Öngyilkos baktériumok

A Freiburgi Egyetem biológusai kiderítették, hogy a Synechocystis cianobaktérium olyan toxinokat termel, amelyek saját kimúlásához vezetnek.

Az egysejtűek ilyen - önmagukra veszélyes - méregtermeléséről szóló megállapításokat több szakirodalmi folyóiratban is közzétették. A szóban forgó baktérium többféle mérget termel, de legtöbb esetben ezek nem válhatnak aktívvá, mert az egysejtű organizmus általában egy antitoxinnal együtt termeli őket, ami semlegesíti a mérgező hatásukat.

Ez a természet egyik különös trükkje: a toxinért és az antitoxinért felelős gének együtt vannak egy plazmidon - amely a DNS egy molekulája -, ami a tényleges bakteriális kromoszómától függetlenül létezik. Ellentétben a toxinnal, az antitoxin nem túl stabil. Amikor egy sejt elveszti a plazmidját a sejtosztódás során, mindkét gén elvész. Mivel a toxin sokkal stabilabb, mint az antitoxin, és ezáltal hosszabb ideig hatásos, az instabil sejtek végül elhalnak. Ezek a toxin-antitoxin párok képezik a természetes kiválasztódást; ez pedig gondoskodik arról, hogy csak a plazmidot megtartó sejtek maradjanak életben.

A Synechocystis cianobaktérium pSYSA plazmidjának hét különböző, ilyen típusú rendszere van, így jól védett. Ennek oka, hogy nemcsak a hét toxin-antitoxin párról lehet beszélni a plazmidoknál, hanem arról is, hogy egy bakteriális immunrendszer genetikai információival is rendelkezik. Amennyiben a plazmid ezzel a rendszerrel együtt elkallódik a sejtosztódás során, több toxin is felelős lesz a baktérium pusztulásáért.
A tény, hogy az ezért felelős gének nagy mennyiségű toxin-antitoxin párral vannak kombinálva, azt jelzi, hogy ez a rendszer különleges jelentőséggel bír a ciano-bakteriális sejtre.
A projektet a Német Kutatási Alapítvány finanszírozta.

Forrás: sciencedaily.com