Sigmund Freud 157 éve született
Pontosan 157 éve született a pszichoanalitikus iskola atyja, a nyugati kultúra egyik legnagyobb és legismertebb gondolkodója. Lássuk csak, mi történt 1856-os születése és 1939-ben bekövetkezett halála között!
„Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyű titkuk. Csak idő kérdése, hogy kiderüljön minden.” (Freud)
A kis Sigmund mindössze három éves volt, amikor Lipcsébe, majd egy évvel később az akkori Európa egyik legjelentősebb tudományos és kulturális központjába, Bécsbe költöztek. Szülei mindent elkövettek, hogy fiuk megfelelő oktatásban részesüljön, hiszen ragyogó intellektusa már nagyon korán megmutatkozott.
Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt, érdeklődése így elsősorban az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokat is nagy kedvvel hallgatott. Amellett, hogy egzisztenciális és asszimilációs szempontból is jó döntésnek tűnt pályaválasztása, azért ebben szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, melyet Goethe természetről szóló esszéje ébresztett benne.
[video width="600" ][/video]
A bécsi egyetemen a neves tudós, Ernst Brücke már hallgatóként famulusául fogadta az fiatal Freudot, aki 1882-ben úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Döntése után a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba került. A legtöbb időt korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte az idegosztályon.
Három évvel később Freud egyetemi magántanári címet kapott és elnyert egy párizsi ösztöndíjat is. A francia fővárosban találkozott Jean-Martin Charcot-val, a kor híres pszichiáterével, aki hipnózis segítségével gyógyította hisztériás betegeit. E gyakorlat tanulmányozása nagyban hozzásegítette Freudot korszakalkotó elméletének, a pszichoanalízisnek kifejlesztéséhez.
Miután visszatért Párizsból, Freud – kutatói ambíciói ellenére – egzisztenciális megfontolások miatt inkább a magánpraxist választotta és magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. 1886-ben feleségül vette a jómódú családból származó Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben jártak. Freud tudományos ambícióit így praxisa keretein belül igyekezett megvalósítani.
Barátjával, Joseph Breuerrel együtt 1895-ben publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet. Maga Freud is azt állította, hogy a pszichoanalízis módszerének felfedezése Breuer érdeme. Innentől kezdve rendkívül termékeny időszak következett Freud életében és az évek során egyre több és több pszichés jelenséget térképezett fel.
Élete fő és egyben legismertebb műve a pszichoanalitikus iskola alapelmélete. Eszerint az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy későbbi viselkedésére. Ezáltal bizonyos tudattalan gondolatok, emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, amelyek azonban kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Ezt a módszert nevezte pszichoanalízisnek.
Kezdetben kollégája, Breuer hatására hipnózissal dolgozott. Később azonban belátta, hogy nem mindenki hipnotizálható, és ezzel a módszerrel egyébként is nehéz tartós eredményeket elérni. Rájött, hogy az elfojtott emlékek szabad asszociáció révén is feltérképezhetőek. Ekkor került előtérbe az álomfejtéses módszer. Ehhez kapcsolódóan nagy jelentőséget tulajdonított az elvétéseknek, elszólásoknak, amelyeket a terápia során szintén felhasznált.
Az Álomfejtés című művében (1900) fejtette ki nézeteit arról, hogy szerinte az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, ezek értelmezésével pedig feltárhatóvá válik a személyiséget rendkívül erőteljesen mozgató tudattalan dinamika. Ő maga mondta: „Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.”
Előadásai és könyvei nagy hírnevet, de sok ellenséget is szereztek neki. Utóbbiak főleg orvos kollégái közül kerültek ki. Munkássága ugyanakkor számos kitűnő tanítványt is maga köré vonzott, akik később továbbgondolták és kiegészítették teóriáit. Közöttük volt Carl Gustav Jung, Heinz Hartmann, Alfred Adler, Erik H. Erikson, Freud lánya, Anna Freud, Wilhelm Reich, Erich Fromm, Viktor Frankl és a magyar Ferenczi Sándor.
Freud nehezen bírta a kritikát és a saját elgondolásaitól való legapróbb eltéréseket. Emiatt legnagyobb konfliktusai és súrlódásai legtehetségesebb tanítványával és barátjával, Junggal voltak. A vége az lett, hogy elváltak útjaik és Carl Gustav később önálló analitikus irányzatot alapított.
Freud egészen 1938-ig élt Bécsben, amikor is Ausztria német megszállása után külföldi barátai közbenjárása segítségével sikerült elérniük, hogy a nácik a súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. Londonba emigráltak. Freud már húsz éve szenvedett állkapocsrákban, rengeteg műtéten és szenvedésen esett át már addig is. Egy évre rá, 1939 szeptemberében, Londonban halt meg.
Freud rendkívül eredeti gondolkodású és kreatív ember volt. A tünetek mögött az egész embert látta, nagy empátiával érezte át betegei szenvedéseit, konfliktusait, a betegségre utaló jeleket pedig a tágabb szociális és kulturális összefüggések kontextusában értelmezte.
Ismeretlen területekre merészkedett, ilyen értelemben felfedező volt. „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta egy levelében.
Munkássága eredményei gyakran kerülnek különböző területek vitáinak kereszttüzébe, akár megkérdőjelezve azok tudományos és orvosi értékét is. Ezek a viták valószínűleg soha nem fognak csitulni.
Az azonban vitathatatlan, hogy Freudnak a tudománytörténeten kívül, komoly hatása volt a társadalomtudományra, szociológiára, antropológiára, politikatudományra, történelemre, művészettörténetre, irodalomra és szinte mindegyik kulturális ágazatra. Gondolatai az első világháború után váltak népszerűvé, ekkor már szélesebb körben is elterjedtek. Hamarosan a fejlett országok mindegyike átvette munkája eredményeit. A második világháború után már a hétköznapi életbe is beépültek gondolatai, sőt idővel a tömegfilmek is merítettek belőlük. Az egyik legismertebb példa erre Alfred Hitchcock legendás filmje, a Psycho.
Neve teljesen összefonódott Bécs városával. Az ide látogató turisták ma már megtekinthetik a Freud-múzeumot – amely egykori lakóhelyén található –, a közeli Freud-parkot és mellszobrát is. Az euró bevezetéséig az ötvenschillinges bankjegyen is az ő portréja volt látható.
Freud eredeti hangja a BBC-n:
[video width="600" ][/video]
„Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyű titkuk. Csak idő kérdése, hogy kiderüljön minden.” (Freud)Freud a morvaországi Freibergben (ma Přibor, Csehország) született 1856. május 6-án. Édesapja Jakob Freud, éles eszű, jó humorú zsidó textilkereskedő, akinek első házasságából két fia, a másodikból pedig Sigmundon kívül hat további gyermeke született. Amalia, Sigmund édesanyja Jakobnál húsz évvel volt fiatalabb és ugyanolyan életvidám volt, mint férje.
A kis Sigmund mindössze három éves volt, amikor Lipcsébe, majd egy évvel később az akkori Európa egyik legjelentősebb tudományos és kulturális központjába, Bécsbe költöztek. Szülei mindent elkövettek, hogy fiuk megfelelő oktatásban részesüljön, hiszen ragyogó intellektusa már nagyon korán megmutatkozott.
Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt, érdeklődése így elsősorban az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokat is nagy kedvvel hallgatott. Amellett, hogy egzisztenciális és asszimilációs szempontból is jó döntésnek tűnt pályaválasztása, azért ebben szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, melyet Goethe természetről szóló esszéje ébresztett benne.
[video width="600" ][/video]
A bécsi egyetemen a neves tudós, Ernst Brücke már hallgatóként famulusául fogadta az fiatal Freudot, aki 1882-ben úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Döntése után a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba került. A legtöbb időt korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte az idegosztályon.
Három évvel később Freud egyetemi magántanári címet kapott és elnyert egy párizsi ösztöndíjat is. A francia fővárosban találkozott Jean-Martin Charcot-val, a kor híres pszichiáterével, aki hipnózis segítségével gyógyította hisztériás betegeit. E gyakorlat tanulmányozása nagyban hozzásegítette Freudot korszakalkotó elméletének, a pszichoanalízisnek kifejlesztéséhez.
Miután visszatért Párizsból, Freud – kutatói ambíciói ellenére – egzisztenciális megfontolások miatt inkább a magánpraxist választotta és magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. 1886-ben feleségül vette a jómódú családból származó Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben jártak. Freud tudományos ambícióit így praxisa keretein belül igyekezett megvalósítani.
