Nyolcvannyolc százalékkal csökkent a nagytestű édesvízi fajok populációja 1970 óta
Nyolcvannyolc százalékkal csökkent 1970 és 2012 között az édesvízi megafauna populációja, a veszteség kétszerese annak, amelyet a gerincesek elszenvedtek a szárazföldön és az óceánokban a berlini Leibniz Intézet (IGB) vezette nemzetközi kutatás szerint.
A szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy leginkább a nagytestű halfajok populációja csökkent. Az édesvízi megafaunába tartoznak a 30 kilogrammos vagy annál nagyobb súlyú állatok, például a folyami delfinek, a hódok, a krokodilok, az órásteknősök és a tokfélék.
"Eredményeink aggasztóak, megerősítik az édesvízi biodiverzitást és annak védelmét tanulmányozó kutatók félelmeit" - idézte Sonja Jähniget, a tanulmány egyik vezető szerzőjét a Phsy.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A legnagyobb mértékben az indomaláj (99 százalék) és a palearktikus faunatartományban (97 százalék) hanyatlott az édesvízi fajok populációja. Az előző térség magában foglalja Dél- és Délkelet-Ázsiát, Kína déli részét, utóbbi Európát, Észak-Afrikát és Ázsia nagy részét. A nagytestű halfajok, mint a tokhal, a lazac, a Mekong-harcsa különösen veszélyeztetett, populációjuk 94 százalékkal csökkent. A hüllők populációja 72 százalékkal.
A fő veszélyt ezekre az édesvízi megafaunákra a túlhalászat jelenti, húsukért, bőrükért, ikráikért, tojásaikért fogják ki az állatokat. Az édesvízi nagytestű halak populációjának hanyatlásához hozzájárul a szabadon folyó folyók eltűnése, a duzzasztógátak megakadályozzák a halakat abban, hogy eljussanak ívási területeikre és a táplálékban gazdag helyekre.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a világ nagy folyóit felszabdalják a duzzasztógátak, és további 3700 nagy gátat terveznek vagy már építenek, amelyek elzárják szabad folyásukat. Ezekből a duzzasztógátakból több mint 800-at terveznek az édesvízi megafaunák területein, köztük az Amazonas, a Kongó, a Mekong és a Gangesz folyók völgyében - mondta Ho Feng-csi, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a célzott fajmegőrző programoknak köszönhetően 13 megafaunafaj populációja, köztük a zöld tokféléké (Acipenser medirostris) és az amerikai hódé (Castor Canadensis) stabil vagy növekszik az Egyesült Államokban. Ázsiában a kúposfejű delfin populációja a Mekong völgyében először növekedett húsz év után.
Európában hatékony, átfogó fajmegőrző stratégiát nehéz megvalósítani, főként az államok közötti politikai határok és a környezetvédelmi tudatosság eltérő mértéke miatt. Ennek ellenére az eurázsiai vagy európai hódot sikerült visszatelepíteni számos térségbe - írták a kutatók.
(Forrás: MTI)
A szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy leginkább a nagytestű halfajok populációja csökkent. Az édesvízi megafaunába tartoznak a 30 kilogrammos vagy annál nagyobb súlyú állatok, például a folyami delfinek, a hódok, a krokodilok, az órásteknősök és a tokfélék.
A kutatók összegyűjtötték és elemezték a világ 126 édesvízi megafaunafajáról rendelkezésre álló adatokat és 44 faj történelmi és jelenlegi földrajzi megoszlásáról szóló adatokat Európában és az Egyesült Államokban.
A legnagyobb mértékben az indomaláj (99 százalék) és a palearktikus faunatartományban (97 százalék) hanyatlott az édesvízi fajok populációja. Az előző térség magában foglalja Dél- és Délkelet-Ázsiát, Kína déli részét, utóbbi Európát, Észak-Afrikát és Ázsia nagy részét. A nagytestű halfajok, mint a tokhal, a lazac, a Mekong-harcsa különösen veszélyeztetett, populációjuk 94 százalékkal csökkent. A hüllők populációja 72 százalékkal.
A fő veszélyt ezekre az édesvízi megafaunákra a túlhalászat jelenti, húsukért, bőrükért, ikráikért, tojásaikért fogják ki az állatokat. Az édesvízi nagytestű halak populációjának hanyatlásához hozzájárul a szabadon folyó folyók eltűnése, a duzzasztógátak megakadályozzák a halakat abban, hogy eljussanak ívási területeikre és a táplálékban gazdag helyekre.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a világ nagy folyóit felszabdalják a duzzasztógátak, és további 3700 nagy gátat terveznek vagy már építenek, amelyek elzárják szabad folyásukat. Ezekből a duzzasztógátakból több mint 800-at terveznek az édesvízi megafaunák területein, köztük az Amazonas, a Kongó, a Mekong és a Gangesz folyók völgyében - mondta Ho Feng-csi, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a célzott fajmegőrző programoknak köszönhetően 13 megafaunafaj populációja, köztük a zöld tokféléké (Acipenser medirostris) és az amerikai hódé (Castor Canadensis) stabil vagy növekszik az Egyesült Államokban. Ázsiában a kúposfejű delfin populációja a Mekong völgyében először növekedett húsz év után.
Európában hatékony, átfogó fajmegőrző stratégiát nehéz megvalósítani, főként az államok közötti politikai határok és a környezetvédelmi tudatosság eltérő mértéke miatt. Ennek ellenére az eurázsiai vagy európai hódot sikerült visszatelepíteni számos térségbe - írták a kutatók.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások