Testről szóló legendák, amiket a tudomány megcáfolt

Hét mítosz, amiről kiderült az igazság.A városi legendák az emberi testet sem kímélik. Sokan például a mai napig elhiszik, hogy a nyelvpödrés képessége a genetikától függ, de az a tévhit is makacsul tartja magát, hogy az ujjlenyomat egyedi, pedig a tudomány már megcáfolta ezeket, és az ezekhez hasonló, testtel kapcsolatos mítoszokat.

A nyelvpödrés képessége nem a genetikán múlik: Alfred Sturtevant 1940-ben írta le azt, hogy azok a gyerekek nagyobb valószínűséggel lesznek képesek a nyelvpödrésre, akiknek a szülei is rendelkeztek ezzel a tulajdonsággal, tehát a nyelvpödrés képessége a genetikán múlik.

A genetikus állítását elég gyorsan, 12 évvel később megcáfolták, ugyanis ikerpárok vizsgálata során kiderült, hogy vannak testvérek, akiknek csak az egyik fele képes a nyelvpödrésre, ám ennek ellenére, sokan még ma is Sturtevant elméletében hisznek.

Habár a nyelvpödrés nem egy létfontosságú dolog, mégis a tévhit zavarokat okozhat, mert napjainkban is előfordul, hogy valaki azért fordul szakemberhez, mert a szüleivel ellentétben nem rendelkezik a nyelvpödrés képességével, ezért aggódik, hogy tényleg azok-e a szülei, akiket annak hisz.

A köröm és a haj a halál után is nő: Azt a tudomány is alátámasztja, hogy a test sok furcsaságra képes a halál után, de az új sejtek előállítása nem ilyen.

A tudomány szerint valójában egy optikai illúzióról van szó, amit az okoz, hogy a halál beállta után a bőr összemegy, tehát a köröm és a haj jobban kilátszik, ezért úgy tűnhet, mintha nőttek volna, de erről szó sincs.

A fejünkön veszítjük a legtöbb hőt: Az 1950-es évek óta létezik az a tévhit, amely szerint a fejünkön veszítjük a legtöbb hőt. A legenda szerint az amerikai hadsereg azt vizsgálta, hogy hogyan hat a katonákra a hideg, ezért sarkvidéki felszerelésbe öltöztetve kiküldték őket a hideg környezetbe.

A vizsgálat eredménye az lett, hogy a katonák a fejükön keresztül vesztették a legtöbb hőt, ám azzal nem foglalkoztak, hogy valójában ez volt a katonák egyetlen fedetlen testrésze. Két évvel később megjelent az amerikai katonai túlélő-kézikönyv, amiben az állt, hogy a fedetlen fejen 40-45 százalékos a hőveszteség. A tévhit ezzel terjedni kezdett.

Ma már azonban tudományos tény, hogy a testünknek szinte minden részén ugyanannyi hőt veszítünk. 2008-ban egy vizsgálat alanyai azt a feladatot kapták, hogy merüljenek el a 17 fokos vízben. A résztvevők egy része nyakik, másoknak a fejüket is bele kellett tenniük.

Azok az emberek, akiknek a feje is víz alá került, 11 százalékkal több hőt vesztettek, a fej pedig a teljes testfelületnek nagyjából a 7 százaléka, vagyis nem jelenthető ki, hogy sokkal fontosabb hővisszatartás szempontjából, mint a test többi része.Az ujjlenyomat egyedi: Több, mint 100 éven keresztül tartotta magát az a legenda, amely szerint a világon nincs két olyan ember, akinek azonos lenne az ujjlenyomata. A tévhit 1888-ban született, amikor Henry Faulds, skót kutató és orvos cikket írt arról, hogy a ujjlenyomat minden ember esetében teljesen egyedi.

Napjainkban elég egy ujjlenyomat, hogy valakit elítéljen a bíróság, pedig valójában nem létezik semmi, ami sziklaszilárdan bizonyítaná, hogy az ujjlenyomat tényleg megismételhetetlen, ugyanis ehhez össze kellene hasonlítani a világon létező összes ember ujjlenyomatát.

A lenyelt rágó csak több év alatt emésztődik meg: Mindenki hallotta gyerekkorában, hogy ne nyelje le a rágógumit, mert az évekig a gyomorban marad. Az valóban igaz, hogy a rágógumi szintetikus gumit tartalmaz, amit az emésztőrendszer nem tud lebontani, de ettől még végig tud haladni a tápcsatornán.

Ez azért lehetséges, mert egy darab rágó elég kicsi ahhoz, hogy probléma nélkül áthaladjon az emberi emésztőrendszeren, tehát nem kell pánikba esni, ha véletlenül lenyelted a rágót! Ugyanakkor, ha kis időközökkel több rágót nyelsz le, akkor már fennáll a veszélye, hogy a sok rágó összetapad, akadályt képez, akkor pedig orvosi beavatkozásra is sor kerülhet.

Öt érzékünk van: Az iskolában azt tanítják, hogy az embereknek öt érzékszervük van, a látás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Ez az elképzelés az időszámításunk előtti IV. századból, Arisztotelésztől származik.

A tudomány azonban már bebizonyította, hogy az embereknek ötnél több érzékük van, ám azt még a kutatók sem tudják, hogy pontosan mennyi. A becslések 22 és 33 közé saccolják az érzékek számát.

Ezek között tartják számon az egyensúly-érzékelést, a hő- és fájdalomérzékelést és a mozgás érzékelését, de belesorolhatjuk az élethez nélkülözhetetlen érzékeinket is, így például a szomjúság érzékelését, aminek hiánya (adipszia), súlyos, de akár végzetes kiszáradáshoz vezethet.

Sose ébressz fel egy alvajárót: Az emberiség nagyjából 7 százaléka alvajáró az életének valamely szakaszában, ám azt senki sem tudja, hogy ennek pontosan mi lehet az oka. Az a legenda viszont közismert, amely az ősi időkben arról szólt, hogy azért nem szabad felébreszteni az alvajárót, mert alvás közben az embert elhagyja a lelke, ezért lelketlen maradna az, akit felébresztenek.

A mítosz ma ismert verziója arról szól, hogy szívrohamot kaphat, vagy megőrülhet az alvajáró, ha felébresztik.

(Forrás: divany.hu)