Minden idők legfontosabb régészeti felfedezései

Tizenkét lelet, ami megváltoztatta az emberiség múltjáról alkotott képet. Nyílt titok, hogy a történészek és a régészek arra vágynak, hogy találnak egy ősi kincset, ami alapjaiban rengeti meg az emberiség múltjáról kialakított elképzeléseinket. Ez a célt már többször sikerült elérniük, hiszen minden idők tizenkét legfontosabb lelete alaposan megváltoztatta, kiszélesítette az elődeinkről alkotott képünket.

A rosette-i kő: Időszámításunk előtt 196-ból származik az a gránittábla, amelyet 1799-ben, Egyiptomban találtak meg a régészek. A leleten található szöveg V. Ptolemaiosz királyt méltatja ógörög nyelven és hieroglifákkal (a démotikus korból). A rosette-i követ először egy templomban állították ki, majd elvitték, hogy építőanyagként használják fel a Rosetta falu erődítményében. Pompeji: Az egykori római gyarmat a mai Olaszország területén található. Pompeji a fénykorában virágzó kikötőváros és üdülőparadicsom volt, ahol villák, templomok, színház, amfiteátrum, fórum, bazilika és fürdő várta az embereket.

A bajt az időszámításunk előtt 79. augusztus 24-én kitörő Vezúv okozta. Ebben az időben akár 20 ezren is élhettek a városban, amit por és hamu temetett maga alá. 1599-ben Domenico Fontana fedezte fel újra Pompejit, de az igazi ásatás csak 1748-ban kezdődött. A felfedezésnek hála rengeteg dolgot megtudhattuk a római életről, és az is kiderült, hogy Pompeji hatalmas szerepet játszott a birodalmi művészeti stílus keletkezésében. Angkorvat: 1601-ben említették először a feljegyzések a hatalmas kőtemplomot, ami a mai Kambodzsában található őserdőben található. A felfedező Marcelo Ribandeyro volt, ám a spanyol férfi nem jött rá az Angkorvat (magyarul főtemplom) eredetére.

Kétszáz évig rejtély maradt, hogy kik építették a világ legnagyobb vallási építményét. A templom szerkezete masszív, rengeteg benne a lépcső és a folyosó, a tornyainak száma pedig öt. Mivel khmerek lelkének becézik, ezért valószínűleg az ő civilizációjának központja lehetett az Angkorvat. Az antiküthérai szerkezet: Nagyjából az időszámításunk előtti 100-ból származhat az a gépdarab, amelyet egy görög sziget melletti hajóroncsban találtak 1901-ben. A szerkezet legalább harminc bronz fogaskerékből áll, amelyeket egy fadobozba helyeztek el őseink.

Elől és hátul bronz tárcsákat találtak a felfedezők, akik rájöttek, hogy ezeket a csillagok és bolygók mozgásának kiszámítására használták. A tudósok azt feltételezik, hogy az antiküthérai szerkezettel mérték azt, hogy mikor kezdődjön a következő Olimpia, ugyanis a lelet pontosan mérte a négyéves periódusokat. A behisztuni felirat: 1598-ban perzsiai diplomáciai küldetésen volt az angol utazó, Robert Sherley, aki ekkor fedezte fel a többnyelvű szöveget, amit Darius király rendje vésett fel egy sziklára. A felirat az időszámításunk előtti 523 és 521 közötti eseményeket taglalja.

A szöveget felhasználva az archeológusok nagyon sok információt gyűjtöttek az ősi civilizációkról, így például Mezopotámiáról, a Sumér Birodalomról, Akkádiáról, Perzsiáról, de Asszíriáról is. Machu Picchu: 1440-ben alapították Peruban a híres inka templomot és citadellát, ami 1532-ig működött. Machu Picchu felfedezője Hiram Bingham amerikai történész volt. A mesésen megtervezett templom remek példája az inka civilizáció kőépítészetének. A 365 méter hosszú és 300 méter széles területen nagyjából 200 épület találhat. Trója: Homérosz és Vigilliusz műveiből is ismerhetjük az ősi várost, amit 1870-ben fedezett fel Heinrich Schliemann, az önjelölt német régész. Trója feltárás után kilenc részre osztották a történelmet. A Trójának nevezett hatodik korszak a homéroszi, ami az időszámításunk előtti 1900-tól 1300-ig tartott. A holt-tengeri tekercsek: A Holt-tenger észak-nyugati partjának több pontjáról is ősi iratok hatalmas gyűjteménye került elő. A több, mint 1000 éves tekercsek az Ószövetség általunk ismert legrégibb leiratát tartalmazzák. A felfedezésnek köszönhetően pontos képet kaptunk az ókori életről. A kínai agyaghadsereg: Kutat ásott magának egy kínai földműves a Senhszi tartományban, amikor rábukkant a hatalmas létszámú agyagkatona-hadseregre. A több ezer szoborkatona Csin Si Huang-ti császár sírja előtt állt azért, hogy vigyázzanak rá a túlvilágon.

A kutatók számára a sír a történelemben azelőtt még nem látott humanizmusról és a császár progresszív nézeteiről vallott. Csin Si Huang-ti elődei húsvér katonákat temettettek maguk mellé. Őket a vezérük halála miatt végeztek ki. Az agyagkatona-hadsereg esetében külön érdekesség, hogy Csin Si Huang-ti földi maradványai még nem kerültek elő. A Lascaux-barlang: 1940. szeptember 12-én fedezték fel francia tinik a híres ősemberbarlangot, aminek falára több, mint 2000 állatalakot (például macskát, őzet, bölényt, medvét, rinocéroszt) és emberábrázolásokat festettek. A kutatók arra következtettek, hogy a barlangban senki sem lakott, hanem csak olykor festeni jártak oda az őseink. Az Olduvai-szurdok: A mai Tanzánia területén található az Olduvai-szurdok, amit a német rovarszakértő Wilhelm Kattwinkel talált 1911-ben úgy, hogy egy pillangó kergetése közben beleesett.

A szurdokban három emberelőd faj, az Australopithecus, a Homo habilis és a Homo erectus nyomait fedezték fel a tudósok. Emellett az ősidőkben kihalt háromujjú ló, a hipparion maradványai is előkerültek az Olduvai-szurdokban. A gyeniszovai fog: Egy előemberfaj foga és ujjcsontja kerültek elő az oroszországi Bijszk közelében található Gyeniszova-barlangból. A leletek korát több, mint 50 ezer évre becsülik a kutatók. A rengeteg vizsgálat után kiderült, hogy egy addig ismeretlen előember csontjait sikerült megtalálni. Valószínű, hogy az ősi emberek bőre, szeme és haja is sötét volt.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)