhető. Meleoroidnak nevezzük Naprendszerünknek azokat a szilárd testjeit, amelyek már túl kicsik ahhoz, hogy kisbolygóknak lehessen őket nevezni (bár közöttük a határok elmosódnak).
Végül a meteoritok azok a testek, amelyek a földi légkörbe behatolnak és adott körülmények között elérik a földfelszínt (meteorithullás). A fényesebb meteorokat (általában -4m-nál, vagyis a Vénusz látható fényességénél fényesebbeket) tűzgömbnek vagy bolidának nevezik. Azt, hogy a meteorok Földön kívüli jelenségek, közvetett módon H. W. Brandes és J. F. Ben-Zenberger Göttingen közelében, különböző pontokról végzett egyidejű meteormegfigyelésekkel bizonyította be 1798-ban. Ha ugyanis ugyanannak az objektumnak a röppályáját csillagtérképre rajzoljuk, és a különböző megfigyelési helyeken nyert eredményeket összehasonlítjuk, világosan látszik az eltolódás (parallaxis) a csillagok hátteréhez képest.
A megfigyelőhelyek távolságának ismeretében, és a mért parallaxissal kiszámítható a meteorvillanás magassága. A teljes röppálya időbeli és térbeli menetéből a meteor sebessége is meghatározható.
A meteorok megfigyelésre több módszert is alkalmaznak.
A meteorok klasszikus, vizuális megfigyelését (csillagtérképekbe való berajzolás) ma a fotografikus és radartechnikai eljárások messzemenően kiszorították. A rendszeres fotografikus meteorügyelet nagy fényerejű kamerákat használ, amelyek az égbolt nagy részét képezik le egyszerre. Ezeket a Föld különböző pontjain úgy helyezik el, hogy ugyanarról az objektumról egyidejű felvételeket nyerhessenek. A kamera objektívje előtti forgó fényrekesz (blende) lehetővé teszi, hogy a felvételen hosszú nyomként megjelenő vonalat szabályos időközökben (pl. 0,1 s-onként) rövid időre megszakítsák, és ily módon a jelenség időbeli lefolyását meghatározzák. Radarberendezéseket régóta, 1946 óta használnak meteorok megfigyelésére.
Ezekkel legtöbbször 1 milliomod másodperc időtartamú impulzusokat bocsátanak ki a 4 és 8 m közötti tartományban. Az adások teljesítménye 100 kW körül szokott lenni. A meteorok röppályájuk mentén ionizált légrétegeket hagynak hátra, és a radarhullámok ezekről verődnek vissza. Ez az eljárás is a meteorok magasságára és sebességére vonatkozó adatokat szolgáltat. A radaros módszernek megvan az az előnye, hogy felhős égbolt mellett és nappal is alkalmazható.
Az eredmények kissé különböznek aszerint, hogy milyen meteortípusról van szó. Hir.ma
A megrongált ház a francia Draveil városában, Párizstól 12 kilométerre található. Magyarország és a becsapódási hely távolsága földi viszonylatban nem kevés, ám csillagászati léptékben ez rendkívül kicsi.
Egy meteorit szakértő, Alain Carion szerint a lezuhant darabka a leggyakoribb meteoritok, az úgynevezett kondritok közé tartozik, melynek kora 4,57 milliárd évre tehető. Érdekes, hogy a meteorit a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövből érkezett. Reméljük, nem követik nagyobb társai. A meteorit értékét Carion szerint néhány száz euróra saccolta.
Arra, hogy valakit eltaláljon egy meteorit, statisztikai szempontból közel százszor kisebb az esély, minthogy megnyerje a lottóötöst. A történelem során minden esetre maradt fent pár írásos emlék ilyen esetekről: 1911-ben Egyiptomban ütött agyon egy kutyát egy kis meteroit, 1825-ben állítólag egy embert talált egy újabb darab, és az illető bele is halt.
Mit érdemes tudni a meterorokról és a meteoritokról?
Az elsuhanó hullócsillagok, ahogy a népi nyelv nevezi őket, ugyanúgy, mint az üstökösök, már a legrégibb időkben ismertek voltak. A hullócsillagokat is legtöbbször légkörünk egyik jelenségének tekintették, amely esetleg elektromos kisülésekkel, vagy valami hasonlóval van összefüggésben.
Még A. Von Humboldt is, aki 1799. XI. 12-én a dél-amerikai expedícióján a Leonida meteorraj hullását megfigyelte, az 1845-ben írt „Kosmos” c. munkájában is kételkedett ezeknek az objektumoknak Földön kívüli eredetében. A hullócsillagokra a legkülönbözőbb, néha megtévesztő elnevezéseket használják. A tudományos szakirodalomban a meteor elnevezés az elfogadott.
A meteor tehát az égbolton megfigyelhető fényjelenség, amely azonban radarkészülékekkel is észlelhető. Meleoroidnak nevezzük Naprendszerünknek azokat a szilárd testjeit, amelyek már túl kicsik ahhoz, hogy kisbolygóknak lehessen őket nevezni (bár közöttük a határok elmosódnak).
Végül a meteoritok azok a testek, amelyek a földi légkörbe behatolnak és adott körülmények között elérik a földfelszínt (meteorithullás). A fényesebb meteorokat (általában -4m-nál, vagyis a Vénusz látható fényességénél fényesebbeket) tűzgömbnek vagy bolidának nevezik. Azt, hogy a meteorok Földön kívüli jelenségek, közvetett módon H. W. Brandes és J. F. Ben-Zenberger Göttingen közelében, különböző pontokról végzett egyidejű meteormegfigyelésekkel bizonyította be 1798-ban. Ha ugyanis ugyanannak az objektumnak a röppályáját csillagtérképre rajzoljuk, és a különböző megfigyelési helyeken nyert eredményeket összehasonlítjuk, világosan látszik az eltolódás (parallaxis) a csillagok hátteréhez képest.
A megfigyelőhelyek távolságának ismeretében, és a mért parallaxissal kiszámítható a meteorvillanás magassága. A teljes röppálya időbeli és térbeli menetéből a meteor sebessége is meghatározható.
A meteorok megfigyelésre több módszert is alkalmaznak.
A meteorok klasszikus, vizuális megfigyelését (csillagtérképekbe való berajzolás) ma a fotografikus és radartechnikai eljárások messzemenően kiszorították. A rendszeres fotografikus meteorügyelet nagy fényerejű kamerákat használ, amelyek az égbolt nagy részét képezik le egyszerre. Ezeket a Föld különböző pontjain úgy helyezik el, hogy ugyanarról az objektumról egyidejű felvételeket nyerhessenek. A kamera objektívje előtti forgó fényrekesz (blende) lehetővé teszi, hogy a felvételen hosszú nyomként megjelenő vonalat szabályos időközökben (pl. 0,1 s-onként) rövid időre megszakítsák, és ily módon a jelenség időbeli lefolyását meghatározzák. Radarberendezéseket régóta, 1946 óta használnak meteorok megfigyelésére.
Ezekkel legtöbbször 1 milliomod másodperc időtartamú impulzusokat bocsátanak ki a 4 és 8 m közötti tartományban. Az adások teljesítménye 100 kW körül szokott lenni. A meteorok röppályájuk mentén ionizált légrétegeket hagynak hátra, és a radarhullámok ezekről verődnek vissza. Ez az eljárás is a meteorok magasságára és sebességére vonatkozó adatokat szolgáltat. A radaros módszernek megvan az az előnye, hogy felhős égbolt mellett és nappal is alkalmazható.
Az eredmények kissé különböznek aszerint, hogy milyen meteortípusról van szó. Hir.ma
Hozzászólások