Barátjával, Joseph Breuerrel együtt 1895-ben publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet. Maga Freud is azt állította, hogy a pszichoanalízis módszerének felfedezése Breuer érdeme. Innentől kezdve rendkívül termékeny időszak következett Freud életében és az évek során egyre több és több pszichés jelenséget térképezett fel.Élete fő és egyben legismertebb műve a pszichoanalitikus iskola alapelmélete. Eszerint az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy későbbi viselkedésére. Ezáltal bizonyos tudattalan gondolatok, emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, amelyek azonban kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Ezt a módszert nevezte pszichoanalízisnek.
Kezdetben kollégája, Breuer hatására hipnózissal dolgozott. Később azonban belátta, hogy nem mindenki hipnotizálható, és ezzel a módszerrel egyébként is nehéz tartós eredményeket elérni. Rájött, hogy az elfojtott emlékek szabad asszociáció révén is feltérképezhetőek. Ekkor került előtérbe az álomfejtéses módszer. Ehhez kapcsolódóan nagy jelentőséget tulajdonított az elvétéseknek, elszólásoknak, amelyeket a terápia során szintén felhasznált.
Az Álomfejtés című művében (1900) fejtette ki nézeteit arról, hogy szerinte az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, ezek értelmezésével pedig feltárhatóvá válik a személyiséget rendkívül erőteljesen mozgató tudattalan dinamika. Ő maga mondta: „Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.”
Előadásai és könyvei nagy hírnevet, de sok ellenséget is szereztek neki. Utóbbiak főleg orvos kollégái közül kerültek ki. Munkássága ugyanakkor számos kitűnő tanítványt is maga köré vonzott, akik később továbbgondolták és kiegészítették teóriáit. Közöttük volt Carl Gustav Jung, Heinz Hartmann, Alfred Adler, Erik H. Erikson, Freud lánya, Anna Freud, Wilhelm Reich, Erich Fromm, Viktor Frankl és a magyar Ferenczi Sándor.
Freud nehezen bírta a kritikát és a saját elgondolásaitól való legapróbb eltéréseket. Emiatt legnagyobb konfliktusai és súrlódásai legtehetségesebb tanítványával és barátjával, Junggal voltak. A vége az lett, hogy elváltak útjaik és Carl Gustav később önálló analitikus irányzatot alapított.
Freud egészen 1938-ig élt Bécsben, amikor is Ausztria német megszállása után külföldi barátai közbenjárása segítségével sikerült elérniük, hogy a nácik a súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. Londonba emigráltak. Freud már húsz éve szenvedett állkapocsrákban, rengeteg műtéten és szenvedésen esett át már addig is. Egy évre rá, 1939 szeptemberében, Londonban halt meg.
Freud rendkívül eredeti gondolkodású és kreatív ember volt. A tünetek mögött az egész embert látta, nagy empátiával érezte át betegei szenvedéseit, konfliktusait, a betegségre utaló jeleket pedig a tágabb szociális és kulturális összefüggések kontextusában értelmezte.Ismeretlen területekre merészkedett, ilyen értelemben felfedező volt. „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta egy levelében.
Munkássága eredményei gyakran kerülnek különböző területek vitáinak kereszttüzébe, akár megkérdőjelezve azok tudományos és orvosi értékét is. Ezek a viták valószínűleg soha nem fognak csitulni.
Az azonban vitathatatlan, hogy Freudnak a tudománytörténeten kívül, komoly hatása volt a társadalomtudományra, szociológiára, antropológiára, politikatudományra, történelemre, művészettörténetre, irodalomra és szinte mindegyik kulturális ágazatra. Gondolatai az első világháború után váltak népszerűvé, ekkor már szélesebb körben is elterjedtek. Hamarosan a fejlett országok mindegyike átvette munkája eredményeit. A második világháború után már a hétköznapi életbe is beépültek gondolatai, sőt idővel a tömegfilmek is merítettek belőlük. Az egyik legismertebb példa erre Alfred Hitchcock legendás filmje, a Psycho.
Neve teljesen összefonódott Bécs városával. Az ide látogató turisták ma már megtekinthetik a Freud-múzeumot – amely egykori lakóhelyén található –, a közeli Freud-parkot és mellszobrát is. Az euró bevezetéséig az ötvenschillinges bankjegyen is az ő portréja volt látható.
Freud eredeti hangja a BBC-n:
[video width="600" ][/video]
Hozzászólások