Nobel-díjasok, akik nem végezték el a középiskolát

Tíz személy, aki úgy alkotott maradandót, hogy kimaradt az iskolából.A Nobel-díj az egyik legnagyobb presztízsű kitüntetés, amit az ember kaphat, emiatt joggal gondolhatjuk azt, hogy csak az alkothat valami maradandót egy bizonyos területen, aki a legjobb oktatásban részesül.

Valójában azonban előfordul, hogy olyan személy veheti át a Nobel-díjat, aki nem járta ki a középiskolát. Ez történt a következő tíz személy esetében is.

Herbert C. Brown: 1912. május 22-én, Londonban született Herbert C. Brown, aki két évvel később az Egyesült Államokba költözött a családjával. Brown kitűnő tanuló volt, de mégsem fejezhette be a tanulmányait, mert az apja halála után kénytelen volt kimaradni az iskolából.

Brown idővel rájött, hogy az üzleti életet nem neki találták ki. Miután visszatért az oktatásba, a főiskolán kémiát kezdett tanulni, majd a Chicagói Egyetemen szerzett diplomát. 1938-ban doktorált. Ezt követően kutatási asszisztensként dolgozott az alma materben, ahol bórhidridekkel kapcsolatban végzett kutatásokat. Ennek eredményeként sikerült kifejlesztenie a szervetlen reagensek egy új családját.

Brown több egyetemen tanított, a Nemzetközi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, 1979-ben, George Wittiggel megosztva, kémiai Nobel-díjat kapott, majd 2004-ben szívrohamot kapott és meghalt.

José Saramango: 1922-ben született José Saramango, aki egy apró portugál városkában élt. Habár kitűnő tanuló volt, mégis anyagi okok miatt ott kellett hagynia az iskolát, hogy fordítóként és újságíróként kezdjen dolgozni a Diario de Noticias számára.

Saramango az ötvenes években, a Baltasar és Blimunda című regénye megjelenése után, érte el az első irodalmi sikereit. 1969-ben belépett a Kommunista Pártba. A nyíltan ateista Saramango a tulajdonnevek fontosságában sem hitt, emiatt a művei azért is különlegesek, mert a szereplői többségének nincs neve. 1988-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

Leon Jouhaux: 1879. július 1-jén látta meg a napvilágot Párizsban Leon Jouhaux, akinek az apja gyufagyári munkásként dolgozott, ám a sztrájk miatt nem kapott fizetést, aminek következményeként Jouhaux otthagyta az iskolát.

Habár egy évet még el tudott tölteni egy másik intézményben, mégis abba kellett hagynia a tanulmányait, hogy segíteni tudjon a családjának. Először a gyufagyárban vállalt munkát, majd belépett a seregbe, de onnan visszahívták a gyárba, mert az apja megvakult a foszfortól.

Amikor Jouhaux először részt vett a sztrájkban, akkor kirúgták, de később visszavették, majd ő lett a CGT, a helyi szakszervezet főtitkára. Jouhaux nagyon sok országban mondott beszédet, amiben sürgette a szakszervezetek összefogását a béke érdekében.

Jouhaux később a Szabad Kereskedelmi Unió Nemzetközi Szövetségének alelnökévé vált, majd 1949-ben az Európa Tanács Nemzetközi Bizottságának elnökévé választották, 1951-ben pedig Nobel-békedíjat vehetett át.Albert Camus: 1913. november 7-én, Algériában született Albert Camus, akinek az apja alig egy évvel később meghalt az első világháborúban. A tragédia után Camus a családjával az anyai nagymamával és a mozgássérült nagybácsival költözött össze egy kétszobás lakásba.

Camus egy jó nevű középiskolába szerzett ösztöndíjat, de a tuberkulózisa miatt nem vehetett részt az oktatásban, ezért autodidakta módon folytatta a tanulmányait, majd felvételt nyert az Algíri Egyetem filozófia szakára.

Camus rajongott a színházért, mégsem a színdarabjai jelentik a munkássága legérdekesebb területét. Camus Franciaországban kezdett újságíróként dolgozni, majd 1957-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Közel három évvel később halálos autóbalesetet szenvedett.

Harry Martinson: 1904-ben, a svéd Jamshogban született Harry Martinson, aki nagyon korán árvaházba került, ahonnan 16 évesen megszökött és tengerre szállt. Martinson több hajófedélzetén és több országban is megfordult.

A fizikai munkásként szerzett tapasztalatai és az emberi kapcsolatai jól megfigyelhetőek az írásaiban, amelyekbe a nehéz gyermekkor benyomásait, a természet szeretetét és a tudományos érdeklődését is belevitte. Martinson 1974-ben, Eyvind Johnsonnal megosztva vehette át az irodalmi Nobel-díjat.

Joszif Brodszkij: 1940. május 24-én, Leningrádban született Joszif Brodszkij, aki 15 évesen hagyta ott az oktatást. Ennek oka részben az iskolai problémái, részben a családja borzalmas anyagi helyzete volt.

Brodszkij fizikai munkásként dolgozott, ami mellett angolul és lengyelül tanult, műfordítással foglalkozott, valamint a Szentpétervári kör tagjaival eljárt Anna Ahmatova költőhöz, aki elsők között ismerte fel Brodszkij tehetségét.

1972-ben, az első zsidó kivándorlási hullám idején arra kényszerítették a hatóságok, hogy menjen el a Szovjetunióból. A távozás után Brodszkij először Ausztriába ment, majd később Wystan Hugh Auden, angol költő támogatásával, sikerült az Egyesült Államokban letelepednie.

Brodszkij a Columbián és a Mount Holyoke-on professzori címet szerzett, ami mellett kilenc verseskötete jelent meg. 1987-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, majd 1996-ban szívroham végzett vele.George Bernard Shaw: 1856. július 26-én, Dublinban született George Bernard Shaw, akit eleinte a nagybátyja tanított, majd a helyi iskolába kezdett járni, ám a szervezett oktatás nem nyerte el Shaw tetszését, aki 15 évesen otthagyta az iskolát, hogy inkább dolgozhasson.

1876-ban azért költözött Londonban, hogy beindíthassa az írói karrierjét, ám a regényeiért nem kapkodtak, ezért az anyja és a testvére anyagi támogatására szorult. Shaw ekkor fordult a színdarabírás felé. Később megismerkedett a szocializmus eszméivel, és csatlakozott a Fabiánus Társasághoz.

Shaw korai műveinek középpontjába a társadalmi problémák álltak, az igazi sikert azonban azzal érte, hogy a rájellemző humort belevitte az írásaiba, amiért 1925-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, majd 13 évvel később egy Oscart is nyert a legjobb adoptált forgatókönyv kategóriában, a Pygmalionért.

Albert Einstein: 1879. március 14-én, Németországban született Albert Einstein, aki átlagos diákként végezte a tanulmányait, amelyek közül a matematika és a természettudományok érdekelték a leginkább.

A 15 éves Einstein úgy döntött, hogy otthagyja az iskolát, de később mégis folytatta az iskolát, de már Zürichben. Einstein egy svájci középiskolában érettségizett, majd Bernbe költözött, ahol a Találmányi Hivatalban kapott munkát.

A szabadidejében elméleti fizikával foglalkozott, majd később rengeteget publikált, például a relativitás elméletéről is. A fizikai Nobel-díjat 1921-ben vehette át. Einstein a náci eszmék térhódítása miatt az Egyesült Államokba költözött. Élete utolsó éveit a világtól elvonultan töltötte Princetonban. 1955-ben halt meg.

Arthur Henderson: 1863. szeptember 13-án, Glasgow-ban látta meg a napvilágot Arthur Henderson, akinek a családja az apja halála után szegényedett el, ezért kénytelen volt otthagyni az iskolát. Amikor Henderson anyja újra férjhez ment, akkor három évig folytatta a tanulmányait, de akkor végleg otthagyta az iskolapadot.

Henderson az újságokból szerzett tudást, valamint abból, hogy inasként dolgozott egy öntödében. 18 éves korában csatlakozott az öntőmunkások szakszervezetéhez, hamarosan pedig a newcastle-i szervezet titkára lett.

1892-ben beindult a politikai karrierje. 1906-ban Henderson a brit Munkáspárt társalapítója lett, majd a következő 23 évben a párt titkáraként dolgozott. 1929-ben külügyminiszter lett, 1934-ben pedig megkapta a Nobel-békedíjat.William Faulkner: 1897. szeptember 25-én, Mississippiben született William Faulkner, aki igazi déli nevelést kapott a középosztálybeli szüleitől. Faulkner nem végezte el a középiskolát. Először csak egyedül, majd a családja egyik barátja támogatásával, sokat olvasott és tanult.

1918-ban csatlakozott a brit hadsereghez, de néhány hónappal később hazament. Faulkner felvett néhány tárgyat az egyetemen, ami mellett megjelentek a versei, valamint az egyetemi lap szerkesztésével is foglalkozott.

Több regénye is megjelent, amelyeket szinte teljes magányban írt. A XX. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alakjának művei, amelyek egyes kritikusok szerint erőszakosak, alapvető problémákat boncolgat. Faulkner 1949-ben kapott irodalmi Nobel-díjat.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)